Augusztus 24-én lesz másfél éve annak, hogy Oroszország átfogó katonai támadást indított Ukrajna ellen. Részletes mérleget ezúttal nem vonunk – ezt megtettük az egyéves évfordulón –, de azért rögzítsük a legfontosabb számokat!
Minimum 80 ezer halott
Az ENSZ adatai szerint augusztus 13-ig 9444 civil halálos áldozatot követeltek a harcok csak Ukrajnában (emellett – mégha jóval kisebb számban is – már Oroszországban is vannak áldozatok). Ez „csak” a beazonosított áldozatok száma, a valós szám „ennél számottevően magasabb”.
A katonai veszteségekről csak durva becslések léteznek, hiszen saját veszteségeiről nyilván egyik fél sem közöl pontos adatokat.
Moszkva hivatalosan 6 ezer katona elvesztését ismerte el, de két orosz független portál, a Mediozona és a Meduza idén júliusi tényfeltáró cikke szerint az orosz halálos áldozatok száma már csaknem eléri az 50 ezret. Ukrán oldalon pedig mintegy 20 ezer katona veszthette életét egy idén májusban közölt amerikai becslés szerint.
Utóbbi szám azonban a valóságban szintén jóval nagyobb lehet, hiszen a nyár elején indult ellentámadás ukrán oldalon is súlyos emberveszteségekkel jár a brit hírszerzés szerint.
Összegezve: a halálos áldozatok száma valószínűleg meghaladja a 80 ezret – hogy mennyivel, azt nehéz megbecsülni.
És ne feledjük azt sem, hogy több mint 6 millióan menekültek külföldre a harcok elől.
Ami a hadszíntéri fejleményeket illeti, Oroszország továbbra is jelentős területeket tart megszállva Dél- és Kelet-Ukrajnában – korábbi becslések szerint az ország 18 százalékát foglalta el, beleértve a 2014-ben annektált Krímet is.
Arról napi szinten értesülünk – pro és kontra –, hogy miként látják a háborút a döntéshozók. Arról viszont relatív keveset hallunk, hogy mit gondolnak minderről az átlagemberek.
EU: komoly törésvonalak
Az Európai Parlament (EP) idén júliusban közölt elemzése szerint az uniós polgárok 64 százaléka támogatja az Ukrajnába irányuló fegyverszállításokat, tagországokra lebontva azonban már óriási különbségekre derül fény.
A legmagasabb támogatottságot Svédországban (93 százalék), Portugáliában (90 százalék) és Dániában (89 százalék) mérték, míg a legalacsonyabbat Bulgáriában (30 százalék), Cipruson (36 százalék) és Szlovákiában (37 százalék) – a különbség a két szélsőérték között több mint háromszoros!
Németországban a megkérdezettek 42 százaléka pártolja a jelenlegi szintű szállításokat, 30 százalék növelné azokat, 23 százalék viszont csökkentené.
Az elemzés Magyarországgal kapcsolatban megjegyzi: a megkérdezettek 64 százaléka ellenzi, hogy az EU további uniós forrásokat adjon Ukrajnának. (Az EU mintegy 50 milliárd euróval – hitellel és vissza nem térítendő támogatásokkal – segíti majd Ukrajnát 2024 és 2027 között.) 75 százalékuk pedig azonnali tűzszünetet szeretne – ennek támogatottsága minden korosztályban egyaránt magas itthon.
Uniós szinten az Oroszországra kivetett szankciókat az európaiak 72 százaléka támogatja, 86 százaléka pedig szívesen látja az ukrajnai háború elől menekülőket.
USA: fordulóban a közhangulat
A tengerentúlon változni látszik a közhangulat, legalábbis ami az Ukrajnának adott amerikai (katonai és egyéb) támogatást illeti.
A CNN augusztus elején közölt felmérése szerint az amerikaiak többsége – 55 százaléka – nem szeretné, ha a Kongresszus újabb forrásokat engedélyezne a háború sújtotta ország számára, 51 százaléka pedig úgy véli, hogy Washington már elegendő segítséget nyújtott.
Bár még mindig relatív sokan vannak azok (48 százalék), akik szerint az USA-nak az eddiginél is jobban kellene segítenie az ukránokat, a háború kezdetén még 62 százalék volt ez az arány.
Az amerikaiak többsége (56 százalék) tart attól, hogy az ukrajnai háború veszélyeztetni fogja az ország biztonságát (igaz, a háború kezdetén még 72 százalék félt ettől). És kisebbségben vannak azok (45 százalék), akik szerint Joe Biden amerikai elnök jól kezeli az ukrajnai háborút.
Az amerikai szerepvállalást tekintve a fő törésvonalat a politikai hovatartozás jelenti – a demokratapártiak inkább pártolják, a republikánusok inkább ellenzik –, ráadásul a szakadék mélyült a konfliktus kezdete óta.
A függetlenek többsége úgy véli, hogy Washington már eleget segített Ukrajnának (56 százalék), és nem szükséges további segítséget adnia (55 százalék).
Mindez azért fontos, mert jövő ősszel elnökválasztásokat tartanak az Egyesült Államokban, az elnökjelöltek pedig kénytelenek lesznek majd figyelembe venni a közhangulat változását. A támogatás amúgy is óriási összegeket emészt fel, ezért Washington a tűzszünet és a kompromisszum irányába terelheti a kijevi vezetést egyes elemzők szerint.
Mit gondolnak az ukránok?
A Kyev Postban idén július végén publikált felmérés szerint Ukrajnában enyhe többségben (52 százalék) vannak azok, akik szerint országuk jó irányba halad. Ez jelentős növekedés a tavaly decemberi állapothoz képest (20 százalék), ugyanakkor érezhető csökkenés az idén február-márciusban mért értékhez viszonyítva (61 százalék).
Elemzők szerint az optimisták száma függ a fronton kialakult helyzettől is, márpedig a tavaszra várt, de végül júniusban megindult ellenoffenzíva a reméltnél lassabban halad.
Egy tavaly őszi felmérés azt mutatta, hogy az ukránok 70 százaléka szerint a győzelemig kell folytatni a háborút, és idén tavasszal egy, Ukrajnában rendszeresen megforduló magyar újságíró is arról számolt be lapunknak, hogy az ukrán közhangulat nem fogadja el a területek elvesztését, és pártolja a harcok folytatását.
Kérdés ugyanakkor, hogy az áldozatok számának jelentős növekedése idővel nem fordítja-e meg a közhangulatot, hiszen egyre kevesebb olyan család lesz, amelyben még nem követelt áldozatot a háború.
És az oroszok?
Ami pedig az orosz átlagember véleményét illeti, három független közvéleménykutató intézet felmérése alapján az oroszok megosztottak.
A háború első évében készült kutatásokat összegző amerikai Wilson Center szerint a válaszadók 35-38 százaléka egyértelműen támogatja a háborút, 55 százaléka langyos álláspontot képvisel – fenntartásokkal támogatja vagy nem támogatja azt, de nem is ellenzi –, 10 százalék pedig nyíltan ellenzi.
Hasonlóan vegyes kép rajzolódik ki egyébként az 1420 nevű, kormányfüggetlen orosz YouTube-csatorna videóiból is, amelyek rendszeresen szondázzák az orosz utcák hangulatát. A videókban – főleg azokban, amelyek Moszkvában készültek – rendszeresen elhangzanak olyan vélemények, amelyek burkoltan vagy nyíltan elítélik az orosz beavatkozást, sőt esetenként Vlagyimir Putyin orosz elnököt is.
A Nagyító rovat többi cikkét itt olvashatják.
Digitális cenzúra a válság közepén.
