Miközben a világ 2024 beköszöntét ünnepelte, Oroszország és Ukrajna újabb véres támadásokkal vezette be az új évet. A háború 2022. februári kezdete óta a nyugati szövetség rendületlenül támogatta Ukrajnát - politikailag, pénzügyileg, katonailag és erkölcsileg - az Oroszország elleni háborús erőfeszítéseiben.

Eddig volt?

Európa újra és újra megismételte, hogy addig támogatja Ukrajnát, "ameddig csak szükséges". Az elmúlt hónapokban azonban vegyes jelek és háborús fáradtság mutatkozott Ukrajna elsődleges támogatói között - az európai országok, amelyek eddig együttesen több, mint 100 milliárd dollár támogatást nyújtottak Ukrajnának, és az Egyesült Államok részéről, amely eddig több, mint 75 milliárd dollárt biztosított.

Berlin már érzi, hogy változik a széljárás kontinensünkön. Scholz kancellár ezért hétfőn figyelmeztetett: „bármennyire is jelentős a német hozzájárulás, hosszú távon nem lesz elég Ukrajna biztonságának garantálásához. Ezért felszólítom az EU szövetségeseit, hogy erősítsék meg Ukrajnával kapcsolatos erőfeszítéseiket. A legtöbb uniós tagállam Ukrajnának tervezett fegyverszállításai nem elegendőek”.

Mélyülő megosztottságok

Több európai országban a gyakran Ukrajna-ellenes retorikát alkalmazó populista pártok választási győzelmei azonban az utóbbi időszakban hozzájárultak az Ukrajna iránti támogatás csökkenéséhez. Szlovákiában - az első NATO-országban, amely vadászgépeket küldött Ukrajnába - a populista Robert Fico, aki Ukrajna katonai támogatásának megszüntetése mellett kampányolt, tavaly novemberben választást nyert. Lengyelországban, amely korábban Ukrajna legerősebb támogatói közé tartozott, az ukrán gabonaexport körüli vita miatt takaréklángra vette kapcsolatát Kijevvel.

Hollandiában, amely az F16-os vadászgépek Kijevbe történő szállítására irányuló erőfeszítések élén állt, a kemény jobboldali politikus, Geert Wilders holland választási győzelme bizonytalanná tette a támogatást. Valóban, Giorgia Meloni olasz miniszterelnök egy orosz tréfamesterekkel folytatott telefonbeszélgetés során megerősítette a lopakodó háborús fáradtságot Európában.

Mik az okok?

A belföldi gazdasági aggodalmak - köztük a magas infláció és a megélhetési költségek - megnehezítik a háború közvélemény általi támogatását és az Ukrajnának küldött biankó csekkek folytatását. Ráadásul a tavaly júniusban kezdődött, sokat hangoztatott, de lassúnak bizonyult ukrán ellentámadás nem hozott kézzelfogható áttörést, ami további nyomást gyakorol a kormányokra, hogy a színfalak mögött tárgyalásokra ösztökéljék Kijevet a háború befejezéséről.

Olyan prominens politikusok, mint Josep Borrell, az EU külpolitikai vezetője és Catherine Colonna francia külügyminiszter, kijelentették, hogy továbbra is támogatják Ukrajnát. E megnyugtató nyilatkozatok ellenére azonban a kibontakozó realitások mást mutatnak.

Washingtonban tavaly novemberben egy Ukrajnának szánt segélycsomag azzal fenyegetett, hogy leáll az amerikai kormányzat. Mivel a közelgő amerikai választások miatt a belpolitikai aggodalmak nagyobb hangsúlyt kapnak, a figyelem Ukrajnáról az újabb izraeli-Hamász háborúra terelődik, valamint a nyugati költségvetési források is beszűkülnek, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök minden bizonnyal egyre vékonyabb ágakba kapaszkodik.

A közel-keleti helyzet még Európában is némileg elterelte a figyelmet Ukrajnáról, ahol a gázai humanitárius katasztrófa egyre inkább uralja a magas szintű találkozókat. Az EU Tanács legutóbbi, decemberi csúcstalálkozóján hazánk a már megszokott ünneprontó szerepet játszotta, amikor megvétózta az Ukrajnának szánt 50 milliárd eurós segélycsomagot – bár a napokban Budapest megpróbálja rugalmassá tenni a pozícióját. Ráadásul a közelgő júniusi európai parlamenti választások és az EU vezető tisztségeiért folyó versengés továbbra is elterelheti a figyelmet Ukrajna helyzetéről.

Annak ellenére, hogy a további segélyek folyósítása valószínűsíthető, az új finanszírozás biztosítása az amerikai kongresszus republikánusainak erős ellenállása, az EU-ban a Magyarországhoz hasonló kerékkötők, valamint a kontinensen uralkodó EU-ellenes populista pártok erős ellenállása közepette egyre nagyobb kihívást jelent mind Washingtonban, mind Brüsszelben.

Eközben egyes tagállamok, például Németország, amely idénre 8 milliárd euró értékű katonai támogatást ígért, saját kezükbe veszik az ügyet. Finnország a 20. ilyen csomagjában nemrégiben 100 millió euró értékű katonai segélyt ígért Ukrajnának.

Lefáradó közvélemény

Mivel azonban az EU-n belül repedések mutatkoznak, és az amerikai támogatás is egyre csökken, felhők gyülekeznek az Ukrajnának nyújtott nyugati támogatás "minősége és mennyisége" felett, amely - mint Zelenszkij kihangsúlyozta - alapvető fontosságú Ukrajna sikeréhez a harctéren. A közelmúltban készült felmérések, például a Bruegel által végzett felmérés eredményei arról tanúskodnak, hogy az európai közvélemény fáradt és egyre kevésbé lelkesedik Ukrajna támogatásáért. A Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet felmérése szerint egy év alatt megduplázódott azon ukránok száma, akik szerint a Nyugat belefáradt a háborúba.

A decemberi csúcstalálkozón az Európai Tanács úgy döntött, hogy tárgyalásokat kezd Ukrajna uniós tagságáról - ez kritikus lépés Ukrajna jövője szempontjából, még akkor is, ha az uniós taggá válás évekig, sőt, akár évtizedekig tartó, fáradságos folyamat. Egy harctéren küzdő ország számára azonban a csatlakozási kilátások nem jelentenek sok vigaszt, és nem helyettesíthetik az azonnali katonai támogatást.

A "Gonosz Tengelye" újra lecsap

Másrészt Oroszország egyre intenzívebb katonai támogatást kap Irántól és Észak-Koreától drónok, tüzérségi lövedékek és egyéb lőszerek formájában. A Kínából származó kettős felhasználású technológia - amelyet polgári és katonai célokra egyaránt használnak -, szintén kulcsfontosságú Moszkva képességeinek megerősítéséhez. Továbbá, szövetségesei segítségével Oroszország a fegyvergyártás terén is megelőzi a nyugati szövetséget, és balti jelentések szerint az orosz lőszer-termelés jelenlegi szintje hétszerese a nyugati termelésnek.

Ahogy a háború közeledik a kétéves évfordulójához, Európa felismeri az "ameddig csak kell" megközelítés nehézségeit. Végül is a rideg valóság erősebb a retorikánál.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)