Az elmúlt napokban volt szerencsém Európa egyik legkülönösebb szögletét felkeresni. Amikor azt mondom: Moldova, vagy ha azt mondom: Transznyisztria, Dnyeszteren túli terület, a legtöbben nálunk nem is tudják pontosan hová tenni ezt a helyet, pedig nem sokkal a Szovjetunió szétesése után bőven szerepelt a címlapokon, még egy kemény kis polgárháború is zajlott arrafelé.
.jpg)
Amikor a kilencvenes években először voltam a Moldova Köztársaságtól elszakadt, az oroszok által mesterségesen életben tartott, egyébként Oroszországgal nem is határos, senki által el nem ismert ország-félében, még egy kis kommunista zárvány volt Európa peremén, tiszta időutazás volt arra járni, mintha a hatvanas évek szovjet világába csöppentünk volna bele, ahogy átjutottunk az orosz és tiraszpoli katonák felügyelte betonakadályokon.
Most már a nemlétező állam nemlétező határán is derűsebb a hangulat. Eltűntek a buzdító jelszavak az utcákról, a hősi emlékmű tankja ott magasodik ugyan a folyó mellett, és ott van a Dnyeszter hídjánál az álcázó háló alatt egy igazi harckocsi is, de a város hangulata már korántsem komor. A tiraszpoli parlament harmadik ciklusára már alig maradtak kommunisták a törvényhozásban. Bizony, ebben a kis szovjet világban is most már piacgazdaságot és demokráciát emlegetnek sokan, a politikai vezetők mindenképp, különösen, ha egy uniós országból érkezik hozzájuk riporter.
Akár lesz valódi demokrácia és szabad piac, akár nem, az mindenképp bíztató, hogy most már a világnak ebben a zugában is ezek az orientációs pontok.
Persze a történet nem mindenki számára ilyen derűs, különösen nem Moldova felől nézve, amely valóban nagyon igyekszik az Unió felé, de ebben épp a transznyisztriai befagyott konfliktus, a szakadár terület a legnagyobb akadály. A legnagyobb támogatója viszont Moldovának az a Magyarország, amely a nemzetközi határőrizeti erők parancsnokát adja, amelynek diplomatája képviseli itt az Európai Uniót, és amelynek kisinyovi nagykövetsége egyben uniós vízumközpont.
Szóval attól, hogy itthon nem ismerik ezt a zónát, attól még bőven van közünk hozzá, és ha a magyar vállalkozók ezalkalommal hamarabb ébrednek, mint más országok esetében, bőven lesz befektetési és más üzleti lehetőségük arrafelé.
És a Dnyeszteren is érdemes átkelni és körülnézni. A következő héten sorra adom majd közre a térségben készült interjúkat, többek közt Moldova miniszterelnökével, aki egyébként hamarosan Budapest vendége lesz, és a tiraszpoli törvényhozás elnökével, akivel abban a bizonyos nagy házban beszélgettem, a még mindig ott magasodó Lenin szobor mögött, amit most már szabad lefényképezni.
Márványi Péter jegyzete
Korábbi jegyzetek:
A globalizáció diadala
Turkálunk egymás zsebében: mennyit ér a politikus?
Ez ám nyeremény! Ötmillió dollár jó kormányzásért