Reiniger Róbert, a Deloitte Környezetvédelmi tanácsadás üzletágának vezetője elmondta: A fenntarthatósági jelentés feladata, hogy számot adjon a vállalkozások nem pénzügyi teljesítményéről, vagyis egy adott társaság gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi területen elért éves eredményeiről egyaránt. Nyugat-Európa egyes országaiban a jelentős környezeti hatással bíró cégeknek a jogszabályok értelmében kötelező fenntarthatósági, vagy környezeti jelentést készíteniük, ugyanakkor piaci nyomás is nehezedik rájuk, hiszen a (potenciális) befektetők elvárják a vállalatok működésének teljes átláthatóságát és ellenőrizhetőségét.
Egyre több hazai vállalat szeretne a nemzetközi piac elvárásainak ily módon is megfelelni: Magyarországon mintegy 90-100 vállalat készít – eltérő megnevezéssel és rendszerességgel ugyan – fenntarthatósági jelentést. Ezek tartalma között ma még lényeges különbség mutatkozik aszerint, hogy kis-, közepes vagy nagyvállalatról van-e szó. A tapasztalatok szerint az üzleti döntésekben az elsődleges szempont továbbra is a költséghatékony működés, vagyis tömegesen nem jelennek meg fenntarthatósági törekvések, mégis egyre több hazai vállalat esetében figyelhető meg, hogy konzekvensen számszerűsítik és mérik teljesítményük, illetve az új befektetések fenntarthatósági előnyeit.
Tervezés nélkül nem megy
A fenntarthatósági jelentések elkészítésére eddig nem jöttek létre egységes sztenderdek, kizárólag nemzetközi irányelvek adhatnak útmutatást. A legelterjedtebb ilyen nemzetközi irányelv a 2002-ben megjelent GRI (Global Reporting Initative) iránymutatás, amely abban segíti a cégeket, hogy a tevékenységük jelentős környezeti, gazdasági és társadalmi hatásait milyen formában, és tartalommal tegyék közzé.
A GRI mindazonáltal önmagában nem garancia a „jó” fenntarthatósági jelentés elkészítésére, csupán egy eszköz, melynek segítségével a fenntarthatósági hatások iparágtól függetlenül értékelhetővé, összehasonlíthatóvá válnak mind a közvélemény, mind a befektetők szemében.
Ideális esetben azonban a vállalat üzleti stratégiájának részét képezik a fenntarthatósággal kapcsolatos célkitűzések is, melyekről a jelentés számot adhat. Mégsem ritka, hogy a cégek az előre gondolkodás helyett inkább visszafelé tekintenek, vagyis ahelyett, hogy éves szinten megterveznék a fenntarthatóság terén elérni kívánt céljaikat és a hozzá tartozó feladatokat, csupán egy részletes felsorolást közölnek az elmúlt üzleti év azon tevékenységeiről, amelyek valamilyen formában beilleszthetők a fenntarthatóság témakörébe.
A buktatók
Reiniger Róbert kiemelte: nagyban ronthatja az elkészült anyagok minőségét, ha a cégek a jelentésüket a GRI útmutatásai alapján készítik ugyan, de az egyes indikátorokat mindeközben lefordítják a társaság saját nyelvére, vagyis a kelleténél puhábban, nem a GRI rendszerben irányelvként meghatározott egységes tartalommal alkalmazzák azokat.
Hibás gyakorlat az is, amikor egy társaság a fenntarthatósági jelentés elkészítésekor a minőségi szempontok helyett a mennyiségre helyezi a hangsúlyt, vagyis több száz oldalas jelentést tölt meg esetleg nehezen mérhető, alig megfogható, számon nem kérhető információkkal. Mindezeknél sokkal hatékonyabb lehet a kitűzött célok és elért eredmények rövid, lényegre törő, számszerű és ellenőrizhető összegzése - akár egyetlen, egy oldalas táblázatban. A megszólított érdekelti kör számára fontos, hogy az adatok, információk könnyen érthető táblázatokban és ábrákon szerepeljenek, a szövegezés pedig világos és érthető legyen. Az érthetőséget és a hihetőséget segíti, ha az információkat iparági benchmark adatok vagy hétköznapi példák segítségével is igazolják.
A fenntarthatóság jegyében célszerű továbbá szem előtt tartani azt is, hogy egy cég működése során a jogszabályoknak való megfelelés természetes elvárás, vagyis semmiképpen nem olyan tulajdonság, amely a fenntarthatósági jelentésben külön hangsúlyt érdemel.
Privátbankár - Zsiborás Gergő