Túl messzire ment a feminizmus Dél-Koreában?

„Milyen egyenlőtlenséggel szembesültetek az életetekben? Biztos azt mondjátok, hogy az OECD-országok közül Koreában a legmagasabb a nemek közti fizetési egyenlőtlenség, bla-bla-bla, kibaszott fake tény. Hé, ha annyira akarjátok azokat a jogokat, miért nem mentek katonának? Mit akartok még, adtunk nektek saját helyet a metrón, a buszon, a parkolóban. Ó, a lányoknak nem kell herceg. Akkor fizessétek ki a pecó felét, amikor megházasodunk, én nem vagyok kibaszott herceg” – kántálja San E dél-koreai rapper Feminista című számában. A szöveg egyébként azzal kezdődik, hogy San E kijelenti: „feminista vagyok, hiszek abban, hogy nő és férfi egyenlő”, de a szám így is a dél-koreai antifeministák nemhivatalos himnusza lett.

Márpedig Dél-Koreában sok az antifeminista, és mozgalmaik egyre hangosabbak, agresszívabbak, figyelemfelhívó akcióik pedig azzal fenyegetnek, hogy bármikor nyílt erőszakba torkollhatnak. Most ott tartunk, hogy ha nők tüntetnek a szexuális erőszak vagy az ellenük irányuló előítéletek ellen, akkor megjelennek az ellentüntetők is, általában feketébe öltözve, sértéseket kiabálva a tüntetőknek, visítozva és dübögve utánozva a hangokat, amelyek szerintük a „ronda feminista malacok” vonulására emlékeztetnek. „Le a férfigyűlölőkkel! A feminizmus mentális betegség!” – kiabálják többek közt.

Nagy a nyomás

Azok, akik részt vesznek ezekben az akciókban, kevesen vannak, de hiba lenne ezeket egy hangos, de eltörpülő kisebbség megnyilvánulásainak hinni. A virtuális világban százezrek, de inkább milliók vallanak hasonló nézeteket, és ez a tömeg már a dél-koreai társadalomra és politikára is képes hatással lenni. Az egyik egyetem az online támadások miatt lemondta egy férfigyűlölőnek kikiáltott nő előadását, de például a Tokióban három olimpiai aranyérmet szerző íjásznő, An Szan is kemény kritikákat kapott, mert rövidre, azaz férfiasra volt vágva a haja.

Fenyegettek meg bojkottal vállalkozásokat, két céget pedig hirdetéseik visszavonására is rákényszerítettek, mivel az azokon megjelenő, a hüvelyk- és a mutatóujjat egymáshoz közelítő kezek ábrázolását a férfi nemi szerv méretére utaló gúnyos utalásként értelmezték (egy stilizált ilyen ábra volt az azóta megszűnt radikális online feminista csoport, a Megalia logója is). De követeléseik már a legmagasabb politikai körökig is eljutottak, a következő elnökválasztás két legesélyesebb jelöltje egyaránt ígéretet tett a húsz éve felállított Nemi Egyenlőségi és Családügyi Minisztérium megreformálására.

Az egyenlőtlenség a koreai társadalom egyik legsúlyosabb problémája, amelyet a bizonytalan kilátásokkal rendelkező gazdaság, az elszálló ingatlanárak és az egyre szélesebbre nyíló jövedelmi olló is erősít. Ebben a légkörben ezekre mindenki érzékenyen reagál, ha úgy érzi, lehetőségeit valakik korlátozni akarják, és ezek a dühös fiatalemberek pontosan ezt gondolják a feministákról, akik így szemükben az első számú ellenséggé nőtték ki magukat.

„Nem gyűlöljük a nőket, és nem vagyunk az ő jogaik ellen – mondja Bae In-kju, a Férfiak a szolidaritásért, az egyik legaktívabb antifeminista csoport vezetője. – De a feministák veszélyt jelentenek a társadalomra.”

Csoportja amellett, hogy oroszlánrészt vállal az utcai tiltakozóakciókból, egy 450 ezer követővel rendelkező YouTube-csatornát is működtet, ahol minden a feminizmus gonoszságáról szól.

Generációs szakadék

A feminizmus megítélésében nemcsak a nemek között, de a férfiak körében életkor szerint is nagy különbségek figyelhetők meg. Dél-Korea a világ egyik legszegényebb országaként indult el azon az úton, ami a japán uralom, majd a koreai háború pusztítása után a világ egyik legfejlettebb gazdaságát hozta létre. Az évtizedekkel ezelőtt felnőtt férfiak még emlékeznek a nélkülözésekre, és arra, hogy a családok általában csak egyetlen – fiú – gyermek taníttatására tudtak előteremteni forrásokat. Rendszeres gyakorlat volt a lánymagzatok abortálása, a hagyományos értékrendet követő családokban pedig a nők még csak az asztalhoz sem ülhettek le, ha a férfiak étkeztek.

Ahogy az ország fejlődött, ezek a gyakorlatok lassan teljes feledésbe merültek, de az ebbe a világba szocializálódott férfiak körében megfigyelhető egyfajta szégyenérzet a nők akkori helyzete miatt. Persze lenne még hova fejlődni. San E állításával szemben a férfi-női fizetések közti kiugró egyenlőtlenség valóban létezik, listavezető a fejlett országok körében.

A tőzsdén jelen lévő vállalatok felső vezetői között mindössze 5,2 százalék a nők aránya, szemben mondjuk az Egyesült Államok 28 százalékával. Miközben mára több nő végez egyetemet, mint férfi, és mind a magáncégeknél, mind a kormányzati intézményeknél több állásban dolgoznak ők, az üvegplafon nagyon is valóságos, és igen keményen húzza meg a határt a nők számára.

A fiatal férfiak közül mégis sokan vallanak antifeminista nézeteket. „A húszas éveiket taposó férfiak nagyon boldogtalanok, magukat egy fordított diszkrimináció áldozatainak érzik. Dühösek, mert úgy gondolják, a korábbi generációk által elkövetett igazságtalanságokért most nekik kell bűnhődniük” – mondja Oh Dzse-ho, a Gyeonggi kutatóintézet munkatársa.

Ezek a fiatal férfiak a nőket a jó állásokért folytatott öldöklő versengésben a vetélytársaiknak tartják, és úgy gondolják, a kötelező sorkatonai szolgálattal ők már eleve hátránnyal indulnak. Ez az antifeministák egyik kedvelt érve, arra viszont nem szeretnek kitérni, hogy a nők a gyerekvállalás miatt milyen nagy számban esnek ki a munkaerőpiacról, mint ahogy arra sem, hogy a háztartás jelentette terhek nagyon nagy százalékban még mindig csak a nők vállaira nehezednek.

Nem tudni, a fiatal férfiak közül hányan hívei a radikális antifeminizmusnak, mindenesetre amikor Bae In-kju nemrég a Batmanből ismert Jokernek öltözve jelent meg egy feminista gyűlésen, és vízipisztollyal lövöldözött a résztvevőkre, azzal hogy – saját megfogalmazása szerint – „legyeket öldös”, több tízezren követték élőben a közösségi médiás csatornáját, és három perc alatt közel 2,5 millió forintnak megfelelő támogatást gyűjtött össze.

Évtizedek munkája veszélyben

A női jogvédő szervezetek attól tartanak, ez az antifeminista hullám veszélybe sodorhatja az elmúlt években-évtizedekben kemény küzdelemmel elért eredményeiket az abortusz legalizálásától a közelmúltban elindult, Ázsiában példátlanul nagyot szóló #MeToo kampányig. A 29 éves, ma énekesnőként, műsorvezetőként, színésznőként és nőjogi aktivistaként is ismert Lee Hjo-ri elmondta, hogy a „feminista” ma is, vagy ma már újra szitokszónak számít, már azért is kiközösítés, inzultálás várhat egy nőre, ha rövidre vágatja a haját vagy nyilvánosan egy feminista szerző könyvével mutatkozik. Amikor még egy K-pop banda sztárja volt, férfi kollégái állandóan megjegyzéseket tettek a testére, ha pedig felszedett néhány kilót, közölték vele, „feladta női mivoltát”.

„A #MeToo problémája minden dél-koreai nőnek része az életének. Most végre hallatni akarjuk a hangunkat, de el akarnak minket némítani. Iszonyatosan frusztráló” – mondta.

Az mindenesetre az ország emberi jogi bizottsága szerint is tény, hogy a „nők” és a „feministák” a leggyakoribb célpontjai az online gyűlöletbeszédnek, és a dél-koreai antifeminista mozgalmak a nyugati szélsőjobboldali szervezetekhez hasonlóan szeretik az abortusz liberalizálásért küzdőket a „családok ellenségeinek”, a feministákat pedig a „női felsőbbrendűség” hirdetőinek és „férfigyűlölőnek” bélyegezni.

A másik oldalon a fiatal férfiak is úgy érzik, félelemben és a partvonalra szorítva kell élniük. Egy tavaly tavaszi felmérés szerint a huszonéves férfiak 79 százaléka élte meg úgy, hogy szenvedő alanya volt már életében „súlyos, nemi alapú diszkriminációnak”. Az antifeministák előszeretettel hozzák fel a #MeToo kampánnyal szemben azt a néhány esetet, amikor az bizonyosodott be, hamisan vádoltak meg egy férfit nők elleni erőszakos cselekmények elkövetésével. „A feminista befolyás olyan, a férfiakkal szemben elfogult rendszert hozott létre, hogy a rendőrség egy nő vallomását és egy darab könnycseppet elegendő bizonyítéknak talált egy ártatlan ember börtönbe zárásához. Megőrült ez az ország” – mondta Son Szol-bin, akit barátnője megerőszakolásáért és elrablásáért ítéltek el, hogy aztán nyolc hónappal később, egy édesanyja által felkutatott kamerafelvétel nyomán változtassák meg az ítéletet és helyezzék szabadlábra.

Az antifeministák nyomása már az idén esedékes elnökválasztási kampányban is érezhető. Míg a mostani elnök, a liberális színekben induló Mun Dzsein 2017-es kampányában még feministának vallotta magát, a rivális néppárti jelölt, Jun Szukjol már azzal vádolja a nemi egyenlőségi minisztériumot, hogy minden férfit „potenciális szexuális bűnözőként kezel”, és szigorúbb büntetést helyezett kilátásba a hamis vádakat megfogalmazó nők számára.

A Mun Dzsein támogatásával (mivel Dél-Koreában nem lehet újraválasztani az elnököt) induló Demokrata párti jelölt is nyitott az antifeministák felé, miután kijelentette: „Ahogy a nőket nem érheti diszkrimináció nemük miatt, úgy a férfiakat sem érheti hátrány azért, mert férfiak.” Azt is kifejtette, hogy a nemek közti konfliktus valójában a gazdaság lassulásának következménye, és arról beszélt, a növekedési pályára való visszaállás kínálja a legjobb megoldást a feszültségek csökkentésére.

(The New York Times)