Az amerikai-izraeli kapcsolatok mély válságba zuhantak, mióta Benjamin Netanjahu tavaly decemberben visszatért a Miniszterelnöki Hivatalba. A Fehér Ház már Netanjahu mandátumának megkezdése előtt aggódott a miniszteri posztok miatt, amelyeket szélsőjobboldali koalíciós partnereinek tervezett átadni.
Kitört a vihar
Miután a múltban már dolgozott Biden elnökkel, és jól ismerte Washingtont, Netanjahu úgy gondolta, hogy a régi üzenetekkel meg tudja nyugtatni az USA-t, amiért megalakította Izrael történelmének legszélsőségesebb kabinetjét. Ő, Bibi Netanjahu, „az MIT-n végzett pragmatikus realista” lenne úgyis a legerősebb ember a kormányban, nem pedig a szélsőjobboldali szélsőséges koalíciós partnerek.
De a Biden kormányzat félelmei hamar beigazolódtak és kiderült, hogy éppen Netanjahu lett a szélsőjobboldali miniszterek túsza. A biztonsági helyzet már röviddel az izraeli kabinet megalakulása után gyorsan romlott Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben. A Netanjahu-kormány heteken belül az erőszak veszélyes eszkalációját idézte elő Ciszjordániában a kabinet teljes annektálást hirdető provokatív lépései miatt.
Ráadásul az elmúlt több, mint tizenhat év legsúlyosabb erőszakhulláma visszatért Izrael és Libanon határára. Az USA bábáskodásával létrejött „Ábrahám Egyezmények” tetszhalott állapotba kerültek, miközben Izrael és Szaúd-Arábia politikai kiegyezése a messzi jövőbe tolódott. Ez a dinamika egyben rámutatott az amerikai befolyás korlátaira Izrael felett.
Putyin kérdésköre
Ukrajna-Oroszország egy másik olyan terület, ahol Izrael stratégiai számításai miatt problémásak lettek az amerikai-izraeli kapcsolatok. A fő ok az, hogy Izrael nem hajlandó aktívabb oroszellenes álláspontot felvenni, mivel meg akarja őrizni Szíriában hadműveleti szabadságát – márpedig ott Moszkva hagyja jóvá az izraeli légi bevetéseket.
Izrael attól tart, hogy ha Ukrajnát fegyverekkel látná el, akkor kútba esne ez a megállapodás.
Izrael belpolitikai dinamikája
Washington számára még nyugtalanítóbb lett a kétoldalú viszony, amikor Netanjahu és radikális szövetségesei hozzáláttak a bírói függetlenség lerombolásához az országban. Az, hogy minden tökéletlensége ellenére Izraelt a térség egyetlen demokráciájaként emlegethették, mindig is az alapja volt az amerikai kétpárti támogatásnak Izrael irányába, függetlenül a zsidó állam politikájától.
Ez az oka annak, hogy a Biden-kormány és a Netanjahu-koalíció közötti mély válság páratlannak tekinthető az amerikai-izraeli kapcsolatok történetében. Az autokratikus dinamika és az izraeli szélsőjobb térnyerésével az amerikai-izraeli kapcsolatok alapjaiban változnak meg.
Biden márciusban figyelmeztette Netanjahut, hogy vessen véget az igazságszolgáltatás elleni támadásának, és az addigi leghatározottabb nyilvános elítélését mondta ki egy sajtótájékoztatón: „Nagyon aggódom. Nem folytathatják ezen az úton”, és „valódi kompromisszumot” sürgetett. Nemtetszése jeléül Biden azt is tisztázta, hogy Netanjahut nem hívják meg a közeljövőben a Fehér Házba, ahol az izraeli miniszterelnökök rendszeres látogatók voltak.
De a dinamika még rosszabbra fordult, nem sokkal azután, hogy Netanjahu elbocsátotta védelmi miniszterét – egy hivatásos katonát -, mert szót merészelt emelni az igazságügyi reformok ellen. Ez a lépés megerősítette Washingtonban azt a benyomást, hogy Netanjahu személyes politikai érdekeit a nemzet biztonsága fölé helyezi. Ráadásul ez a kép tükröződött több ezer izraeli katonai tartalékos tiltakozásában is.
Tranzakciós kapcsolat felé
Ma már nehéz elkerülni azt az érzést, hogy az USA-izraeli kapcsolat az értékeken alapuló stratégiai partnerségből a közös biztonsági érdekeken alapuló tranzakciós partnerséggé válik. Sőt, még azokon a területeken is, ahol ezek a nemzetbiztonsági fenyegetések közösek, a két ország taktikája különbözik. Például a Biden-kormányzat aggódik amiatt, hogy Izrael hogyan fog reagálni Irán nukleáris fejlesztéseire és ezért folyamatosan ellenőriznie kell Izrael lehetséges egyoldalú lépéseit.
A palesztin front egy másik színtér, ahol eltérnek az érdekek. Úgy tűnik, Izraelt már nem érdekli a kétállami megoldás, és demokrata körökben többen már úgy látják, hogy Izrael apartheid állammá válik.
Nem véletlen, hogy neves amerikai akadémikusok és gondolkodók szólítják fel Washingtont, hogy vonja felelősségre Izraelt. Ahogyan a befolyásos Foreign Affairs magazin nemrég megjelent cikke rámutat: „Ha az Egyesült Államok el akarja kerülni a Közel-Keleten az átfogó instabilitást és a tágabb globális programjával szembeni kihívást, meg kell szüntetnie Izrael mentességét a liberális nemzetközi normák és struktúrák alól."
A közvélemény-kutatások szerint a legtöbb amerikai szavazó egy demokratikus Izraelt támogatna egy zsidó szupremáciát hangoztatóval szemben, ha választásra kényszerülne. Míg a republikánusok - különösen az evangéliumi tanokat hirdetők - egyre inkább támogatják az izraeli politikát, a demokraták többsége a kiegyensúlyozott amerikai politikát részesíti előnyben.
Figyelemreméltó változás, hogy a demokrata szavazók most már inkább támogatják a palesztinok ügyét, mint Izraelt. Az ok egyszerű: az izraeli-palesztin kérdést egyre inkább a társadalmi igazságosság kérdésének tekintik, nem pedig stratégiai érdeknek vagy bibliai próféciának.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Jó napja volt a forintnak. 
