Épp egy éve, hogy az előző brit miniszterelnök David Cameron hazardírozott, de annak tragikus következményei lettek. Megszavaztatta népeit az Európai Uniós tagságról, és miután ezt megelőzően engedményeket csikart ki az Uniótól, azt hitte, ő lesz a nagy hős, aki a brit különutat megvalósította. A kampánya viszont gyenge volt, és azt fel sem mérte, hogy pártjának vele egyet nem értő része olyan jól meggyőzi az angolokat és a walesieket, hogy elbukja a népszavazást.
Erős felhatalmazás
Cameron baklövése sokba kerül, hisz azóta sem sikerült semmilyen előrelépést tenni az ügyben, azon kívül, hogy a távozó Cameron helyét betöltő Theresa May márciusban beadta a válókeresetet, vagyis aktiválta a két éves átmeneti időszakot, melynek végén megszűnik országa uniós tagsága. Az égetően szükséges tárgyalásokat azonban nem kezdte meg, mivel úgy gondolta, hogy a még David Cameron által szerzett alacsony parlamenti többsége akadályozza ebben, így kiírta a választásokat, abban bízva, hogy szerez egy nagy előnyt, mondhatni erős felhatalmazást.
Elolvadt előny
Most a választások előtt másfél héttel ez bizonytalanná vált. A közvélemény-kutatások szerint, bár ezek az elmúlt időszakban többször adtak fals jelzéseket, 20 százalékpont fölötti előnye egyszámjegyűre olvadt. Van olyan felmérés, ami szerint ez mindössze 2-6 százalékpont. Ha ez így marad a hátralévő időben, akkor előfordulhat, hogy noha a Konzervatív Párt nyeri a választásokat, de ugyanúgy viszonylag kis többségük lesz a parlamentben, mint eddig, akkor viszont maga az előrehozott választás presztízsveszteség lesz, az EU-val folytatott tárgyalásokba pedig harsányan beleavatkozhat az ellenzék.
Ijedelmek
Amikor április 18-án May bejelentette a választásokat, a Reuters szerint úgy tűnt, akkora többséget szerezhet, mint Margaret Thatcher 1983-ban (144 parlamenti hely), vagy mint Tony Blair 1997-ben (173 hely). Ahhoz, hogy ezt ne veszélyeztesse semmi, feltehetőleg legjobb lett volna egy egész csendes kampány, hisz egy ilyen nagyfokú előnyön könnyebb rontani, mint tovább bővíteni azt. Ezzel szemben a Konzervatív Párt kiadott egy választási programot, melyben két, a választók számára ijesztő elem is szerepelt.
Az egyik az idősek szociális ellátásának bizonyos fokú megkurtítása, ami adott esetben ésszerű program lehet, de mindenképpen csökkenti a népszerűséget. A párt meg is ijedt, a miniszterelnöknek visszakoznia kellett, ami megint csak nem szerencsés kampányhúzás. A másik kérdés az EU-kilépés: a miniszterelnök szabad kezet kért a választóktól, hogy akár megegyezés nélkül zárja le a tárgyalásokat. Ez különösen a kilépés ellen szavazóknak lehetett ijesztő, így sokuk a feltehetően sokkal kevésbé drasztikus kilépést letárgyaló ellenzékhez pártolhatott.
Izgalmas lesz
Másfél hét alatt még sok minden változhat, és az is kérdéses, hogy mennyire szolgáltatnak megbízható adatokat az előrejelzések. A francia elnökválasztásoknál tökéletesen működtek, de ott roppant egyszerű a szisztéma: egy ember, egy szavazat. A brit rendszer jóval bonyolultabb, ezért nagyobb az előrejelzések bizonytalansága. Mindenesetre úgy tűnik, szemben az április 18-i állapottal, izgalmas választásoknak nézünk elébe.
Egyikőjük éppen elhagyni készült az országot. 
