A becslések szerint 200 millió egyedülálló kínai tért haza, hogy megünnepelje a holdújévet, miközben a gőzölgő gombócok és halak illatával teli házakban a rokonok tele vannak kérdésekkel, hogy mikor tervezik a házasságkötést és a családalapítást.
Ez az évenkénti kérdezősködés annyira kiszámítható része a kínai fiatalok életének, hogy a közösségi média tele van tanácsokkal, hogyan hessegethetik el a rámenős családtagokat.
Hiába azonban a szülői nyomás, ha sokukat a modern gyermeknevelés vállalhatatlan költségei riasztanak el. A nagyvárosokban egyre nehezebb a megélhetés, és az egekbe szöktek az ingatlanárak, emellett szintén hihetetlen pénzeket emésztenek fel az iskola utáni különórák, amelyek olyan komoly demográfiai szintű problémát generáltak Kínában, hogy az elmúlt években a központi kormánynak kellett beavatkoznia. Peking 2021 júniusában lecsapott a 120 milliárd dolláros kínai magánoktatási iparra, arra kényszerítve a különórákat kínáló cégeket, hogy nonprofit módon folytassák a tevékenységüket.
A kínaiak túl nagy anyagi áldozatot vállalnak a gyermekükért, mivel hatalmas az előrejutásért és az érvényesülésért folytatott verseny.
Kínában egy gyermek felnevelésének költsége az egy főre jutó GDP közel hétszerese, ami majdnem a duplája az Egyesült Államokban vagy Japánban erre fordított összegnek.
Kínában egy gyermekre 18 éves koráig átlagosan 485 ezer jüant (25,5 millió forintot) költenek, ami Kína 2019-es egy főre jutó GDP-jének a 6,9-szerese – áll a pekingi székhelyű JuVa Népességkutató Intézet felmérésében. Ezt kizárólag Dél-Korea előzi meg, ahol a világon a legalacsonyabb a születési ráta. Az Egyesült Államokban egy gyermek felnevelésére az egy főre jutó GDP 4,11-szeresét, míg Japánban annak a 4,26-szorosát költik. Hazánkban egy 2023-as kalkuláció szerint egy gyermek felnevelése 18 éves koráig átlagos esetben 24,4 millió forint (vagyis havonta hozzávetőlegesen 113 ezer forint), ami az egy főre jutó hazai GDP 3,63-szorosa.
A gyermeknevelési költségek azonban Kína nagyvárosaiban az átlagnál jóval magasabbak, Sanghajban például meghaladják az 1 millió jüant (52,7 millió forintot). Részben ennek eredménye, hogy a nagyvárosokban a születési ráta az országos átlagnál jóval alacsonyabb, ez pedig mélyen befolyásolja Kína gazdasági növekedési potenciálját, innovációs képességét és szociális terheit. A költségek csökkentése ezért alapvető célja a kínai születési ráta gyors hanyatlásának megfékezésén dolgozó döntéshozóknak.
A múlt héten a kínai hatóságok bejelentették, elérkezett a fordulópont:
a népesség 2022-ben - 60 év óta először - csökkent hivatalosan, 850 ezerrel esett vissza a lakosság létszáma, mivel a halálozások száma meghaladta a születésekét.
Kína demográfiai kilátásai a jövőben azonban tovább romlanak, mivel a gyorsan öregedő népességet egyre kevesebb adófizető munkavállaló támogatja, a társadalombiztosítási és egészségügyi rendszert mind kevesebben finanszírozzák, amelyről a múlt hónapban, amikor Peking hirtelen visszavonta a koronavírus elleni korlátozásokat, kiderült, hogy már most is törékeny állapotban van. Szakértők emellett arra is figyelmeztetnek, hogy a munkavállalók számának csökkenése a következő évtizedekben komolyan korlátozhatja a világ második legnagyobb gazdaságának növekedését.
Honan tartomány születési rátája 2019 és 2021 között közel 30 százalékkal zuhant.
A helyzet odáig fajult, hogy a Honanban található Ningling megye december végén már a házasságközvetítő szerepét is vállalta, és gyorsrandit szervezett, amelyen egészségügyi maszkot viselő szinglik gyűltek össze a hidegben, a télikabátjukra tűzött számokkal.
A szakértők azonban pesszimisták azzal kapcsolatban, hogy a kormányzatnak a születési ráta növelésére irányuló ilyen erőfeszítései hatékonyabbak lesznek-e, mint a szülőké.
Hiszen könnyű új szlogeneket írni, de egészen más dolog megváltoztatni a fiatalok munka- és életkörülményeit.
2016-ban Peking eltörölte a közel négy évtizede érvényben lévő egygyermekes direktívát, a világ legszigorúbb népesedési politikáját, majd 2021-től a párokat már arra ösztönzi, hogy vállaljanak akár három gyermeket is. Emellett a helyi kormányzatok is elkezdtek támogatást nyújtani az egynél több gyermeket nevelő családoknak. A várt bababoom azonban elmaradt – az első évben emelkedett, azóta viszont minden évben csökken a csecsemők száma Kínában.
Ez a csökkenés a világjárvány idején felgyorsult, mivel sok kínai elhalasztotta a gyermekvállalást, vagy úgy döntött, hogy egyáltalán nem vállal gyermeket, miután az egészségügyi válság és a zéró-Covid politika (okozta gazdasági instabilitás) sok családot tarumatikusan érintett.
Azok a fiatalok, akik mégis megházasodnak, ezt egyre később teszik, miközben a szülőképes korú nők száma – a 15 és 49 év közötti nőkre értve – tavaly több mint négymillióval csökkent, ami az egygyermekes politika öröksége.
A házasodást és gyermekvállalást ösztönző kormányzati kezdeményezések azonban nagyrészt hatástalanok maradnak, mert nem kezelik a valódi okokat, a fiatalok társadalmi és gazdasági problémáit.
A növekvő ifjúsági munkanélküliség, a nagyvárosokban a lakhatás és az oktatás drágulása, valamint az idősödő rokonok gondozásának fenyegető egészségügyi költségei mind-mind visszatartják a fiatal kínaiakat a családalapítástól.
Így hát jöhetnek az olyan online videókban terjedő - például nőknek szóló - hajmeresztő tippek, hogy mondják a szülőknek azt, humán papillomavírus elleni védőoltáson vesznek részt, amelyhez 18 hónap alatt három oltást kell kapniuk, és ez idő alatt nem szabad teherbe esniük.
Miközben az EU azon munkálkodik, hogy minél előbb leváljon az orosz gázról, Moszkva szívesen növelné a gázszállításokat a kontinensre. 
