Tényleg olyan rossz Magyarország versenyképessége?

Mielőtt pánikba esnénk, hogy így lesüllyedtünk az országok sorában, legyünk tisztában azzal, hogy ez az adat nem az ország tényleges fejlettségét jelöli, arra vannak más mutatószámok, melyek szerint általában a 40-50. hely környékén vagyunk. Ezek közül is legfontosabb az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson, és ebben már sokkal jobb a helyzet, mert a Világbank és az IMF mérése szerint a 47. helyen vagyunk. (A World Economic Forum teljes felmérése itt érhető el >>>>)

Mi is ez?

Nézzük meg, hogy ez a bizonyos versenyképességi lista mit is takar, mi alapján készítik. A legfontosabb, hogy kevés konkrét mérhető adatra alapoz, a tényezők többségét az adott országban működő vállalatok vezetőinek véleménye alapján határozzák meg. Így az eredmény adott esetben sokkal inkább a vállalatvezetők hangulatát, esetleg az adott országban jellemző hangulatot mutathatja, mint a gazdaság tényleges állapotát.

Magyarország a 69. helyen  végzett. Forrás: weforum.org

A versenyképesség mérésének több nagy csoportja van, ilyenek az intézmények, az infrastruktúra, a stabil makrogazdasági környezet, egészségügy és alapfokú oktatás, felsőoktatás és továbbképzés, árupiacok hatékonysága, munkaerőpiac hatékonysága, pénzügyi piacok fejlettsége, a meglevő technológiák hatékony kihasználásának képessége, az általuk megtermelt áruk belső- és külső piacokon való értékesítésének képessége és az innováció.

Módszertan

Ezeket a tényezőket az országok GDP-jének szintjétől függően különböző súlyozással veszik figyelembe, ez az algoritmus is okozhat torzításokat. Nyilván van néhány olyan tényező, ami nálunk rosszabbnak tűnik, mint gondolnánk, és ez lehúzza az összeredményt. Megemlítik például a magas adóterheket, ami az SZJA esetében abszolút nem mondható el, viszont a szociális adó, egészségügyi-, és nyugdíjjárulék valóban kirívóan magas, amit a vállaltvezetők különösen súlyosnak érezhetnek, ezért jelentős problémaként számolhattak be róla.

A jelentés említi még az intézményrendszer és a felsőoktatás, valamint a szakképzés problémáit. Ezek feltehetőleg megint csak nem annyira rosszak, viszont a vállalatvezetők drámainak érezhetik a kialakult munkaerőhiány miatt, aminek nem a képzésben kereshető a valódi oka, hanem abban, hogy alacsonyak a bérek, legalábbis ahhoz képest, hogy 3-4-szeres összegért munkát kaphat valaki sok szakmában egy-két országgal arrébb.

A szomszédok

Nehéz lenne az összes tényezőt végigvenni, de hogy nincs nagy baj, az is mutatja, hogy nem csak mi vagyunk jóval hátrébb, mint az egyéb fejlettségi listákon, hanem két olyan éltanuló szomszédunk is, akikről egyébként csak jót hallani, és amúgy is mindenben előttünk járnak: Szlovákia és Szlovénia. Szlovákia a 65. lett, alig van előttünk, a sokkal magasabb életszínvonalú Szlovénia pedig 56., a velünk nagyjából összemérhető Horvátország ugyanakkor a 74. Érdekesség még, hogy jóval előttünk van Bulgária, de ami igazán a szubjektivitásra utal, az Macedónia helyezése, amely pont előttünk áll.