.jpg)
A kékfrankkal történő fizetés adókötelezettségekkel jár és barterezéskor is kell áfát fizetni - mindkét félnek egyaránt A soproni kékfrank - kibocsátójának meghatározása szerint - egy olyan pénzhelyettesítő utalvány, amit helyi pénznek is nevezhetünk. Ez az utalvány biztosítja a gazdasági kapcsolatban levő szövetkezeti tagok között a hivatalos fizetőeszköz (forint) nélküli elszámolásokat és megmozgatja a gazdaságot. A kékfrank a Ha-Mi-Összefogunk Európai Szövetkezet kibocsátásával 2010 áprilisában került forgalomba, azóta folyamtosan bővül az elfogadóhelyek száma.
Mindegy, hogy forint vagy kékfrankos?
A NAV általános tájékoztatása szerint az ilyen utalvánnyal történő tranzakciónál magányszemélyek esetében nem pénzben szerzett bevételről, illetve kiadásról beszélhetünk, amelyet a névértékével azonos mértékben kell bizonylatolni. Mivel a kékfrank esetében az utalvány és a forint viszonya 1:1 arányú, így e bizonylatok szerinti összeg képezi a bevétel, illetve a kiadás összegét. Az adóhivatal emellett felhívja rá a figyelmet, hogy a gazdasági műveleteket forintban kell lekönyvelni és a bevallásadási kötelezettségeket is így kell teljesíteni. Ebből a szempontból tehát teljesen mindegy, hogy forint vagy éppen helyi pénz cserél gazdát.
Ehhez hasonlóan a cégek által kékfrankban lebonyolított ügyletek is az általános szabályok szerint adóztatóként jelennek meg a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény alkalmazásában. A termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesülésekor a számviteli törvény általános szabályai érvényesek, így a bevétel, illetve a költség/ráfordítás elszámolása a bizonylatok alapján történhet.
A számviteli törvény alapján az értékesítés nettó árbevételeként kell kimutatni a szerződés szerinti teljesítés időszakában az üzleti évben értékesített vásárolt és saját termelésű készletek, valamint a teljesített szolgáltatások – áfát nem tartalmazó - ellenértékét. Az elszámolt értékesítés nettó árbevétele magában foglalja a vevőnek kiállított, elküldött, a vevő által elismert, elfogadott számlában rögzített vagy a készpénzben kapott - áfát nem tartalmazó - ellenértékkel megegyező árbevételt. A kérdéses konstrukcióban az ellenérték kékfrank utalvánnyal való kiegyenlítése képezi a bevétel, illetve költség/ráfordítás elszámolásának alapját. Így a kékfrankos fizetés ebből a szempontból sem különbözik a forinttal történőtől.
Az áfát nem lehet megúszni
Gyakran előfordul, hogy egyes adóalanyok oly módon értékesítenek, hogy eladásaik során ellenértékül egy meghatározott, pénzért megvásárolható utalvánnyal, pénzhelyettesítő eszközzel történő fizetést tesznek lehetővé, akár kizárólagosan is. Jó példa erre, amikor egy rendezvény szervezője által a látogatóktól pénz ellenében rendelkezésre bocsátott, és csak az adott helyszínen felhasználható (például kóstolójegy, utalvány, bón, stb.), pénzhelyettesítő eszközöket fogadnak el. Ezekhez a NAV szakértője szerint nagyban hasonlít az étkezési utalvány és a kékfrank is.
| Vajon mi a valódi hasznuk ezeknek az utalványoknak? Tényleg élénkítik a helyi gazdaságot? Miért nem hisz bennük a jegybank? >>> |
Ha viszont a kékfrankot fizetésre használják, akkor az értékesítőknek az áfatörvény szabályainak megfelelő bizonylatolási kötelezettsége keletkezik. A 900 ezer forint feletti - adóalany által történő - értékesítésről mindenképpen számlát kell kiállítani, míg ez alatti összegek esetében csak akkor, ha azt a vásárló kéri.
Megvásárláskor tehát nem kell áfát fizetni, azonban kékfrankos fizetésnél a termék után ugyanúgy kell áfát fizetnie az értékesítőnek, mintha forintot kapott volna a termékéért vagy szolgáltatásáért.
Barterezéskor is kell áfázni
Az adóhivatal emellett felhívja a figyelmet arra, hogy az áfatörvény a nem pénzzel, hanem más termékkel, szolgáltatással kiegyenlített értékesítéseket is ellenérték fejében történő értékesítésnek tekinti, és ugyanúgy adóztatja és kezeli, mintha az ellenértéket pénzzel, pénzhelyettesítő eszközzel egyenlítették volna ki.
Ha egy termék értékesítésekor, szolgáltatás nyújtásakor az ellenérték ugyancsak egy termék vagy egy szolgáltatás, akkor a NAV szerint mindkét ügyletet önállóan kell figyelembe venni úgy, hogy az egyik a másiknak az ellenértéke. Vagyis akkor is fennáll áfa-fizetési és bizonylatolási kötelezettség, ha az érintett gazdálkodók egymással úgy kereskednek, hogy cserébe terméket, szolgáltatást adnak.
Privátbankár - Szilágyi Balázs
