.jpg)
Érdekes momentuma a HVG összefoglalójának, hogy sokak téveszméivel ellentétben a betegség egyáltalán nem csak a nőket érinti, akik olykor - legalábbis férfiszemmel nézve - tényleg mintha kissé céltalanul vennének ezt meg azt; a férfiak szenvedélye éppoly pusztító lehet, hiszen rendszerint még a nők által szeretett divatcuccoknál is drágább elektronikus kütyük náluk a felesleges beszerzés tárgyai.
Nos, a magam verziója szerint a kényszeres vásárló érdekes mód épp azért kiszolgáltatottabb a maga betegségének, mert teljesen normálisnak látszik. A kábítószeresen előbb-utóbb kiütköznek a szenvedélybetegség fiziológiai jegyei, az alkoholistát messziről felismerni, a dohányos meg dohányzik, a kényszeres vásárló viszont úgy jár-kel a plázában, mint bárki más, bemegy a boltba és kijön valamivel, lehet-e ennél természetesebb, pláne egy bevásárlóközpontban, mint maga a bevásárlás?
Bizony szemre nem tudjuk megkülönböztetni a normális vásárlót a kényszerestől, bezzeg a család lassan megérti, miről van szó, amikor netán a kényszeres vásárlás ugyanolyan anyagi veszélyhelyzetbe sodorja a beteget és a környezetét, mint az alkohol vagy a drog. A késői felismerés azonban ezesetben is ront a gyógykezelés esélyein.
A kérdés, ami az emberben felmerül, hogy nálunk mennyire számít ez népbetegségnek? Egy jeles közgazdásztól ugyanis a napokban mintha ezt hallottam volna. Egy bizonyos korosztálytól fölfelé mindenki emlékszik arra, hogy milyen büszkék voltunk az új mechanizmusra ´68-ban, meg hogy nálunk a rendszerváltás előtt is volt áru, volt valami választék, volt reklám, az emberek megszokhatták, hogy vásároljanak, nemcsak a legvidámabb, de az egyik leggazdagabb barakk voltunk egyfajta pszeudo-piacgazdasággal. ´56-ra ez volt a kommunista vezetés egyik indirekt válasza, amennyire az államszocializmus keretei megengedték, fogyasztói társadalommá változtatták Magyarországot.
Csakhogy közben ennek a politikának a belső gazdasági feltételei nemigen léteztek, vagyis a fogyasztási szint fenntartásához piszkos mód el kellett adósodnia kis hazánknak. Igen, valahol ez is kényszeres fogyasztás volt, egyfajta szabadulási lehetőség sok más megkötöttség alól, a következménye pedig az lett, hogy mi lettünk az egyetlen ország a vasfüggönytől keletre, amely jelentős adósságteherrel kezdte a kapitalizmust.
Olyan korszakot zárt le a rendszerváltás, amikor a kényszeres vásárlás igazából nem a vásárló, hanem a rendszer betegségét jelezte, a gyógyulás meg fenemód lassú: az akkor felhalmozott államadósság, meg ahogy sikerült ezt az adósságot azóta tovább növelni - ez bizony az egyik nyilvánvaló oka gazdaságunk mai betegségének.
Márványi Péter jegyzete
Korábbi jegyzetek:
Választható anyaság - opciós anyázás
Húzzuk fel az ablakot a pirosnál!
Erdély sem jutott előrébb a marakodással
Ürügy vagy nemzetközi siker?
Foci EB: jó lenne helyén kezelni a dolgokat
A fejekben kellene zéró toleranciát alkalmazni
All inclusive: drága önbecsapás