|
| Fotó: MTI/AP/Pétrosz Karadjiász |
Kellett egy jelentkező
Mindig is voltak euroszkeptikusok, de az utóbbi években, amikor a 2008-as pénzügyi válság utórengései nehéz leckét adtak fel az Európai Uniónak és az eurózónának egyaránt, felerősödtek az európai közösséget lekicsinylő és az azon kívüli szabad életet istenítő hangok. Lázong Cameron brit miniszterelnök, hőzöng az unoka formájában reinkarnálódott Le Pen, de ami még ijesztőbb, hogy a mi miniszterelnökünk és nekiment már párszor Európának. Szerencsére azért addig nem ment, mint vállalkozó szellemű görög kollégája.
Végül is valakinek ki kellett próbálni élesben, milyen a szembefordulás, milyen az, ha csak egyetlen napig is el van zárva az európai pénzcsap, különösen egy olyan országban, amelyik már hosszú ideje képtelen saját magát eltartani. És mint kiderült, geopolitika ide vagy oda, nem is jelentkezett senki, hogy Európa helyett megtegye azt a szívességet, hogy fizeti a számlát. Nem jött Putyin, nem is tehetné, hisz az egész orosz devizatartalék akkora, mint a görög adóssághegy. Nem szaladt Amerika se, pedig a német pénzügyminiszter felajánlotta neki, Puerto Ricoért cserébe. És Kína sem jelentkezett, hogy komplett országot vegyen.
A kísérlet eredménye
A szakítás másnapján már nem nyitottak ki a bankok, hisz alig volt bennük pénz. Limitáltan lehetett felvenni az ATM-ekből, a kártya nélküli nyugdíjasok sorban álltak a tűző napon. Elakadt az import, akadozik a kereskedelem, sok helyen csak ropogós euró bankjegyekkel lehet fizetni, a banki pénz már csak virtuális. A teljes pénzügyi rendszer, a gazdaság összeomlik, és még két egész hét sem telt el.
Láthatja mindenki, milyen a konfrontáció. A gyengébb eurózóna tagoknak a legközvetlenebb a tanulság: nem jó üzlet belerúgni abba, aki a pénzt adja, még ha nem is tetszenek a feltételei. Az eurózónán kívülieknek ugyancsak van mit veszíteniük. Például saját esetünkben: csak abba gondoljunk bele, ha az a rengeteg uniós fejlesztési pénz hirtelen elapadna, mi történne. Mekkorát zsugorodna a gazdaság, hány munkahely szűnne meg. És kevéssé valószínű, hogy kazah rokonaink ezt hirtelen igyekeznének pótolni nekünk.
Ki mit veszíthet?
A gazdagabb tagállamoknak is van mit veszíteniük. Ha Nagy-Britannia lépne ki, ugyan nem szegényedne el, de a gazdasági kapcsolatok lazulása valószínűleg ott is jelentős visszaesést hozna. Nem beszélve a politikai kockázatokról: ez egy szövetségi állam, több néppel, melyek közül a skótok hajszál híja, hogy tavaly ki nem léptek. Jó eséllyel látnák vonzóbbnak az Európai Uniót független Skóciaként, mint Nagy-Britanniát az EU-n kívül.
Elgondolkozhatnak most sokan, köztük Britannia népei, melyek rövidesen szavazni fognak az uniós tagságról. A legtöbbet viszont lehet, hogy pont mi, magyarok nyertük. Mindenkori vezetőink ezek után remélhetőleg eltekintenek az Európa-ellenes szabadságharcról, és nem próbáltatják ki velünk, milyen künn a sztyeppen
Ukrajna teljesítette az IMF feltételeit, várják a nemzetközi finanszírozást. 
