
De kérdeztek átfogó nagy ügyekről, például hogy mennyiben lehet baloldali az, amit a mai magyar kormány csinál, és kérdeztek részletekről is, például hogy miért privatizálják a magyar egészségügyet. Egy-egy flottabb válasz után nyíltszíni taps következett, például amikor a Lex-MOL-ra vonatkozó kérdésre Gyurcsány azzal válaszolt, hogy miért is hagyná a magyar kormány, hogy amit ő privatizált, egy másik állam visszaállamosítsa.
Voltak jópofa párbeszédek, például arról, mennyire szeretné mindenki, ha a jól képzett nagy-britanniai magyar munkaerő hazatérne, és komoly eszmefuttatások arról, milyen következményei vannak, ha egy ország a történelmében sosem élt meg nem autoriter államhatalmat.
Valami nem volt, amire pedig érdekes mód az újságíró kíséret némely tagja pedig számított: nem volt ellenséges támadás, provokáció, balhé. A miniszterelnök a színpadon láthatóan jól érezte magát, az előadásra az jött be, aki akart, a légkör mégis, vagy épp ezért, jóindulatú volt, és abban is biztos lehetett az előadó, hogy a közönsége azt érti a szavain, amit mondani akar. Valaki összefoglalta gondolatait egy ország dolgairól, mások meg kérdezték, vagy vitatkoztak vele a kérdéseikkel.
Az ott élőknek nyilván ez volt a normális, amikor még a Downing street tíz előtt fagyoskodtunk, egy sok éve kint lakó kolléganőm elképedve kérdezgette, hogy miért van ez, miért van az Budapesten, mi történt, hogy így lehet beszélni akár egy elnökről, akár egy miniszterelnökről, ahogy nálunk teszik, mondhatni felesleges kérdések voltak, de a kérdéseket magyarázta a meglepetés, hogy ez így is történhet egy országban?
Akik viszont aznap indultak el Budapestről, élvezhették, hogyan hatja át egy zaklatott ország ügyeiről a diskurzust a lokális józanság higgadt atmoszférája. Így is lehet megbeszélni a dolgokat, a normalitásnak ezért az élményéért potom 1400 kilométert és két és fél órát kellett repülnie a miniszterelnöknek és a budapesti újságíróknak.
Márványi Péter
Korábbi jegyzetek:
Az unión is kifog a római romakálvária
A macskától a létráig: mely babona hoz szerencsét?
Szükségállapot a hollywoodi filmiparban
Légi szex az ágyban? Ugyan már!