Alapkamat: nem az emelés, hanem az időzítése kérdéses

Elszállnak-e az árak?

Annak ellenére, hogy jövőre az infláció ismét inkább távolodhat a 3%-os céltól és akár 5%-os magasságba is emelkedhet, előreláthatóan mégsem az inflációs kockázatok fogják legnagyobb mértékben az MNB monetáris politikáját formálni, ugyanis a jelenlegi árgerjesztő hatások várhatóan csak átmenetiek lesznek. A kedvezőtlen konjunkturális kilátások és a gyenge belső kereslet árleszorító hatása, valamint az idén látott költségsokkok kifutása 2013-ra már a kívánt céltartomány közelébe terelheti vissza az általános árszínvonal-emelkedés mértékét.

Az október 25-i kamatdöntés még várhatóan nem fog meglepetést okozni, az MNB változatlan, 6%-os szinten hagyja majd az alapkamatot - bár Londonban már napvilágot láttak ennek ellentmondó vélemények is. Azonban a kockázatok egyértelműen felfelé mutatnak, így egy pesszimistább forgatókönyv szerint nem kizárt már rövidtávon sem a kamatemelés, ugyanakkor annak pontos időzítése már annál több kérdőjelet von maga után.

A Monetáris Tanács ugyanis az eurozóna adósságválságának fejleményeit közelről követve, elemzi majd az aktuális helyzetet; különös tekintettel nem csak a forint esetleges gyengülésének mértékére, hanem a jegyzések hektikusságára, a többi feltörekvő piaci devizával való együttmozgására, a bankközi piaci likviditásra és a kötvényaukciókon látható keresletre.

Kikerül-e a nyomás alól a forint?

Egyelőre elsősorban a nem országspecifikus tényezők hatásai a meghatározóak a magyar pénzügyi eszközök megítélésében. Ennek betudhatóan, leginkább az európai adósságkrízissel kapcsolatban érkező hírek hullámzása az, ami számottevően növelte az országkockázati felárunkat vagy helyezte nyomás alá a forintot az elmúlt időszakban. Jól látható például, hogy a lényegesen jobb makrogazdasági fundamentumokkal rendelkező lengyel zlotyi vagy az egyébként a világ átellenes szegeltében lévő Dél-Afrikai Köztársaságban használt rand is hasonló ütemben és mértékben kezdett el gyengülni augusztusban, mint a forint. Míg a befektetői hangulat a fejlett tőkepiacokon október eleje óta egyre inkább az optimizmus jeleit mutatja, az említett – és a befektetők által többé-kevésbé egységesen kezelt – fejlődő piaci devizák esetében még nem láthattunk markánsabb fordulatot.

Európa megijedt, a tengerentúlon pénzt nyomtathatnak

Ahhoz, hogy tartós trendforduló bontakozzon ki, mindenképp szükség lenne az EU-adósságkrízis egy hiteles és erőteljes megoldással való lezárására. Ezt véleményünk szerint nem a döntéshozók eltökéltségének hiánya hátráltatja, hanem egyszerűen a politikai érdekegyeztetési folyamatok természetszerűen, lassabb mechanizmusa fékezi. Amennyiben ezen a fronton – a piac felfokozott várakozásai ellenére – mégsem születnek megnyugtató döntések; az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed még mindig beindíthatja a harmadik eszközvásárlási programját, újabb likviditás bőséggel elárasztva a világot. A QE3 vitatott hatékonysága ellenére, a piac úgy tűnik, komoly támaszt lát ezen intézkedésben és talán nem véletlen, hogy pont akkor pattantak vissza a piacok, amikor október 4-én a Fed elnöke azt mondta, hogy ezt az opciót is nyitva tartják.

Kamatemelést áraz a piac

Mindezek alapján, egyelőre érthető, ha az MNB rövidtávon inkább a kivárás politikáját folytatja, még akkor is, ha a pénzpiaci derivatív eszközök egy ideje már egyértelműen kamatemelési várakozásokat áraznak. Mivel a kamatpolitika a jegybanki arzenál egyik legerősebb fegyvere, így ahhoz csak akkor fognak hozzányúlni, ha a forintkapcsolt eszközök kockázati megítélése rendkívüli mértékben tovább romlik vagy a magasabb kockázati felárak időben elhúzódva fognak jelentkezni. Ez jelenleg egy alacsony valószínűségű, de létező forgatókönyv. Ezen szcenárió kibontakozásának esélyét csökkentheti, ha az eurozóna vezetők kezelik a már rövidtávon égető görög likviditási problémákat. Továbbá, képesek hitelesen tartható ütemterv szerint haladva felgöngyölíteni az adósságkrízist. Kritikus, hogy ne egy „összecsapott” megoldás szülessen, ami hetek alatt hitelét vesztheti, és az érintett döntéshozók ne arra törekedjenek, hogy varázsütésre megoldják a problémákat – pl. egy tőkeáttétellel működő mentőalappal –, hanem felvázoljanak egy olyan megvalósítási tervet, aminek végén láthatóan kirajzolódik egy fenntartható módon működő, megreformált eurozóna kormányzás. Ezt nevezhetjük, akár a fiskális unió valamilyen formájának is, de fontos, hogy képes és hajlandó legyen közös eurokötvény-kibocsátásra.

Privátbankár