
A tegnapi jegyzetet és a hozzászólásokat itt elolvashatja:
Járdaszéli helyzet - útszéli stílus
Ez sem jelentéktelen tanulság: bármilyen fővárosi téma elég ahhoz, hogy valakikből kiszakadjanak a főváros vezetése elleni indulatok. Más kérdés, mennyire jogosak vagy nem jogosak ezek az érzelmek, az azért érdekes, hogy a járdaszéli jegyzet nyomán mennyire útszéli módon vádolt valaki, csak mert nem a főpolgármestert vádoltam főbűnösként ebben a történetben.
Fontosabbak voltak ennél azok az európai stílusú hozzászólások, amelyek azért tették felelőssé a városvezetést, mert nem oldja meg a parkolási és egyéb gondokat, mert nem tud érvényt szerezni a szabályoknak. Amire én azt mondom, hogy ez jogos, de a szabályok be nem tartásáért első helyen nem tudok mást hibáztatni, mint azt, aki nem tartja be a szabályokat. És csak másodsorban azokat, akik nem tudnak elég intenzíven ellenőrizni, büntetni, betartatni.
Megette a fene azt a várost vagy falut, vagy bármilyen lakóhelyet, ahol a normális együttélést csak a szankciók garantálják, és az sem igaz, hogy nyugaton csak a nagyobb szigor révén nagyobb a rend. Kell több parkolóhely, parkolóház, meg minden, amit a reagálók hiányolnak? Hát persze. Felmenti-e a nehéz parkolási helyzet azokat, akiknek az autói miatt például nem lehet ma Budapesten babakocsit tolni a mellékutcákban? Szerintem nem.
Sőt: mennél nehezebb körülmények között élünk, annál nagyobb a felelőssége azoknak, akik a maguk önzésével még nehezebbé teszik mások életét. Mert nem Demszkyvel szúrnak ki a járdán parkoló autósok, hanem a babakocsit toló feleségemmel, meg mindenkivel, aki gyalog jár arra.
Bárkinek meg lehet a véleménye a városvezetésről, az országvezetésről, de az együttélési minimumok áthágására semmi nem jogosítja fel. Odamondogatni politikusoknak nem nehéz, tüntetésen, sajtóban, interneten, aztán a választásokon a voksunkkal. Tapasztalataim szerint sokkal nehezebb értelmesen tárgyalni magamfajta embertársaimmal. Megkérni egy motorost, hogy ne pöfögjön a járdán a gyerekem orra alá, megpróbálni rávenni egy furgon sofőrjét, ne torlaszolja el rendszeresen az utcát, egy nagyobb autó vezetőjét, adja meg az elsőbbséget a gyalogosoknak is.
A politikus kénytelen figyelembe venni előbb-utóbb az emberek véleményét, de az én három embertársam már azért felháborodott, mert véleményem volt, és mert meg mertem kérni, ne a járdán motorozzon, ne az úttesten pakoljon, adjon elsőbbséget.
Lehet kárhoztatni bárkit: saját magával szúr ki egy közösség, ha saját magával nem ért szót.
Márványi Péter
Korábbi jegyzetek:
Motiválatlan alkalmazottak, motiválatlan gazdaság
Döbbenetes érdektelenség: Európa nem volt téma
Szolidaritás kontra politikai érdek
Egy csepp normalitás, két és fél órányira