Hatalmas szerencse, hogy Nagy Elek ilyen kulturáltan mondta el, amit a számok nyilvánvalóan mutatnak már régóta, mert így a Fidesz kommunikációs pitbulljai nem neszeltek fel egyelőre. Ellenkező esetben már cafatokra szedték volna a kamara új elnökének magánéletét és üzleti vállalkozásait, valamint a fiatal demokrata nyuggerek Menczer Tamás vezetésével ott tüntetnének, ha esetleg egy gyermekotthonba készülne karácsonyi ajándékozásra. A Fideszben ugyanis főbűnnek számít kritizálni a Főnököt.
Fotó: EPA/Olivier Hoslet
Nagy Elek a NAV Baranya Vármegyei Adó- és Vámigazgatóság, a Dunántúli Napló, valamint a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara Top 100 gála elnevezésű gazdasági évzáróján kiemelte: a Makronóm Intézet kutatása szerint a magyar középvállalkozások közül azok voltak az elmúlt évtized nyertesei, amelyek a tudásba fektettek, együttműködtek kutatókkal, kutatóintézetekkel, egyetemekkel; exportáltak, meg tudták fizetni a speciális tudású embereket, és így jóval magasabb hozzáadott értéket teremtettek. Szükségesnek nevezte egy gazdaságfejlesztő intézet létrehozását, megjegyezve, hogy „ebben az osztrákok is partnerek”.
Azt is érdemes itt megemlíteni, hogy Orbán Viktor vajon milyen utat hagyott ott az általa megváltónak gondolt munkaalapú társadalom megvalósításáért. A rendszerváltást követően egyetértés volt abban a pártok között, hogy egy szociális piacgazdaságot kell építeni, értsd a kapitalizmus bevezetése közben nem szabad lebontani a Kádár-rendszer által már felépített jóléti rendszereket. Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus szerint ez akkoriban egy szigorú parancs volt.
Egy leaszfaltozott utat nem törünk fel azért, hogy újra sár legyen.
Ki emlékszik például már az 1993. évi III. törvényre, amelynek célja írásba foglalva is az volt, hogy megteremtse és megőrizze az emberek szociális biztonságát és annak garanciáit. A rendszerváltást követően azonban a mindenkori kormányok egyik múlhatatlan, de soha ki nem mondott tevékenysége volt ennek a jóléti rendszernek a lebontása, kezdve a Bokros-csomagtól, a 300 forintos vizitdíjon át, egészen a mostani lepusztult állapotig. Nem véletlen, miszerint a kormányzati pitbullok most mindent megtesznek azért, nehogy az ellenzék lefényképezhesse az egészségügyi és gyermekintézményekben uralkodó emberinek nem nevezhető állapotokat.
Mit hozott a munkaalapú társadalom?
Az egykori versenytársak, a rendszerváltó országok szinte már mindenben leelőztek minket. GDP-ben, bérekben, versenyképességben. A hivatalos adatok szerint is a 2 millió magyar nyugdíjasnak immár a negyede él a szegénységi küszöb alatt. Az adósságszolgálati kiadások tekintetében GDP arányosan az elsők vagyunk Európában, még az olaszokat és a görögöket is sikerült megelőznünk, ami nem kis teljesítmény.
A munkaalapú társadalom tervének megalkotói a legnagyobb sikert a külkereskedelemtől remélték, a külföldi beruházásoktól. Ehhez képest a termékexport jelenleg a leggyengébb láncszeme gazdaságunknak. A legfontosabb szereplő mind az export, mind az import oldalon az üzleti szolgáltatás, a legnagyobb exporttöbbletet biztosító szektorok pedig a turizmus és a szállítási szolgáltatások. A Gazdaságkutató Intézet ezzel kapcsolatban leszögezi, a termékexport gyengélkedését a szolgáltatások ellentételezték, ezzel javítva a külkereskedelmi egyenleget.
Erre a trendre alapozva a támogatások miatt idetelepülő, jellemzően szakképzetlen munkaerőt foglalkoztató és/vagy alacsony hozzáadott értéket termelő vállalatok (mint pl. az akkumulátor gyárak, elektromos autó összeszerelő üzemek) helyett az egyre nagyobb számú diplomás számára szükséges munkahelyeket kellene (jelentősen kevesebb állami támogatás felhasználásával) Magyarországra vonzani. Ezt a teljes gazdaságpolitikai fordulatot mihamarabb végre kell hajtani, ahogy erre a Magyar Nemzeti Bank is felhívta a figyelmet. Ez hozhat termelékenységi fordulatot, amely alapja lehet a bérfelzárkózásnak.
Kétségtelen, hogy a munkaalapú társadalom meghirdetése csökkentette a foglalkoztatási problémákat, de közben azt is bebizonyította, hogy szakképzetlen tömegek beállításával a futószalagok mellé, nem lehet modern, versenyképes gazdaságot létrehozni.
Miért történelmi Nagy Elek mostani megszólalása?
Az Orbán Viktor által legitimnek tekintett vezetők közül még soha senki nem merte nyilvánosan kimondani, de még éreztetni sem, hogy az orbáni gazdaságpolitika megbukott. A munkaalapú társadalom erőltetésével csak tovább ássuk magunk alatt a gödröt. Matolcsy György jegybankelnök ugyan mondott hasonlókat, de őt már mindenki súlytalannak, kegyvesztettnek könyvelte el. Ellenben Nagy Elek legitimitása jelenleg megkérdőjelezhetetlen. Orbán egyik leghűbb vazallusát, Parragh Lászlót megbuktatva lett a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara új elnöke. Ráadásul régi ismerőse a miniszterelnöknek, hiszen az első Orbán-kormány idején ő volt a Vegyépszer nagyhatalmú tulajdonosa. Ez a cég akkoriban rengeteg gigaértékű állami megbízást kapott, többi között autópálya-építésekre.
Most akkor reménykedjünk. Orbánnak jelenleg nagy szüksége volna a magyar vállalkozók együttműködésére és támogatására. A modellje csúfosan megbukott és azt valószínűleg már ő is észrevette. Pártja a közvéleménykutatások szerint a második helyre csúszott vissza, miután a propagandistái is már csak a teljesen elvakultakat tudják mozgósítani és azokat nem, akik egy kicsit is értően figyelik a gazdaság helyzetét. Van tehát közös érdek, közös nevező Orbán Viktor és Nagy Elek között. Az átalakítás ideje alatt pedig lehet továbbra is nyomni a füstködöt, hogy Brüsszel a hibás, meg a háború és mindenekelőtt Soros. Aztán közben talán helyes irányba fordulhat a magyar gazdaság hajója, mi ennek szurkolunk.
A tárgyalások folytatódjanak a szövetségi kormánnyal. 
