Újfajta atomcsapásban gondolkodhat Putyin

Vlagyimir Putyin Ukrajnával szembeni eszkalációs fenyegetéseit eddig nagyrészt úgy értelmezték, mint a hagyományos nukleáris fegyverek használatára való burkolt utalást. Létezhet azonban egy másik eszköz is, amelyet az orosz elnök fontolgathat: egy taktikai EMP-fegyver (Electromagnetic Pulse), amely elektromágneses impulzuscsapást okoz.

Ezek a fegyverek – amelyeket arra terveztek, hogy olyan erős energiaimpulzust hozzanak létre, amely rövidre zárja az elektronikai berendezéseket, köztük a számítógépeket, generátorokat, műholdakat, rádiókat, radarvevőket, de még a közlekedési lámpákat is – egy csapásra megbéníthatják Ukrajna katonai és polgári infrastruktúráját, az országot fény, hő, kommunikáció és közlekedés nélkül hagyva – fejti ki a Financial Times hasábjain Roger Pardo-Maurer, az amerikai hadsereg különleges alakulatainak veteránja, a korábbi védelmi miniszterhelyettes államtitkára.

Az orosz állami televízió beszélgetős műsoraiban alaposan elmagyarázták az EMP-támadások hatásait, sőt, határozottan kiálltak egy ilyen elven működő fegyver bevetése mellett. Egy orosz ezredes az adásban térképekkel és ábrákkal mutatta be, hogyan működhet egy ilyen robbanás a Balti-tenger felett. Könnyen lehet, hogy Putyin és tábornokai ennek lehetőségére figyelmeztettek, amikor azzal fenyegettek, hogy nem részletezett „katonai technikát” fognak bevetni.

Egy hagyományosan felrobbantott taktikai nukleáris fegyver – a katonai szakértő szerint – nem lenne jelentős hatással a gerilla és a hagyományos hadviselés mobil, szétszórt kombinációjával szemben, amelyet az ukránok a területeik visszaszerzése érdekében alkalmaznak. Egy nukleáris fegyver elektromágneses hadviselésre történő használata azonban sokkal jelentősebb következményekkel járhat.

Egy ilyen típusú támadás esetén nem tűzgolyót és gombafelhőt látnánk, hanem az égbolton pulzáló, kék elektromos medúza formát, melynek még hangja se lenne, nagy magasságban ugyanis a hang nem terjed.

Egy viszonylag kis méretű nukleáris EMP, amelyet az orosz hiperszonikus cirkálórakéták könnyen nagy magasságba eljuttathatnak, nem pusztítana el épületeket, közvetlenül nem oltana ki emberéleteket, de tartósan megbéníthatná az elektronikai eszközöket több ezer négyzetkilométernyi ukrán területen. A NATO-szövetségesek által Ukrajnába telepített védelmi berendezések – például rádiók, drónok vagy a GPS-navigáció – gyakorlatilag mindegyikének, ha nem is a működését, de a telepítését, a karbantartását és integrációját ellehetetlenítené.

Egy ilyen csapás elhúzódó elektromágneses hatásai három hónapon belül megsemmisíthetnék az érintett zóna feletti műholdak 90 százalékát. Éppen ez szól a bevetése ellen is, hiszen valószínű, hogy az orosz információs rendszerek működését is érintené. Sokan éppen ezért egyenesen lehetetlennek vélik az Ukrajnában történő alkalmazását:

The "localized" or "tactical" EMP strike in Ukraine envisioned by this article is a *physical impossibility* 1/10 https://t.co/Qdp2tJQ0Fb

— Edward Geist (@sovietologist) November 9, 2022

Az Egyesült Államok és szövetségesei ugyanakkor egyáltalán nem feledkeztek meg az EMP veszélyeiről, és a legtöbb katonai felszerelés rendelkezik bizonyos fokú védelemmel. Egy csapás azonban olyan új hadszínteret hozna létre, amely megszüntetné a nyugati szövetégesek információs rendszereinek fölényét. A katonai szakértő szerint az ukránoknak nyújtott támogatás során erre nem tudtak felkészülni megfelelően.

Herszonban például egy taktikai EMP megbéníthatná a régió gátjait működtető rendszereket, az autópályákat és hidakat bedugulttá tehetnék a mozgásképtelen járművek, a civil lakosság pedig nem jutna élelemhez és fűtéshez. Egy sikeres EMP-csapás után Ukrajnának szüneteltetnie kellene a harcokat, hogy feltöltse és újraintegrálja az arzenálját. Putyin eközben átszervezhetné és feltölthetné az erőit, és egy tavaszi offenzíva során elfoglalhatná az érintett területeket.

Roger Pardo-Maurer szerint talán az a legaggasztóbb, hogy Oroszország és a NATO különböző módon viszonyul ezekhez a fegyverekhez.

Az orosz katonai doktrína szerint az EMP-csapás az információs, kiber- és elektronikus hadviselés egyik ága, nem pedig a nukleáris hadviselésé. Így teljesen másmilyen megítélés alá esik, ami csábítóbbá teheti az EMP-t Putyin nyomás alatt álló tábornokai számára.

Az amerikai szakértő ezért azonnali cselekvésre szólítja fel a nyugati szövetséget. Először is figyelmeztetni kell Oroszországot, hogy egy Ukrajna elleni EMP-csapás – még ha az lokális is – átlépné a nukleáris küszöböt, és kollektív védelmi választ váltana ki a NATO részéről. A földi légkörre, a környezetre, a műholdakra és a szélirányban élő lakosságra gyakorolt kiszámíthatatlan hatásai miatt egy ilyen csapásnak elegendő indokul kell szolgálnia ahhoz, hogy érvénybe lépjen az ötödik cikkely, a szövetség kollektív védelmi záradéka.

Másodszor, Ukrajna támogatóinak segíteniük kell az ukrán hadsereg felkészülését. Egy EMP-csapás túlélhető. Támogatni kell őket abban, hogy a polgári hatóságok részvételével élő EMP-gyakorlatokat tartsanak. Az ukrán népet fel kell világosítani arról, hogyan lehet egy ilyen támadás hatásait enyhíteni többek között analóg rádiók, zseblámpák és elemek beszerzésével. A felkészültség, a bátorság, a leleményesség és az önbizalom olyan tulajdonságok, amelyekkel az ukránok már most kitűnnek ebben a háborúban.

Végezetül, újra kell gondolnunk a céljainkat – véli a korábbi helyettes államtitkár. Ha Putyin valóban egy taktikai EMP alkalmazását fontolgatja, akkor nem csak Ukrajna szabadsága forog kockán, hanem maga a hadviselés jövője is.

Ha engedünk a Kreml nukleáris zsarolásának, fennáll a veszélye, hogy más országok is követni fogják a példáját: Kína és Észak-Korea – szerinte – már rendelkezik EMP-képességgel.

Az ukrajnai helyzet bepillantást enged egy potenciálisan veszélyesebb és bizonytalanabb jövőbe. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy elveszítsük ezt a harcot – hangsúlyozza Pardo-Maurer.

A nukleáris robbanás nagy erejű elektromágneses sugárzást kelt – magyarázza tanulmányában dr. Ványa László ezredes, egyetemi docens. 1960-62-ben az Egyesült Államok 8 robbantást végzett 40-160 kilométer magasságban a Csendes-óceán felett. Amikor 1962-ben a Johnson-sziget fölött 400 kilométer magasságban kísérleti atomrobbantást hajtottak végre, az 1300 kilométer távolságban lévő Hawaii-szigetek villamosenergia-ellátásában súlyos zavarok keletkeztek. Az 1963-ban életbe lépett atomcsendegyezmény miatt további nagy magasságú robbantásokat nem végeztek, így az atomrobbanás keltette elektromágneses impulzus (EMP) természetére vonatkozó további kísérleti eredmények nem születtek.

Nagy magasságban, 50 kilométer felett végrehajtott atomrobbantás esetén az EMP-hatás jelentősen felerősödik, a robbanás energiájának jóval nagyobb része alakul elektromágneses sugárzássá. A lökéshullám és a radioaktív sugárzás ez esetben a földfelszínen viszonylag kicsi.

Amikor az atomháború közvetlen fenyegetése alábbhagyott, a nukleáris alapú EMP-fenyegetés is csökkent, ami azért is fontos, mert a mikroelektronika eszközeivel telezsúfolt társadalmunk néhány ilyen robbanás következtében a középkorban találná magát. Egy közepes méretű atomeszköz magaslégköri robbantása egy egész Észak-Amerika méretű kontinens elektronikai rendszereit elpusztítaná.

A pusztító hatás fizikája az elektromágneses indukció elvén alapul – írja Ványa. A nagysebességű térerősség-ugrás minden vezetőben villamos feszültséget indukál, ami a szigetelések átütéséhez, a félvezető rétegek belső szerkezetének átégéséhez vezet. Az elektronikai eszközök fejlődése az elektroncsövektől napjainkig a miniatürizálódás, a félvezetők egyre nagyobb elterjedése mentén haladt, ami a túlfeszültséggel szembeni sérülékenység növekedésével járt. Amíg egy elektroncsövet csak több száz, vagy ezer volt feszültséggel lehetett tönkretenni, addig ma egy processzornak a 10 volt is végzetesen nagy feszültség lehet.