Párizs az utóbbi hónapokban ügyesen nyomult be abba a geopolitikai űrbe, amelyet London és Berlin belpolitikai válsága okozott. A fiatal és dinamikus Macron elnök fogadta a francia fővárosban mind Trumpot, mind Putyint és többnapos látogatást tett Pekingben. „France is back””, vagyis a franciák visszatértek a globális nagypolitika színpadára, hangoztatja Macron úton-útfélen.
A francia fejesugrás
Ennek markáns jeleként a hétvégén Tokióban a japán és francia védelmi- és külügyminiszterek megegyeztek abban, hogy „együttműködnek a nyitott és szabad Indo-Pacifikus térség” fenntartásában és ebben a hónapban a két haditengerészet már közös gyakorlatot is tart. Párizs tehát beszáll a nyugati oldalon a világ egyik legforróbb geopolitikai konfliktusába. A közös közlemény keményen fogalmaz: „a két fél aggodalmát fejezi ki a Kelet- és Dél-kínai tengeren kialakult helyzet miatt, ahol Kína megpróbálja megváltoztatni a status quo-t más országok kárára. A két fél elutasít minden egyoldalú lépést, amely ezeken a területeken növelné a feszültséget.”
|
| Káncz Csaba |
A hágai Állandó Választottbíróság 2016 júliusban mondta ki ítéletében, hogy Kínának nincs történelmi joga a dél-kínai-tengeri területekhez, és így ahhoz sem, hogy igényt tartson az ott található nyersanyagok kitermelésére. Peking válaszul közölte, hogy nem fogadja el az ítéletet és azóta is folytatja hadieszközök telepítését a vitatott térségbe.
A közös sajtótájékoztatón Florence Parly francia védelmi miniszter leszögezte, hogy Párizs hadihajókkal fog hozzájárulni az Indo-Pacifikus térség szabad hajózhatóságának fenntartásához.
A tavaly elfogadott francia Nemzeti Védelmi és Biztonsági Stratégia is felhívja a figyelmet Kína terjeszkedésére a Dél-kínai tengeren, amelyet az anyag szerint a kínaiak egy „védett területté” akarnak alakítani.
Párizs szerint a kínai haditengerészeti terjeszkedés az Indiai-óceánon át Kelet-Afrikáig kihatással lesz Franciaország biztonságára. Sokatmondó, hogy a Francia Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének 2015-ös jelentése már kiemelte, miszerint Párizs fő célja a visszatéréssel Ázsiába olyan forrásokat találni a francia gazdasági növekedéshez, amelyek már nem léteznek Európában.
Franciaország számos szigettel rendelkezik a Csendes- és az Indiai- óceánon. Ezeket most ugródeszkaként akarja fejleszteni haditengerészeti befolyásának kiterjesztésére.
Párizs napjainkban is részt vesz a QUAD (Négyoldalú védelem-koordinációs csoport) munkájában, amelynek keretében az USÁ-val, Ausztráliával és Új Zélanddal felügyeli a Csendes-óceáni szigetvilág biztonságát.
Szembeszállni a hanyatlással
Pekinget komoly versenytársnak tekintik a franciák Afrikában is, ahol Párizs a mai napig hagyományosan kiemelt politikai és katonai befolyással bír. 2011 óta Párizs több katonai intervenciót hajtott végre olyan afrikai rezsimek ellen – így Líbiában, Elefántcsontparton és a Közép-afrikai Köztársaságban – amelyek rohamosan fejlesztették kapcsolataikat Pekinggel, súlyosan sértve ezzel az évszázados francia érdekeket.
Párizs tehát csipkedi magát, amit jobban is tesz, hiszen 2017-ben tovább romlott az ország versenyképessége és az állami újraelosztás mértéke még mindig rendkívül magasan, 56 százalékon áll. Mint a Coe-Rexecode kutatóintézet friss tanulmánya rámutat, míg 2000-ben még Párizs felelt az eurozóna-kivitelének 17 százalékáért, ez mára 12.9 százalékra esett. Ugyanezen időszak alatt Berlin 26.5 százalékról 29.3 százalékra növelte részesedését, Spanyolország és Hollandia pedig tartották pozícióikat.
Káncz Csaba jegyzete
Elindul a Pay&Go az összes metróvonalon. 
