5p

A győzelem napján most nincs mit ünnepelni, az évfordulót mindkét oldalon tömeges gyász kíséri. Orosz és ukrán fiatalok tömegei mennek vágóhídra geopolitikai érdekekből. Pedig az élethez való jog mindenekfelett való. Nagyító alatt a háború humanista szemszögből.

„Kétségem sincs, hogy Putyin a felelős, de ez nem felmentés nekünk. Több mint egy éve tart a háború, és mi innen nyugat felől úgy nézünk rá, mint egy sorozat harmadik évadára. Miközben a mi nyugati világunk egyik szélén egy húszévesnek joga lehet elvonulni egy biztonságos térbe, ahol nem érhetik a nyugalma megzavarására alkalmas kihívások, azalatt a másik szélén ukrán és orosz húszévesek ezrei gyilkolják egymást. Égbekiáltó és abszurd ez az egyenlőtlenség.”

Többek között ezt mondta Kemény István kortárs költő, író néhány hete a Magyar Hangnak adott interjúban a háborúval és kilátásainkkal kapcsolatos kérdésre.

Égbekiáltó egyenlőtlenség

Elgondolkodtató, fontos és sajnos ritkán hallható szavak ezek. Fontosak, mert végre új kontextusba helyezik mindazt, ami a szomszédunkban történik.

A régi kontextusokat ismerjük, ezeket harsogják a politikusok, ezekkel van tele a média. Szakértők elmagyarázzák nekünk a geopolitikai érdekeket meg a politikai játszmákat, olykor egymással szöges ellentétben álló narratívákat kínálva. Napi szinten értesülünk a katonai fejleményekről is – mennyi rakétát lőtt ki Oroszország, mennyi Leopardot kapott Kijev és mennyi utca van még ukrán kézen Bahmutban. A hírblokk végére még odabiggyesztik, hogy az ostromban ma több százan vesztették életüket. Aztán már jön is a következő hír.

Mintha természetes lenne, hogy itt, Európában naponta százak mennek a vágóhídra.

Danilo Deniszevicset gyászolják szülei Kijevben 2023. május 9-én. A 21 éves fiatal, aki civil életében filmeket készített, a Bahmutnál folyó harcokban vesztette életét. Fotó: EPA/SERGEY DOLZHENKO
Danilo Deniszevicset gyászolják szülei Kijevben 2023. május 9-én. A 21 éves fiatal, aki civil életében filmeket készített, a Bahmutnál folyó harcokban vesztette életét. Fotó: EPA/SERGEY DOLZHENKO

Az elmúlt egy évben hozzáidomultunk a háborúhoz – könnyű volt, mert itt nincsenek harcok. „Ugye ide nem jönnek?”, szegezte nekem a kérdést a háború kitörésének reggelén az egyik kolléganőm. Az emberek többségét a saját és a családja biztonsága érdekli, és ez érthető is.

Az már kevésbé, hogy a háborút beillesztettük a megszokott események sorába. Már úgy találgatjuk például az ukrán ellentámadás kilátásait, mint a kedd esti Real-Manchester City BL-elődöntő esélyeit. Zaporizzsja közelében indul a nagy támadás vagy a Luhanszki területen? Hány katona kell az ukrán hadseregnek az áttöréshez? Tényleg összeveszett a holttestek mellett őrjöngő Prigozsin Sojguval, vagy figyelemelterelés az egész? Aztán este megnézzük, ahogy mondjuk Benzema kilövi a bal alsót.   

És amíg mi a nyári célpontok között válogatunk – Balaton vagy Velencei-tó, Nápoly vagy Barcelona –, addig a korunkbeli ukránok és oroszok lövészárkokban fekszenek és rakétatűzben futnak az életükért. „Égbekiáltó és abszurd ez az egyenlőtlenség.”

Az áldozatok számáról nincs pontos adat, de becslések szerint már százezrek haltak vagy sebesültek meg. Egy nagyvárosnyi ember.       

A háború persze nem nonstop és nem mindenhol tombol. Ukrajna nagy részén normális az élet, a kocsmákban rezesbandák játszanak; Kelet-Ukrajna persze más, Bahmut meg maga a pokol, mesélte nemrég egy Ukrajnába gyakran átlátogató, a frontot is megjárt kollégám.

Kiért? Miért?

Ezzel együtt generációk tizedelődnek meg mindkét oldalon. Ukrajnában általános mozgósítás van, azaz minden hadra fogható férfit a frontra küldhetnek. Oroszországban ilyesmi egyelőre nincs, de ott is egyre bővül a besorozottak köre. Már rég nem hivatásos katonák gyilkolják egymást, hanem mérnökök, fodrászok, autószerelők.           

Az ukránok legalább elmondhatják, hogy a hazájukat védik, de hogy az oroszok mit keresnek egy másik ország földjén, azt alighanem ők sem tudják. Nem csoda, hogy sokan nem akarnak bevonulni.

„Nem tudom elképzelni, hogy megölök egy embert. Félek. Mi csak moszkvai srácok vagyunk, akik soha nem csináltak ilyesmit. Nem szeretjük a macsó dolgokat, nincsenek birodalmi ambícióink. Kiért? Miért? Nem értem.” „Akkor lennék kész fegyvert fogni, ha Moszkvát kellene megvédeni”.

 Ezt mondták moszkvai fiatalok az 1420 nevű orosz, független YouTube csatornának. Nézzük meg ezeket a srácokat (8:19-től láthatók) – mi közük nekik az egész őrülethez?  

Itt tartunk tehát most. 2023. május 9-én, a Szovjetunió náci Németország feletti győzelmének évfordulóján nincs mit ünnepelni, legalábbis a jelent tekintve. Tömeges gyász kíséri azt mindkét oldalon.

Az élethez való jog mindenekfeletti

De hogy lesz ennek vége? A tankokat Putyin indította meg Kijev ellen, és amíg ő hatalmon van, addig az oroszok nem fognak visszavonulni Ukrajna törvényes határai mögé, beleértve a Krímet. A közvéleménykutatások szerint ugyanakkor kizárt az is, hogy az ukránok belenyugodnának az újabb területi veszteségekbe.

Ennek az egyenletnek tehát egyelőre nincs megoldása. Marad „a katonai megoldás”, a másik megsemmisítése. Egyszer persze minden háború véget ér. A kérdés „csak” az, hogy addig még több százezer vagy több millió ember fog meghalni.

Ez az, amit nem szabadna megengedniük a döntéshozóknak, akik maguk soha nem fekszenek be a lövészárkokba.

„Hogy vagyok személyesen  háborúval? Azt szeretném, ha vége lenne, és azonnal. És ha azonnal nem lehet, akkor egy másodperccel se később, mint ahogy lehet. (…) Az élethez való jog mindenekfölött való. Nem tudom és nem is akarom elhinni, hogy az öldöklésnek nincs alternatívája, és hogy semmi többet ne lehetne tenni ellene, mint amennyi ma történik” – mondta Kemény István az említett interjúban.

Talán kompromisszum kellene. Vagy egy másik megközelítés. Vagy meg kellene tanulni elengedni dolgokat. Mindegyik jobb, mint a nonstop gyilkolás.

A Nagyító korábbi cikkeit itt olvashatják.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív Je suis Magyar Péter vagy Je suis Dezső András? Ez Viszont Privát podcast
Csabai Károly - Izsó Márton Artúr - Juhász Gábor - Litván Dániel - Vég Márton | 2024. március 24. 18:34
Csak a munkáját végezte a HVG újságírója, vagy óvatosabban kellett volna kezelnie a gyanús módon kikerült jelentést? Mi lesz Varga Judittal, és mi, vagy éppen ki mozgatja Magyar Pétert? A Fidesz be fog állni Vitézy Dávid mögé? Lehet valódi ellenzéki, akinek normális hangosítás van a tüntetésén? Csak néhány kérdés azok közül, amelyek szóba kerülnek kollégáink, Csabai Károly, Litván Dániel és Vég Márton kötetlen beszélgetésében, az Ez Viszont Privát legújabb adásában.
Szubjektív Jól jár a főváros és az állam is, de főleg az emberek – az új tarifarendszer tapasztalatairól kérdeztük az utasokat
Dobos Zoltán - Izsó Márton | 2024. március 23. 10:31
Miután megegyezett az állam és a főváros, március 1-jével elindult az új közlekedési tarifarendszer. Többféle kedvezmény megszűnt, más kedvezményeket pedig kibővítettek, és ami szintén nagyon fontos: a Pest vármegyebérletet elfogadják a BKK járatain is. Az utca emberét az első két hét tapasztalatairól kérdeztük. Videó.
Szubjektív Dirndli ország, ahol a hegyi doktor rendel
Elek Lenke | 2024. március 23. 05:44
Menjünk el egyszer Ellmauba! – noszogatott a barátnőm éveken keresztül, a minden délután sugárzott dupla epizód megnézése után. Ez ugyanis, legalábbis a film szerint, egy élhető, szerethető paradicsom. A Világjáró e heti állomása a hely, ahol a hegyi doktor rendel.
Szubjektív Ahol a Chanel terem: barangolás a parfümök fővárosában
Elek Lenke | 2024. március 16. 05:48
Régóta őrzök egy kis illatos fiolát a fürdőszobai polcomon. Ma már, mint parfüm, nem használható – de emlék. Azokból a szép időkből, amikor Cannes és Nizza környékén jártunk. Az üvegcsét Grasse-ban kaptam. A Világjáró e heti állomása: a világ parfüm fővárosa.
Szubjektív Jobb volna, ha hazamennének. Van itt elég koreai - gödiek az akkugyárakról
Izsó Márton - Vég Márton | 2024. március 15. 10:03
A hírek szerint ijesztő mértékű szennyezések történtek a gödi akkumulátor-gyárban és annak környezetében. A Samsung egy harmadik gyárat is épít Gödön. Mit szólnak ehhez a helyiek? Kiderül a videóból.
Szubjektív Van egy figura, aki leválthatná Orbán Viktort – Ez Viszont Privát Podcast
Dobos Zoltán – Izsó Márton – Juhász Gábor – Mester Nándor – Wéber Balázs | 2024. március 9. 14:23
Magyar Péter most fut, de ki fog pukkadni. Lázár János viszont szívós hosszútávfutó, és még a vidéki kocsmákból sem nézik ki. A nagyvezért a NER-en belülről leváltani persze húzós, de láttunk már meglepő dolgokat. A NER-botránytól az ellenzék még nem lesz jobb, kellene már egy hiteles vezér. Az állami iskolák túl sokszor omladoznak, a pedagógusok még mindig le vannak tojva, a civil társadalom csak nyomokban létezik. Eközben az egész politikai cirkuszt mi fizetjük. Ez itt új podcastunk, az Ez Viszont Privát ezúttal Dobos Zoltánnal, Mester Nándorral és Wéber Balázzsal. Most tényleg nem teszünk lakatot a szánkra.
Szubjektív „Ostobaság! Miért lenne bármivel is szabadabb az ember készpénzzel, mint kártyával?” – az utca emberét kérdeztük, hogyan szeret fizetni
Dobos Zoltán - Izsó Márton | 2024. március 9. 10:39
Az utóbbi időben ismét a közbeszéd része lett a készpénzforgalom kérdése. Egyesek úgy érvelnek, a bankkártyás fizetés segít a feketegazdaság visszaszorításában, és jóval egyszerűbb is. Mások viszont úgy vélik, a készpénz jobban beosztható, sőt egyes vélemények szerint ez szabadságunk záloga. Az utca emberét erről a dilemmáról kérdeztük. Videó.
Szubjektív A sziget, ahol minden szikla alatt egy troll lakik
Vég Márton | 2024. március 9. 05:44
Izland általában akkor kerül be a hírekbe, ha kitör egy vulkán és a láva elönteni készül valamelyik települést. A Világjáró ezúttal a jégországban járt, ahol a hideg mellett a randizással is vigyázni kell.
Szubjektív „Ő is egy aláíróember lesz” – Sulyok Tamásról kérdeztük a járókelőket
Dobos Zoltán - Izsó Márton | 2024. március 2. 10:47
Az Országgyűlés kormánypárti többsége némi meglepetésre Sulyok Tamást, az Alkotmánybíróság eddigi elnökét jelölte és választotta új államfőnek. Az utca emberénél arról érdeklődtünk, mennyire ismerik a pedofilbotrányba belebukott Novák Katalin utódját, és mit várnak tevékenységétől. Videó.
Szubjektív Mercedes és sváb konyha – egy nap Németország egyik legélhetőbb nagyvárosában
Vágó Ágnes | 2024. március 2. 05:46
Béke, nyugalom, tiszta utcák, rendezett terek, hatalmas parkok, halálpontos tömegközlekedés – ilyen manapság az egyik legélhetőbbnek tartott német nagyváros. A Világjáró ezúttal Stuttgartban töltött el egy napot, felfedezte az autógyártás bölcsőjét és belekóstolt a sváb konyha ízeibe.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG