Jelenleg legfőképpen a bizonytalanság fűti a keresletet az arany iránt, amely a bizonytalan időkben biztos menedéknek számít. A 2008 novemberi 730 dolláros unciánkénti árról makacsul emelkedik az árfolyam, az elmúlt időszakban még egyre fokozódó dinamikával is. Ám nem csak a lendületben lévő arany mutatkozik ragyogó fényében. Az ezüst is ralizik. Egy uncia színezüst 2,14%-kal 20,50 dollárra drágult New Yorkban, és annyiba került, mint legutóbb 2008 márciusában.
Míg a konjunktúrafüggő ipari fémek és az olaj árfolyama esik, a válságálló arany ára kedden éjszaka New Yorkban az 1275,70 dolláros jegyzésig emelkedett, korábban még soha nem látott magasságba, és megdöntötte az eddigi, június 21-én mért 1266,50 dolláros történelmi rekordját. A tőzsdén kereskedett, aranyalapú befektetési termékekbe dőlő tőke hajszolja az árfolyamot új és újabb csúcsokra. Mindez arra vezethető vissza, hogy a befektetők továbbra is az aranyat tartják a tartalékképzés legmegbízhatóbb formájának. Márpedig a piacok idegesek, sokan arra számítanak, hogy mind Amerikából, mind Európából az év végéig még jócskán érkeznek majd kijózanító makrogazdasági hírek.
A befektetők túlnyomórészt félelemből vásárolnak aranyat. Félelemre pedig az elmúlt két év bőven szolgáltatott alkalmat. Először begyűrűzött a pénzügyi krízis Amerikából, ami bankcsődök sorát hozta magával. Ezt követte a globális gazdasági mélyrepülés, amely egész iparágakat küldött padlóra. És amikor ezek után látszólag elindulhatott volna egy gazdasági talpra állás, harmadik csapásként érkezett az európai adósságválság. Ez utóbbi a szakértők szerint még legalább egy évig el fog tartani, és koránt sem biztos, hogy az Unió tagországaiban meghirdetett egyensúlyjavító csomagok kifejtik a remélt hatást. Nem kell prófétának lenni ahhoz, hogy lássuk, Görögországból, de akár Spanyolországból, Portugáliából, Olaszországból, Írországból és Kelet-Európából is jöhetnek még meglepetések. A konjunktúra-programokról hosszas huzavona után született végül megállapodás, de az ezekre megszavazott tengernyi pénz félő, hogy csak a (bankjegy-)nyomdaiparnak hoz fellendülést. Nem is szólva arról a félelemről, hogy az Egyesült Államok gazdasága sem igazán kap erőre, és elhúzódó letargiába dönti az egész világgazdaságot. A pesszimista befektetői hangulatot tetézi még a jegybankok kamatpolitikájának beszűkült mozgástere, amely mind a Fed, mind pedig az Európai Központi Bank alapkamatát még hosszú időre történelmi mélypontra kényszerítheti.
A nyilvánosságra kerülő aranypiaci elemzések mind optimisták, és 1.350, 1.400, 1.500 dolláros év végi aranyárat vizionálnak. Kétségtelen tény, hogy az utóbbi időben látványosan teret nyert a konzervatív kockázatkerülő befektetői mentalitás a mohó spekulációval szemben. A portfoliómenedzserek meggyőződésesen hisznek az aranyban, mint fedezeti eszközben, és a megtakarítások 10-15%-os részarányában ajánlják is ügyfeleik depójába a sárga fémet. A befektetői aranyéhség már oda vezetett, hogy tavaly, 30 év után először megelőzte az ékszeripar arany iránti keresletét, bár ez annak is köszönhető, hogy a megugrott nyersanyagár, és a gazdasági válság miatt a megdrágult ékszerek kevésbé fogynak. A csúcsközeli mámor közepette azonban elvétve hallani figyelmeztető hangokat is. A Commerzbank elemzői azzal számolnak, hogy a rövidtávon aktív spekulánsok most realizálni fogják az árfolyamnyereségüket, ami elsősorban megnövekedő volatilitáshoz, azaz erősebb árfolyamkilengésekhez vezethet, majd némi átmeneti visszarendeződést eredményezhet a kurzusban. Az egészséges konszolidáció 1.238 dollárig is csökkentheti az aranyárát, amely ha így is alakul, nem megkérdőjelezi az aranybefektetést, hanem csak alkalmat ad a piacba való újbóli beszállásra.
Privátbankár