Húsz évvel ezelőtt szűnt meg a vasfüggöny Magyarország nyugati határán: a két rendszert elválasztó elektromos és műszaki zár elbontása 1989. május 2-án kezdődött, felszámolásával az eszmék, gondolatok és az emberek szabad mozgását évtizedekig akadályozó válaszvonal szűnt meg 
A vasfüggöny Magyarországon
Nyugaton a magyar-osztrák határt, illetve délen az ellenségnek kikiáltott titói Jugoszláviával közös határszakaszt lezárták, s már 1949-ben megkezdődött a műszaki zár, a határ menti drótakadály és aknazár telepítése. Az osztrák határszakaszon 356, a jugoszláv részen 630 kilométer hosszan egy- és kétsoros drótakadályt építettek, amelyet aknamezővel egészítettek ki.
A Sztálin halála utáni enyhülés és a megváltozott politikai körülmények miatt 1955 júniusában az építkezéseket befejezettnek nyilvánították, s a magyar kormány döntése alapján még az év októberében megkezdődött, 1956 őszére pedig gyakorlatilag befejeződött a határzárak eltávolítása, az aknák felszedése.
Az 1956-os forradalom leverése után megint kiéleződött a Nyugattal való viszony, ekkor már a lehetséges konfliktus iránya délről nyugatra, Ausztria felé helyeződött át. A kormány 1957 márciusában elrendelte a nyugati országhatár újbóli lezárását. A drótkerítés felhúzását és az újraaknásítást a műszaki csapatok 1957. áprilisától 1957. június 30-ig hajtották végre, ezzel ismét leereszkedett a vasfüggöny. A műszaki alakulatok 350 km kétsoros tüskésdrót kerítést húztak négy- illetve ötsoros aknamezővel, benne körülbelül 800 ezer taposóaknával. Mivel a drótakadályok állapota idővel romlott, és az aknák is veszítettek működőképességükből, az egész rendszert 1963-ra korszerűsítették új típusú drótakadállyal és több mint egymillió aknával.
A vasfüggöny életének harmadik szakasza akkor kezdődött, amikor a határőrség országos parancsnokának és a Belügyminisztériumnak a javaslatára az MSZMP Politikai Bizottsága 1965-ben jóváhagyta, hogy építsék meg a Szovjetunióban alkalmazott SZ-100-as elektromos jelzőrendszert (EJR), amelyet 1971-ig működésbe is helyeztek. Ehhez véglegesen el kellett távolítani az aknazárat és a drótakadályokat, megépíteni a jelzőkerítést, valamint a vadfogó kerítést. A rendszernek az volt a lényege, hogy ha a 24 voltos feszültség alatt álló kerítéshez valaki hozzáért, az riasztotta a legközelebbi határőrsöt.
Az 1980-as évek hazai és nemzetközi változásai nyomán egyre erőteljesebben vetődött fel, hogy nem eléggé hatékony, rendkívül költséges, nem utolsó sorban politikailag is indokolatlan az EJR fenntartása. Eközben mind több jelzés érkezett a Határőrség Országos Parancsnokságára a jelzőrendszerrel kapcsolatos gondokról, műszaki zavarokról. A Belügyminisztérium javaslatára az MSZMP Politikai Bizottsága 1989. február 28-án határozott a jelzőrendszer felszámolásáról.
1989. május 2-án Hegyeshalomban nemzetközi sajtótájékoztatón jelentették be, hogy a 350 kilométer hosszú magyar-osztrák határon megkezdődött az elektromos határzár felszámolása. Június 27-én Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter Sopronnál személyesen is átvágta az vasfüggönyt: a világ számos országából érkezett újságírók előtt lezajlott demonstratív külügyminiszteri akció szimbolikus és egyben történelmi pillanat volt. A jelzőrendszer teljes lebontása 1990. december 31-ig fejeződött be.
Engedélyeztük a kiutazást
A vasfüggöny fokozatos felszámolása nyomán átjárhatóvá vált határon 1989 nyarán naponta egyre több keletnémet állampolgár szökött át Ausztriába, majd onnan a Német Szövetségi Köztársaságba. Ezt a folyamatot tetézte a Fertő-tó mellett augusztus 19-én megrendezett "páneurópai piknik", amikor a rendezvény alkalmából ideiglenesen megnyitott határon kilencszáz NDK-állampolgár tódult át Ausztriába. Szeptember 11-től a Magyarországon tartózkodó és az NDK-ba hazatérni nem kívánó keletnémet állampolgároknak a magyar kormány engedélyezte a kiutazást olyan más országokba, amelyek hajlandóak voltak őket befogadni, vagy számukra átutazást biztosítani. Ezt követően mintegy 12 ezer NDK állampolgár ment Ausztrián keresztül a Német Szövetségi Köztársaságba.
A vasfüggöny lebontásának emlékére 1991. augusztus 24-én emlékoszlopot avattak a Hegyeshalom és Nickelsdorf közötti "senki földjén". A vasfüggöny nyomvonalán ma turistaút van.
Brit és amerikai elismerés
| A határnyitásra emlékezve szombaton az Országgyűlésben külföldi állam- és kormányfők, házelnökök részvételével tartanak emlékülést. Az ünnepségek miatt forgalmi változások, parkolási tilalmak és útlezárások várhatók a főváros több pontján. |
Barack Obama szerint 1989. június 27. történelmi fordulópont volt; az Egyesült Államok elnöke ezt a vasfüggöny lebontásának 20. évfordulója alkalmából a magyar népnek írt levelében jelentette ki. A szombati parlamenti emlékülésen felolvasott levélben Barack Obama úgy fogalmazott: kevés ilyen nagy jelentőségű dátum van, amikor a világ szemtanúja lehetett annak, ahogy az emberi szellem legyőzi a balsorsot, és a remény, a szabadság ereje győzedelmeskedik a zsarnokság és a kudarc felett.
Az Ausztriát és Magyarországot elválasztó szögesdrótkerítés békés lebontása, valamint az osztrák és a magyar kormány bátor döntése a határ megnyitásáról előkészítette a szabadság térnyerését a szomszédos országokban is - írta. Hozzátette: végéhez közeledett a kommunista uralom a régióban, és örökre megváltozott Európa politikai térképe.
"Tisztelgünk mindazok előtt, akik akkor bátran kiálltak a változás eszméje mellett, és elindították a mind a mai napig tartó fejlődés folyamatát. Az Egyesült Államok népe nevében gratulálok e kiemelkedő ünnepen, és szívből kívánom, hogy a két nagyszerű nemzet közötti barátság a jövőben is folytatódjék" - zárul Barack Obama levele.
Határnyitás: a szabadság olcsóbb volt 20 éveMától ünneplik a Magyarország Napot az USA-ban
Schengen után: tiltó táblák a határon
Korai volt a vízum-öröm? Sólyom nemet mondott!
MTI
Már az állítólagos a tűzszünet sem volt az igazi – aztán miután véget ért, szinte azonnal megszólaltak a szirénák Ukrajnában. 
