A brit-amerikai, vagy mondhatjuk angol-amerikai szövetség modern világunk egyik legstabilabb pontja. Együtt nyerték meg a két világháborút, ők képezték a hidegháborúban a nyugat gerincét, és ez a szerepük nagyjából azóta is megmaradt. Jóllehet Amerika súlya sokkal nagyobb, hisz lakossága ötszöröse, területe és gazdasága sokszorosa a britnek, de az euroatlanti együttműködés mégiscsak az ő barátságuk záloga.
200 év
A kapcsolat már régóta baráti: 1940 óta töretlennek és szorosnak mondható, de már az azt megelőző 50 évben is lényegében baráti volt. Ellenségeskedés lényegében csak az amerikai függetlenség kivívásakor volt, amikor gyarmat és gyarmattartó összecsapott. Ugyan 1783-ban meglett az amerikai függetlenség, de az új ország és volt gyarmattartója még 1815-ig, Napóleon vereségéig időről időre konfliktusba keveredtek egymással.
1815 után nem volt érdemi probléma a viszonyban, igaz, barátság sem alakult ki. Később aztán jól együtt tudtak működni olyan lényeges kérdésben, mint a kontinens nyugati felén az amerikai-kanadai határ meghúzása (nyílegyenes vonalként), hisz ekkor Kanada még teljesen angol gyarmat volt. A 19. század végén, amikor a Brit Birodalom zenitjére ért, el kellett, hogy fogadja, hogy Amerika is egy nagyhatalom lett, aki a saját portáján, az amerikai kontinensen, Kanadától délre megteremti saját érdekszféráját.
Eddig megbonthatatlan barátság
Nagy-Britannia ezt elfogadta, és ahogy alakult a két európai szövetségi rendszer, amely aztán az első világháború két ellenséges tábora lett, egyre barátibb lett az angol-amerikai viszony. A világháborúban aztán már egy oldalon harcoltak, és a barátság utána is fennmaradt. Igazán erős viszont 1940-től lett, amikor először a második világháborúban a hitleri Németország és Japán, majd a hidegháború során a kommunizmus elleni harc hozta közel egymáshoz a két felet.
A miniszterelnök és a főpolgármester egyaránt kapja
Most ezt, mint annyi minden mást, veszély fenyegeti Trump lehetséges elnökségével. Az elnökjelölt kijelentette, hogy megromolhat a barátság, miután bírálta őt a brit miniszterelnök. David Cameron megosztónak, hibának, sőt hülyeségnek nevezte Trumpnak a muszlimok Amerikába való belépésének megtiltására vonatkozó terveit. Trump válasza szokás szerint igen egyszerű volt: „ 1. nem vagyok hülye, 2. nem vagyok megosztó (mert csak), sőt nemzetegyesítő vagyok, nem úgy, mint a jelenlegi elnök."
Trump a frissen megválasztott londoni polgármesternek is nekiment. Először üdvözölte az muszlim vallású, de Angliában született Sadiq Khan polgármesterré választását, majd hozzátette poénosan, hogy vele azért majd kivételt tesz és beengedi Amerikába. Erre aztán Khan melegebb éghajlatra küldte, és akkor még Trump duzzogott, hogy goromba vele a polgármester, és ő ezt nem felejti el neki. Reméljük, bölcsek lesznek az amerikai választók, és megkímélik magukat, Angliát és a világot attól, hogy ezek a fenyegetések valóra is válhassanak.
Igaz, volt honnét erősödni. 
