Előrehozott választást tartanak szeptember 30-án északi szomszédunknál, Szlovákiában. Az elmúlt huszonöt évben, Vladimír Mečiar 1998-as leváltása óta az ország euroatlanti külpolitikai irányultsága nem került veszélybe. Viszont most a Moszkva-barát Robert Fico visszatérése valószínűvé vált a miniszterelnöki székbe, aki külpolitikai értelemben is újra a mečiari útra vezetheti Szlovákiát.
Bűnözőkkel táncoló
Fico pártja már hónapok óta folyamatosan vezeti a választások előtti közvélemény-kutatásokat, 21 százalék körüli a támogatottsággal. Ez ugyan nem kínál lehetőséget számára az önálló kormányalakításra, de lehetőséget ad arra, hogy a pártok nagy száma és jóval alacsonyabb támogatottsága mellett a legfőbb többségi jelölt legyen.
Fico eddigi két kormányzása (2006-2010 és 2012-2018) során szoros kapcsolatokat épített ki a szervezett bűnözői körökkel. Ez a maffiakormányzás a 2018-as újságíró-gyilkosságban csúcsosodott ki. Ficoval Szlovákia egyik legsötétebb időszaka térhet vissza, különösen, ha ezen alkalommal nem csupán a maffiakormányzás módszerei, de a külpolitika értelemben is szellemi és politikai elődje, Vladimír Mečiar nyomdokaiba lép.
Fico politikáját nem lehet elvonatkoztatni a 2006–2010 közti magyarellenes politikai vonalvezetésétől sem, hiszen az akkor elfogadott jogfosztó rendelkezések ma is hatályban vannak, a Beneš-dekrétumokat pedig szintén a Fico-kormány regnálása alatt erősítette meg hatályában a szlovák parlament.
Vezető Ukrajna támogatásában
Az Ukrajna elleni orosz agresszió tavaly februári kezdete óta Szlovákia GDP-arányosan a nyugati blokk legfelső csoportjában áll Ukrajna támogatását tekintve (0,4 százalék), közvetlenül a három balti állam és Lengyelország mögött. Ez a májusig hivatalban lévő Eduard Heger miniszterelnök és Zuzana Čaputová államfő nyugatbarát kormányának az eredménye, akik az EU és a NATO kelet-európai szárnyán belül is vezető szerepet vállaltak az ukrajnai katonai és humanitárius segélynyújtásban.
Ez a tendencia a szeptemberi választásokkal megállhat, és az ellenkező irányba mozdulhat el. Fico, a baloldali populisták vezetője ezt kampánya során eléggé nyilvánvalóvá tette. Erős nyugat-ellenes retorikát használ, és szorosabb kapcsolatokat szorgalmaz Moszkvával azóta, hogy elvesztette a miniszterelnöki posztot, és kormánya 2018-ban összeomlott.
Oroszbarát érzelmek felkorbácsolása
Fico ilyen politikai üzenetekkel táplálja a még mindig elterjedt oroszbarát hangulatot, amely – ellentétben szinte minden kelet-európai országgal – Szlovákiában három évtizeddel a függetlenség elnyerése és a szocialista blokk összeomlása után is megmaradt.
Sok szlovák még mindig „idősebb testvérnek” tekinti Oroszországot, és 3 évvel ezelőtt a válaszadók több mint 70 százaléka mondta ezt a felmérésekben. A szlovákoknak csak 40 százaléka gondolja, hogy Moszkva lenne a fő felelőse az ukrajnai háborúért, 34 százalékuk szerint azért valójában a Nyugat a felelős.
Fico első lépésként megígérte az ukrajnai fegyverszállítások felfüggesztését. Holott Szlovákia a nyugati szövetségesek közül eddig az élen járt, még MiG-29-es vadászgépeket is szállított Kijevnek. A populista ellenzéki vezető Čaputová nyugatbarát elnököt „amerikai ügynöknek”, a Szlovákia és az USA között folyó katonai együttműködést a „nemzeti érdekek elárulásának”, a kijevi vezetést pedig „ukrán fasisztáknak” nevezte, akik 2014-ben elindították a válságot.
A volt miniszterelnök személyes bosszúja
Fico elsősorban személyes bosszúból építette fel Nyugat-ellenes politikáját, mert 2018-ban, egy oknyomozó újságíró meggyilkolása miatti nagy tiltakozásokat nyugati felbujtásnak tulajdonította. Fico „Smer” pártjának népszerűsége a szlovákiai igen erőteljes orosz félretájékoztatás hatására is nőtt.
Moszkva felismerte, hogy – Magyarország mellett - Szlovákia lehet az újabb gyenge láncszem az EU és a NATO között az ukrajnai háborúval kapcsolatban. Ezért Moszkva több száz propagandacsatornát és több ezer műprofilt irányít a közösségi médiában a szlovák közönség felé, amelyeken keresztül téves információkat és oroszbarát narratívát terjeszt.
Orbán, mint példakép
Ha Ficonak ismét sikerül kormányt alakítania, sokkal agresszívebben léphet föl az európai fórumokon. Úgy járhat el, mint a magyar miniszterelnök, akit mindenképpen jó példaképnek tart, többek között azzal, hogy zsarolja és az utolsó pillanatig halogatja az Ukrajnával kapcsolatos közös döntésekhez való beleegyezését, cserébe pillanatnyi előnyöket keresve Magyarország számára.
Amióta 2004-ben csatlakozott az EU-hoz, Szlovákia megduplázta a GDP-jét, 116,5 milliárd dollárra. Erőteljes növekedésének és a jelentős nyugati ipari beruházásoknak köszönhetően „kelet-európai gazdasági tigris” lett. Nos, mindez veszélybe kerülhet Fico hatalomra kerülésével.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
