Donald Trump fejére nőnek a radikálisok

Európában kevesen hallották Elbridge Colby nevét. Ez nem szégyen, a férfi korábban ismeretlen volt a nagyközönség számára. Most azonban kineveznék a Pentagon 3. emberévé, egyben fő stratégájává és a szenátus Trump szándékai szerint hamarosan megerősíti őt ebben a pozícióban.

Ki ez az ember?

De miért kellene odafigyelnünk Colbyra? Nos azért, mert ő a Trump környezetében egyre nagyobb befolyással bíró radikális jobboldal egyik véleményvezére. Olyan nézeteket vall, mint például az, hogy az USA-nak azonnal ki kellene vonulnia Európából és a Közel-Keletről. „Tajvannak nincs egzisztenciális jelentősége Amerika számára” – írta Colby egy tavalyi bejegyzésében.

Ha Észak-Korea megtámadná déli szomszédját, az amerikai támogatás korántsem lenne biztosított. „Ha azt hiszik, hogy az amerikaiak bevetik magukat önökért, ha Észak-Korea ellen harcolnak, akkor ez egy nagyon meggondolatlan feltételezés” – figyelmezteti Colby a dél-koreaiakat.

Turbulenciák a párton belül

Colby nézetei annyira szélsőségesek, hogy még a szenátusban lévő keményvonalasok és Trump-tanítványok is kételyeket fogalmaznak meg vele kapcsolatban. Egyikük Tom Cotton, a Szenátus Fegyveres Szolgálatok Bizottságának republikánus tagja, akit most a MAGA-tömeg támad.

Colbyt viszont támogatja Donald Trump Jr, Tucker Carlson és Charlie Kirk, egyszóval: Trump szélsőjobboldali belső köre. Ők a tekintélyelvű világnézetük egy újabb képviselőjét akarják felemelni egy stratégiailag fontos pozícióba.

Eltűntek a szaktekintélyek

Trump első hivatali ideje alatt még ott voltak az úgynevezett „felnőttek” a Fehér Házban, olyan nagy tekintélyű szakemberek, mint Jim Mattis védelmi miniszter, Rex Tillerson külügyminiszter és H.R. McMaster nemzetbiztonsági tanácsadó. Trump a fenti szaktekintélyeket „gyenge és teljesen hatástalan lúzereknek” nevezte.

Ma az ideológusok vannak hatalmon, olyan emberek, mint például J.D. Vance alelnök, Tucker Carlson média-celeb és a techno-oligarchia részéről Elon Musk, Peter Thiel és Marc Andreessen. Ők többet akarnak, mint a szupergazdagok adócsökkentését, ők egy új világrendet is akarnak. Nemcsak Trumpnak udvarolnak, hanem Orbán Viktornak, Javier Mileinek – és Vlagyimir Putyinnak is.

Kitört a vámháború

Trumpot újra és újra „tranzakciós” emberként jellemzik, olyasvalakiként, akit nem érdekel az ideológia, csak a legjobb üzlet. Ez a nézet még mindig széles körben elterjedt az amerikai üzleti életben. Bár közvetlenül érintettek, a Wall Street-i bankárok és menedzserek ezért félvállról veszik Trump büntetővámokkal kapcsolatos fenyegetéseit. Nem lesz olyan nagy baj, vélik, hiszen már első hivatali idejében sem ették olyan forrón a kását.

Most azonban Trump beváltotta figyelmeztetését, és 25 százalékos vámot vetett ki Mexikóra és Kanadára, valamint további 10 százalékkal megemelte a Kínára kivetett vámot. Gazdasági szempontból ez őrültség. Még a Wall Street Journal is a „történelem legostobább kereskedelmi háborújáról” beszél, és arra figyelmeztet, hogy ennek következtében összeomolhat az amerikai autóipar.

Ez a figyelmeztetés jogos. Az USA még mindig legnagyobb iparága olyan szorosan kapcsolódik szomszédjaihoz, hogy egyes alkatrészek akár hétszer is átlépik a határt. Ezért van az, hogy egy SUV a vámok miatt körülbelül 9000 dollárral kerül majd többe, egy pickup pedig 8000 dollár körül. Trump nemcsak értelmetlen kereskedelmi háborút szít, hanem saját szavazóit is bünteti.

Az üzleti életben az a szilárd meggyőződés is él, hogy ha a pénzügyi piacok megrendülnek, Trump visszavonulót fog fújni. Most a NewYork-i tőzsde masszív lejtmenetbe került, de az elnök egyelőre kitart, annak ellenére, hogy fennáll a teljes összeomlás lehetősége. Különösen a technológiai részvények vannak túlértékelve.

Egy komoly korrekció azonban nemcsak a gazdaságra, hanem a nyugdíjellátásra is súlyos következményekkel járna, amely a pénzügyi piacoktól függ. Ugyanakkor a fogyasztói hangulat indexe már most zuhanórepülésben van, és egyre több a recesszióra figyelmeztető hang. Ez tényleg még mindig „tranzakció”?

A Musk-hadjárat

Trump ugyanakkor hagyja, hogy a nyíltan NATO-ellenes Elon Musk ifjú gárdája tovább tomboljon, feje tetejére állítva a közigazgatást és a külpolitikát. Ukrajnát elárulják, és azonnali hatállyal megszüntetik a katonai segélyt. Az orosz oligarchák elleni szankciókat feloldják, és az igazságügyi minisztériumban az azokat felügyelő csapatot máris menesztették. Az Oroszország elleni kibertámadásokat felfüggesztik, és Vlagyimir Putyint visszahívnák a G7 államfők körébe. Valóban ez a sokat hangoztatott „béke az erőn keresztül” politikája?

Az amerikai szélsőjobboldali ideológusok szemében Európa egy szélsőbalos („woke”) pokollá, dekadenssé és gyengévé vált. Az EU-t el kell pusztítani. Ezért lehet Európát Putyinnak odadobni, elvégre Oroszországban még mindig a hagyományos keresztény értékek érvényesülnek.

Nobel-díjat akarok!

Mindenesetre Trumpnak eddig csak azt sikerült elérnie, hogy a Mexikói-öblöt átnevezzék Amerikai-öbölre. De Trump szélsőséges tanácsadói gondoskodnak arról, hogy elhiggye: egy napon George Washingtonnal vagy Abraham Lincolnnal egy kalap alá veszik majd – és persze abban is reménykedik, hogy elnyeri a hőn áhított Nobel-békedíjat.

Putyin újra nagyhatalommá akarja tenni Oroszországot, Trump pedig minden eddiginél erősebbé akarja tenni az USA-t. Ezek a mindenhatósági fantáziák összekötik őket, és ennek érdekében készek mindent kockára tenni – nemcsak az országukat, hanem az egész világot.