A becslések szerint 200 millió egyedülálló kínai tért haza, hogy megünnepelje a holdújévet, miközben a gőzölgő gombócok és halak illatával teli házakban a rokonok tele vannak kérdésekkel, hogy mikor tervezik a házasságkötést és a családalapítást.
Ez az évenkénti kérdezősködés annyira kiszámítható része a kínai fiatalok életének, hogy a közösségi média tele van tanácsokkal, hogyan hessegethetik el a rámenős családtagokat.
Hiába azonban a szülői nyomás, ha sokukat a modern gyermeknevelés vállalhatatlan költségei riasztanak el. A nagyvárosokban egyre nehezebb a megélhetés, és az egekbe szöktek az ingatlanárak, emellett szintén hihetetlen pénzeket emésztenek fel az iskola utáni különórák, amelyek olyan komoly demográfiai szintű problémát generáltak Kínában, hogy az elmúlt években a központi kormánynak kellett beavatkoznia. Peking 2021 júniusában lecsapott a 120 milliárd dolláros kínai magánoktatási iparra, arra kényszerítve a különórákat kínáló cégeket, hogy nonprofit módon folytassák a tevékenységüket.
A kínaiak túl nagy anyagi áldozatot vállalnak a gyermekükért, mivel hatalmas az előrejutásért és az érvényesülésért folytatott verseny.
Kínában egy gyermek felnevelésének költsége az egy főre jutó GDP közel hétszerese, ami majdnem a duplája az Egyesült Államokban vagy Japánban erre fordított összegnek.
Kínában egy gyermekre 18 éves koráig átlagosan 485 ezer jüant (25,5 millió forintot) költenek, ami Kína 2019-es egy főre jutó GDP-jének a 6,9-szerese – áll a pekingi székhelyű JuVa Népességkutató Intézet felmérésében. Ezt kizárólag Dél-Korea előzi meg, ahol a világon a legalacsonyabb a születési ráta. Az Egyesült Államokban egy gyermek felnevelésére az egy főre jutó GDP 4,11-szeresét, míg Japánban annak a 4,26-szorosát költik. Hazánkban egy 2023-as kalkuláció szerint egy gyermek felnevelése 18 éves koráig átlagos esetben 24,4 millió forint (vagyis havonta hozzávetőlegesen 113 ezer forint), ami az egy főre jutó hazai GDP 3,63-szorosa.
A gyermeknevelési költségek azonban Kína nagyvárosaiban az átlagnál jóval magasabbak, Sanghajban például meghaladják az 1 millió jüant (52,7 millió forintot). Részben ennek eredménye, hogy a nagyvárosokban a születési ráta az országos átlagnál jóval alacsonyabb, ez pedig mélyen befolyásolja Kína gazdasági növekedési potenciálját, innovációs képességét és szociális terheit. A költségek csökkentése ezért alapvető célja a kínai születési ráta gyors hanyatlásának megfékezésén dolgozó döntéshozóknak.
A múlt héten a kínai hatóságok bejelentették, elérkezett a fordulópont:
a népesség 2022-ben - 60 év óta először - csökkent hivatalosan, 850 ezerrel esett vissza a lakosság létszáma, mivel a halálozások száma meghaladta a születésekét.
Kína demográfiai kilátásai a jövőben azonban tovább romlanak, mivel a gyorsan öregedő népességet egyre kevesebb adófizető munkavállaló támogatja, a társadalombiztosítási és egészségügyi rendszert mind kevesebben finanszírozzák, amelyről a múlt hónapban, amikor Peking hirtelen visszavonta a koronavírus elleni korlátozásokat, kiderült, hogy már most is törékeny állapotban van. Szakértők emellett arra is figyelmeztetnek, hogy a munkavállalók számának csökkenése a következő évtizedekben komolyan korlátozhatja a világ második legnagyobb gazdaságának növekedését.
Honan tartomány születési rátája 2019 és 2021 között közel 30 százalékkal zuhant.
A helyzet odáig fajult, hogy a Honanban található Ningling megye december végén már a házasságközvetítő szerepét is vállalta, és gyorsrandit szervezett, amelyen egészségügyi maszkot viselő szinglik gyűltek össze a hidegben, a télikabátjukra tűzött számokkal.
A szakértők azonban pesszimisták azzal kapcsolatban, hogy a kormányzatnak a születési ráta növelésére irányuló ilyen erőfeszítései hatékonyabbak lesznek-e, mint a szülőké.
Hiszen könnyű új szlogeneket írni, de egészen más dolog megváltoztatni a fiatalok munka- és életkörülményeit.
2016-ban Peking eltörölte a közel négy évtizede érvényben lévő egygyermekes direktívát, a világ legszigorúbb népesedési politikáját, majd 2021-től a párokat már arra ösztönzi, hogy vállaljanak akár három gyermeket is. Emellett a helyi kormányzatok is elkezdtek támogatást nyújtani az egynél több gyermeket nevelő családoknak. A várt bababoom azonban elmaradt – az első évben emelkedett, azóta viszont minden évben csökken a csecsemők száma Kínában.
Ez a csökkenés a világjárvány idején felgyorsult, mivel sok kínai elhalasztotta a gyermekvállalást, vagy úgy döntött, hogy egyáltalán nem vállal gyermeket, miután az egészségügyi válság és a zéró-Covid politika (okozta gazdasági instabilitás) sok családot tarumatikusan érintett.
Azok a fiatalok, akik mégis megházasodnak, ezt egyre később teszik, miközben a szülőképes korú nők száma – a 15 és 49 év közötti nőkre értve – tavaly több mint négymillióval csökkent, ami az egygyermekes politika öröksége.
A házasodást és gyermekvállalást ösztönző kormányzati kezdeményezések azonban nagyrészt hatástalanok maradnak, mert nem kezelik a valódi okokat, a fiatalok társadalmi és gazdasági problémáit.
A növekvő ifjúsági munkanélküliség, a nagyvárosokban a lakhatás és az oktatás drágulása, valamint az idősödő rokonok gondozásának fenyegető egészségügyi költségei mind-mind visszatartják a fiatal kínaiakat a családalapítástól.
Így hát jöhetnek az olyan online videókban terjedő - például nőknek szóló - hajmeresztő tippek, hogy mondják a szülőknek azt, humán papillomavírus elleni védőoltáson vesznek részt, amelyhez 18 hónap alatt három oltást kell kapniuk, és ez idő alatt nem szabad teherbe esniük.
Újabb patthelyzet alakult ki. 
