Az új, demokratikusan megválasztott elnök tanácsadója szerint Yahya Jammeh, a diktátor uralma utolsó heteiben összeszedte az államkasszában még fellelhető néhány millió dollárt és egy teherszállító repülőbe helyeztette a luxusautókat, kivitette az országból, majd a hétvégén ő maga is ment, mivel már nagyon égett a lába alatt a talaj. Az 1994-ben egy puccs során hatalomra került Jammeh először elismerte decemberi választási vereségét, majd csalást kiáltott és mégsem akarta átadni a hatalmat. Végül a szomszédos Szenegál katonai erői vonultak be, és tudatták vele: ha nem akarja úgy végezni, mint Szaddam Husszein, jobb, ha gyorsan távozik.
A demokrácia diadala
A választásokon nyertes új elnök, Adama Barrow közben a múlt héten felesküdött Szenegálban, és várja, hogy a viszonyok rendeződjenek, hazatérhessen, és elfoglalhassa hivatalát. Barrow a biztonság kedvéért még akkor Szenegálba menekült, amikor elődje megtagadta a hatalom átadását. Tanácsadója, Mai Ahmad Fatti a The Guardian szerint elmondta, hogy Jammeh összesen 11,4 millió dollárral lépett meg, miközben az ország gazdasági helyzete katasztrofális, az államkassza teljesen kiürült.
Mindazonáltal Jammeh távozását egész Afrikában a demokrácia diadalaként ünneplik, miután a kontinensen a gyarmatosítók alóli függetlenné válás óta több országban megtörtént, hogy magukat istennek tekintő diktátorok ragadták magukhoz a hatalmat, és lényegében csak erőszakkal lehetett tőlük megszabadulni. Ebben az esetben demokratikus választásokon bukott meg a diktátor, csak végre kellett hajtani a választók akaratát, ami a környező országok politikusaira és hadseregeire maradt.
Sokáig volt gyarmat
Gambia egy kis ország, területe alig több mint Magyarország tizede, lakossága közel 2 millió. Az ország a Gambia folyó mentén húzódik, nagyjából 35 km szélesen, 350 kilométer hosszan, és minden oldalról Szenegál határolja. Önmagában egy teljesen természetellenes felosztás eredménye: a Gambia folyón az angolok szereztek jogokat, a környező területeken a franciák, így aztán gyarmataikat is így alakították ki, és a független államok is a rossz határok mentén keletkeztek.
Az ország 1965-ben lett független, a Brit Nemzetközösség tagjaként, az angol királynő maradt az államfő. 1970-ben aztán népszavazáson a köztársasági államformára álltak át, és választásokat tartottak, melyeket hosszú, demokratikus időszak követett. Ezt 1981-ben megzavarta egy puccskísérlet, melyet Szenegál vert le, utána konföderációt létesített a két ország. Gambia azonban 1989-ben kilépett az államszövetségből, majd 1994-ben jött a következő puccs, melyben Jammeh megragadta a hatalmat.
Egy kolléga vendége
A bukott diktátor, akit több száz ember megkínzásával és meggyilkolásával vádolnak, most Egyenlítői-Guineában húzódik meg, Teodoro Obiang Nguema Mbasogo helyi diktátor vendégeként, aki Afrika legrégebben, 1979 óta hivatalban lévő államfője. Egyenlítői-Guinea nem tagja a hágai Nemzetközi Bíróságnak, így nem sok esély van rá, hogy kiadnák, és bíróság elé kerülne. Jammeh távozásával Gambia mindenesetre feléledt, az üzletek és az éttermek kinyitottak, és a nép az utcán táncolt a diktátor elűzése fölötti örömében.
De jó előre szólnak, úgyhogy fel lehet rá készülni. 
