Fülöp András, a Deloitte Zrt. Pénzintézeti szektorának vezető partnere elmondta: a Régiós 500 tanulmány megállapítása szerint valódi törésre 2009 elején került sor, amikor a tőzsdei bankértékelési mutatók mindenkori rekordmélységeket mértek, a bankvezetők figyelme pedig a nyereségesség, illetve a növekedés helyett inkább a meglévő portfóliók kezelésére, betét-hitel arány javítására, túlélési stratégiák kidolgozására és a kinnlevőségek behajtására összpontosult. A Deloitte elemzése azt mutatja, hogy a behajthatatlan hitelek mértéke növekszik, miközben a hitelek és betétek aránya kismértékben javul, továbbá a kamatrés és a díjbevételek növekednek.
A Deloitte Zrt. szakértője hozzátette: habár a szereplők összetétele nem változott a közép-európai bankok „top 10”-es listáján 2008-ban, néhány jelentős átrendeződésnek mégis tanúi lehettünk. Az OTP visszaszerezte a vezető pozícióját a tavalyi első cseh CSOB-tól, mivel utóbbi a hitelek korlátozására és kintlévőségeinek csökkentésére kényszerült anyabankja, a KBC pénzügyi stabilitása érdekében. A korábbi második helyezett Pekao Bank most a negyedik helyre esett vissza mérlegfőösszegének csökkenése miatt. A cseh Česká spořitelna és a lengyel PKO a második, illetve a harmadik helyre tornázták fel magukat.
A mérlegfőösszeget tekintve a lengyel BRE Bank volt a „top10” egyetlen bankja, amelyik növekedést tudott felmutatni a március 31-ével végződő egy éves időszakban. A Pekao Bank lett Közép-Európa legjövedelmezőbb bankja, megelőzve ezzel a kategóriát korábban vezető OTP-t. A BCR érte el a legmagasabb profitnövekedést a „top10” bank közül annak köszönhetően, hogy megkétszerezte eredményét - a bank profitjában azonban torzulást eredményezett biztosítójának eladása. A Pekao Bank és a Česká spořitelna 76, illetve 45 százalékos profitnövekedést értek el, ami kiváló teljesítménynek számít 2008-ban.
Fülöp András közölte: ranglistánk jövő évi, következő kiadása valószínűleg képes lesz megmutatni, mekkora léptékű pusztítást végzett a válság a régióban. De a számok mellett igazán a jelen nagy kérdése, hogy az eddig gyors növekedésre alapuló banki kultúrát az egyes bankok milyen mértékben tudják átalakítani a jelen kihívásaira.
Van azonban egy lényeges különbség az amerikai és brit, valamint a közép-európai bankválság között: az előbb említett országokban a pénzintézetek okozták a válságot, míg Közép-Európában a reálgazdaság problémái és a nyugati anyacégek erőteljes régióbeli befektetései növelték meg a helyi pénzügyi rendszer kockázatait. Bár a közép-európai bankoknak csak kevéssé kell másodlagos jelzálogpiaci válsággal érintett eszközökre hagyatkozniuk, a szektor még mindig rendkívül sérülékeny. Ennek következtében a háztartások és vállalatok hitellehetőségei régiószerte meglehetősen szűkösek, ami sok országban csak tovább mélyítette a válságot.
Mennyit tudsz az Európai Unióról? Mérd fel tudásod és nyerj!
EKB: két év múlva le kell állni
Házon belül, de mehet a fedezetlen hitelezés
Egyre több OTP-részvénytől szabadul Csányi Sándor
Privátbankár