A szakértő szerint három alapvető probléma húzódik meg a francia-német viszony mögött. Elsősorban megbomlott a politikai egyensúly Németország és Franciaország között: Németország gazdasági, pénzügyi értelemben egyre erősebb lett, még Franciaországnál is. Másodsorban nem jött be igazából a francia kísérlet, hogy Franciaország legyen az igazi híd az Alpoktól északra illetőleg délre fekvő országok, illetve Európa és Észak-Afrika között. Más szóval, a franciák nem tudnak felmutatni geopolitikai sikereket, olyanokat, amelyek alátámasztanák jól működő európai hatalmi státusukat. Harmadszor: szinte kardinális a különbség az irányt mutató német illetőleg francia államfelfogás között.
Tarthatatlan ez a kettősség
Kurt Biedenkopf véleménye szerint ezek a különbségek korábban nem zavarták alapvetően az Unión belüli gazdasági fejlődést, de most olyannyira felszínre kerültek, hogy elviselhetetlen teherként nehezedhetnek Európára. Tarthatatlan ez a mélységes kettősség a két legfontosabb ország viszonyában olyankor, amikor a játék már a valutaunió fennmaradásáról vagy haláláról, szól.
Az eurókötvény kibocsátásával kapcsolatban elmondta, hogy az Unió alapjait jelentő szerződések egyértelműen kizárják az ilyen projekt beindítását. Ugyanakkor hozzátette, hogy Németország nyitott az adósságok közös garantálására vonatkozó minden építő jellegű elképzelés elfogadására, de ennek kiemelkedő jelentőséggel bíró előfeltétele, hogy mind az adós, mind a garantáló országok a lehető legkonkrétabb formában egységbe tömörüljenek az európai intézmények hatásköreinek erősítését és a nemzetállami jogkörök újrafogalmazását illetően. Véleménye szerint a német és francia filozófiai és hozzáállásbeli differencia körülményei között szinte lehetetlen megalapozni a közös eurókötvény kibocsátást.
Jöhet a betétbiztosítás, ha a fiskális ügyek kikerülnek az állami döntéshozatal alól
A szakértő véleménye szerint Angela Merkel ugyanakkor nagyon is nyitott az európai betétbiztosításra, a nemzeti adósságok visszafizetésének garantálására, ha az adósságkezelés, végső soron a fiskális ügyek kikerülnek a nemzeti döntéshozatal égisze alól, ha például egy-egy ország hitelfelvételeinek, adóssághalmozásának kérdéséről közös európai felügyelet, ha úgy tetszik, pénzügyi-gazdasági kormányzat dönt. Hozzátette: abba is belemehetünk, hogy közös európai garanciát vállalunk az eladósodás egy bizonyos mértékéig, mondjuk a GDP két százalékáig, de semmiféle garancia nem járna az ezt a határt meghaladó hitelekre.
A CDU volt főtitkára szerint Görögország euróövezeti csatlakozása az utóbbi évtizedek legnagyobb hibája volt. A görög és részben az olasz problematika azonban most segít felszínre hozni és középpontba helyezni, hogy immár elkerülhetetlen a grandiózus reform az Unióban, mindenekelőtt fiskális értelemben.
Az államadósság-kezeléssel mindig csak visszaélnek
A német dominanciával kapcsolatban Kurt Biedenkopf elmondta, hogy nem német nemzeti modellt akarnak rátukmálni másokra, hanem egy olyan államvezetési, államigazgatási gyakorlatot támogatnak, amely képes megkímélni egy országot a túlzott eladósodástól és amelyben reflexszerűen működik a hatékonyságra és a versenyképesség javítására való törekvés.
Kurt Biedenkopf a tanulságok alapján eleve óvja konkrétan Magyarországot is az újra államosításoktól, az új nacionalizmustól. Véleménye szerint azoknak az országoknak, ahol az állami központosítás hozzájárul az unió alapelveinek korlátozásához, a külföldi tőke kiűzéséhez, és az új korrupciós mechanizmusokhoz, akkor ezeknek az országoknak át kell gondolniuk, hogy továbbra is az unió tagjai akarnak-e maradni. Kritikus jelentőségűnek tartja, hogy kikerüljön az uniós államok nemzeti parlamentjeinek és kormányainak hatásköréből az államadósság-kezelés, az adósságplafonok megállapítása és betartatása, mert nemzeti hatáskörben ezzel mindig csak visszaélnek.
Szinte tényleg csak Magyarország a kivétel. 
