Bevált jóslatok: a régi bűnökért sokáig kell fizetni
A tavaly év végi jóslatok többsége nagyjából bevált - sajnos. Bár a gazdasági növekedés megindult több-kevesebb lendülettel a világban, a bajból még nem keveredett ki a globális gazdaság. Pedig egy éve sokan számítottak erre. Úgy tűnik, a régi bűnökért sokáig kell fizetni. Mi lehet 2010 tanulsága?
A tavaly év végi jóslatok többsége nagyjából bevált - sajnos. Bár a gazdasági növekedés megindult több-kevesebb lendülettel a világban, a bajból még nem keveredett ki a globális gazdaság. Pedig egy éve sokan számítottak erre. Úgy tűnik, a régi bűnökért sokáig kell fizetni.
Tavaly ilyenkor a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a világgazdaság 1,1 százalékos visszaesését valószínűsítette a tavalyi évre, és 3,1 százalékos növekedést jósolt idénre. Ehhez képest a világgazdaság tavaly átlagosan 0,6 százalékkal romlott az IMF mostani számítása szerint, és a nemzetközi pénzintézet 4,8 százalékos növekedést vár idénre, jövőre pedig 4,2 százalékos bővülést jósol a világgazdaságnak.
Az Európai Bizottság tavaly ilyenkor az összesített hazai össztermék (GDP) 4,0 százalékos visszaesését valószínűsítette 2009-re az euróövezetben, idénre 0,7 százalékos növekedést, jövőre 1,5 százalékos további javulást jósolt. Az euróövezeti gazdaságok tavaly átlagosan 4,1 százalékkal estek vissza a testület mostani összesítése szerint, és a bizottság jelenleg 1,7 százalékos idei és 1,5 százalékos jövő évi GDP-növekedésben bízik az euróövezet átlagában.
A tavaly jósolt irányzat - tehát, hogy a gazdasági növekedés több-kevesebb lendülettel idén újraindul - alapjában bevált, ám ez nem meglepetés. Azok az elképzelések viszont, hogy a világ ezzel ki is lábal a bajból, egyelőre nem igazolódtak be.
Úgy tűnik, a régi bűnökért sokáig kell fizetni. A világgazdasági válságot a túlhitelezés okozta, vagyis az, hogy a mind kevésbé ellenőrzött magángazdaság profitot igyekezett csinálni a viszonylagos elszegényedés és a fogyasztási kényszer közti feszültségből. Üzleti alapra került a jólét, lassacskán a mindennapi lét finanszírozása is: az elmaradó béremelkedést a bankok bővülő hitelkínálattal pótolták boldog-boldogtalannak, mintha a csapból is pénz folyna. Az elmúlt évtizedben, úgy 2008-ig, a lakosság eladósodásának évente 5 százalék fölötti üteme az euróövezetben messze meghaladta a bérek és fizetések évi 2-3 százalékos emelkedését, ami nemegyszer még az éves inflációt sem érte el.
A válság forrásvidékén, az Egyesült Államokban a lakosság összes jövedelme 8.129 milliárd dollár volt 2008-ban, vásárlóértékben, azaz reálisan mindössze 4,1 százalékkal több, mint 2000-ben, miután a megelőző évtizedekben rendre 31-36 százalékkal nőtt tíz-tíz év alatt. Közben az amerikai lakosság összes adóssága 1990 és 2000 között 99 százalékkal, majd 2008-ig további 92 százalékkal nőtt, 14.195 milliárd dollárra. Ennek a fedezete azonban súlyosan romlott: 1990-ben az amerikai lakosság évi összjövedelme az év végi adósságállománya másfélszeresét tette ki, 2000-ben még a 105,9 százaléka, de 2008-ban már csak 57,3 százaléka volt. A lakosság összvagyona 1990-ben a teljes tartozás 6,6-szorosa, 2000-ben 6,8-szorosa, de 2008 végén már csak 4,6-szorosa volt.
A válságot tehát a hitelfedezet viszonylagos romlása okozta. Ezen egyelőre nem változtatott, hogy a kormányok a válság kitörése óta hitelből és pénznyomtatásból támogatják a gazdaságokat, mentik a bankokat, ösztönzik a keresletet, a lakossági fogyasztást. Más szóval: az utóbbi négy évben - ha a nemzetközi hitelválság első, 2007-es amerikai szakaszát is ide számítjuk - csak annyi történt, hogy angolosan szólva a kormányok "jó pénzt dobtak a rossz után". Még pontosabban: a magánadósságok tetemes részét közadósságra váltották, de ettől a summa nem csökkent, csak tovább terjedt a probléma.
Az Európai Bizottság tavaly ilyenkor arra számított, hogy az euróövezeti tagországok összesített államháztartási hiánya a GDP 6,4 volt tavaly, 6,9 százaléka lesz idén, és 6,5 százaléka jövőre. Az összesített bruttó államadósságot sorrendben a GDP 78,2 százalékára, 84,0 százalékára, illetve 88,2 százalékára jósolta. Ehhez képest a tavalyi tényszám 6,3 százalékos államháztartási hiány volt, és idénre is 6,3 százalékot, jövőre 4,6 százalékot valószínűsít a bizottság. Az euróövezet összes közadóssága tavaly az összes GDP 79,1 százaléka volt, és a mostani brüsszeli jóslat idénre 84,1 százalék, jövőre 86,5 százalék. Vagyis nagyjából ezek a számok is tartják az előre jelzett, rémítő ütemeket.
Ennek - vagyis a magánadósság közadósságra váltásának - ugyanis következményei vannak: ez a folyamat idén elkezdte szedni újabb áldozatait. Előbb Görögország, majd Írország szorult - illetve szorították - EU-IMF segélyre, és a további jelöltek között ott van Portugália, Spanyolország, esetleg Olaszország is. A nagyobb gazdasági teljesítményű finanszírozó országok kormányai sietnek a segítséggel, egyensúlyt és biztonságot remélnek tőle, de közben a hátuk mögé és sandítaniuk kell: nem lihegnek-e már a nyakukba a nemzetközi tőkepiaci befektetők? Hiszen a közös mentőprogramok költsége és garanciái - egyes országok államadósságának továbbváltása közös EU-közadósságra, sőt, az IMF közbejöttével világ-közadósságra - kikezdheti az erősebb országok hitelminősítését is.
Az IMF legnagyobb finanszírozója, az Egyesült Államok bruttó államadóssága 2008-ban a GDP 70,6 százaléka, tavaly 83,2 százaléka volt, idén 92,6 százalékra, jövőre 97,4 százalékra, 2015-re már 109,7 százalékra várja az IMF. Vajon meddig tartható a legfejlettebb országok lehető legjobb, "háromás" ("AAA") hitelminősítése, azaz meddig tudnak 2-3 százalékos kamatra hitelt fölvenni a piacon, hogy az IMF, illetve az Európai Bizottság közbejöttével 4-5 százalékra továbbadhassák a pénzt olyan kormányoknak, amelyek maguktól csak 9-12 százalékra kapnának kölcsönt?
Föltehető, hogy minél tovább tart a "kutyaharapást szőrivel", magánadósság-problémát közadóssággal kezelhetni vélő politika, és minél kevésbé képes a fejlett világ visszatérni a fogyasztás és a jólét alapjában bérből és fizetésből, illetve adókból való finanszírozásához, a jövedelemmegosztás és a hitelek megfelelő arányához - ahhoz a jóléti modellhez, amely látványosan bevált az 1950-es évektől az 1980-as évek elejéig a kommunizmustól félő Nyugat-Európában -, addig a világ egyik válságból a másikba bukdácsolhat. Ez lehet 2010 tanulsága.
Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá
havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is,
a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk!
Legyen Ön is előfizetőnk!
Kedves olvasóink az elmúlt héten már megújult oldalunk tesztverziójával találkozhattak, ami jelezte: a Privátbankár új útra lépett. A változás már a nyáron elkezdődött, azóta lépkedünk folyamatosan előre. Most egy nagyobb ugrás következett..
A görög kormányfő elállt attól az ötletétől, hogy népszavazáson dőljön el, akarnak-e a görögök megszorításokat a nemzetközi mentőcsomagért cserébe. Ezzel visszatértünk a pár nappal ezelőtti állapotokhoz, amikor a piacok optimista hangulatban nyugtázták, hogy az európai tagállamok nagy nehezen megállapodtak a magánbefektetőkkel a görög adósság felének leírásáról.
Óriási meglepetésre kamatot vágott az Európai Központi Bank. 25 bázisponttal 1,25 százalékra csökkentették az irányadó rátát az eddig 1,5 százalékról. A piacok azonnal reagáltak. Közben egyre fogy a levegő a görög miniszterelnök körül, aki távozhat posztjáról. Ha Athén elköszön az eurótól, az első tagállam lehet, amely kilép az EU-ból
A Global Finance Magazin közzétette listáját az ötven legbiztonságosabb feltörekvő piaci bankról: sehol egy magyar bank, még a régiós összesítésben sem
Harmadik napja gyengül a mauríciuszi rúpia a dollárral, és a fő devizákkal szemben. Az Indiai-óceán szigetországában a jövő évi költségvetés terveire várnak a befektetők. A várakozások szerint a port louis-i kormány olyan intézkedésekről dönt majd, amelyek gyengítik a devizát, ugyanis az elsősorban exportból élő gazdaságnak ez kifejezett érdeke.
Érdekesség, hogy a helyi statisztikai hivatal nemrég főleg az európai válságra hivatkozva csökkentette az idei GDP előrejelzését 4,5-ről 4,1 százalékra. A mindössze 1,3 millió lakosú ország GDP-je a második Fekete-Afrikában köszönhetően az erős olaj, cukornád-kivitelnek, és a textiliparnak.
Privátbankár
.jpg)
A tavaly év végi jóslatok többsége nagyjából bevált - sajnos. Bár a gazdasági növekedés megindult több-kevesebb lendülettel a világban, a bajból még nem keveredett ki a globális gazdaság. Pedig egy éve sokan számítottak erre. Úgy tűnik, a régi bűnökért sokáig kell fizetni. Mi lehet 2010 tanulsága? .jpg)
.jpg)
Romániában megdőlt az autópálya-építés 11 éves rekordja. A hálózat 2024-ben jelentősen bővült. 
