Cikkeinkben sok szó esett már arról, hogy mennyit buknak a nyugdíjasok az infláción, de van egy másik társadalmi csoport, amelyik legalább ennyire, ha nem még nagyobb vesztese az árak változásának. Nem meglepő módon a legrosszabb anyagi helyzetben lévőkről van szó, és ezt a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai is alátámasztják.
A KSH honlapján találni egy olyan adatbázist, amelyik az aktív háztartásoknál a jövedelmük szerinti bontásban mutatja be a rájuk jellemző fogyasztás szerinti infláció alakulását. Rajtuk kívül még a nyugdíjasokra is kiterjed a statisztika.
Ebből pedig az derül ki, hogy az elmúlt időben még a nyugdíjasoknál is jobban megszenvedték az áremelkedést az alacsony jövedelmű háztartások. Sőt, ami a tavalyi évet illeti, nem volt olyan társadalmi csoport, amelyik akár megközelítette volna az alacsony jövedelműeket az inflációs kitettségben.
A KSH szerint 2019-ben az összes háztartás inflációja 3,4 százalék volt. Az alacsony jövedelműeknél azonban ennél magasabb, 3,9 százalékot mért a statisztikai hivatal. Hozzájuk legközelebb a nyugdíjasok álltak, a maguk 3,5 százalékával (miközben annak az évnek az elején 2,7 százalékkal emelték a nyugdíjakat), de például a magas jövedelműek inflációja ugyanebben az időszakban 3,1 százalék volt. A közepes jövedelműeké 3,3 százalék, és ugyanennyit mértek a nagycsaládosoknál (3 és több gyerekes háztartások).
Egy évvel korábban, 2018-ban ugyanez volt a helyzet, azaz az alacsony jövedelműek inflációja volt a legmagasabb, mint azt az alábbi grafikonunk is mutatja.
Természetesen érdemes figyelembe venni, hogy eközben a jövedelmek is emelkedtek (már akinek a szegények közül volt állandó munkája), nem függetlenül a minimálbér-emeléseknek betudhatóan, 10 százalék körüli mértékben. Vagyis annak ellenére, hogy még a nyugdíjasokhoz mérten is nagyobb infláció sújtotta az alacsony jövedelmű háztartásokat, reálértéken a nyugdíjasok jártak rosszabbul, mert nekik a mindenkori inflációhoz igazították a járandóságaikat, az év eleji - és ha szükség volt rá, az év végi - emelésekkel.
A többi háztartáshoz mérve viszont feltétlenül megállja a helyét, hogy az alacsony jövedelműeket sújtja leginkább az infláció. Rendelkezésre áll az idei évközi adatsor is, egészen júliusig, és ebből az derül ki, hogy nem volt olyan hónap, amikor az összes háztartásra mért inflációt ne haladta volna meg a legszegényebbek kosara szerint mért árváltozás.
Szakértők körében nagy meglepetést okozott például, hogy a legfrissebb, júliusi inflációs adat 3,8 százalék lett, ám ugyanebben a hónapban az alacsony jövedelműekre 4,1 százalékot mért a KSH (a nyugdíjasokra pedig még magasabbat, 4,3 százalékosat). Korábban volt olyan hónap, amikor a különbség elérte a 0,8 százalékpontot. Mindez pedig azt eredményezte, hogy az első hét hónapban az infláció az összes háztartásra mérten átlagosan 3,5 százalék volt, az alacsony jövedelműek körében viszont számításaink szerint 3,97 százalék, azaz csaknem 4 százalék.
A miértekre az egyik kézenfekvő válasz, hogy a szegényebbek fogyasztásában nagyobb súllyal szerepelnek azok a termékek - mint például az élelmiszer - amelyek ára jobban emelkedett az elmúlt időszakban. Ugyanakkor a tartós fogyasztási cikkekre - vagyis a drágább termékekre - nekik kevésbé futja, márpedig ezek ára mérsékelten, vagy egyáltalán nem emelkedett eddig. Azért eddig, mert most a forint gyengülése miatt e termékek ára is növekedni kezdett. Összességében azonban a fogyasztói kosarak szinte kódolják a különbségeket, ebben az összevetésben is a gazdagoknak kedvező módon.
Csökken az amerikai és német államkötvények hozama közötti különbség. 
