A meghívott szakemberek egyöntetűen úgy vélték: ha a Hargita megyei településen nem sikerül megállítani az édesvíz beszivárgását a felszínről vagy a talajból az elárasztott sóbányába, csak idő kérdése, hogy mikor omlik be a bánya – írja az Infostart a Krónika cikkére hivatkozva.
A szakértők egyetértettek abban, hogy Parajdon vizsgálatok sorozatát kell elvégezni annak megállapítására, hogy megoldható-e a bánya hermetikus elzárása. Szerintük a vizsgálatok arra is választ adhatnak, hogy
a bányaomlás hónapok vagy csak évtizedek múlva következhet be.
Serfőző Antal hidrogeológus, a sóbányák revitalizációjával is foglalkozó GeoGold vállalatok társalapítója úgy vélte, hogy földtani kutatásokkal és a jelenségek folyamatos monitorozásával meg lehetett volna előzni a tragédiát. Kételyének adott hangot azt illetően, hogy az elárasztott tárnákból újra sót lehessen kitermelni.
Azt valószínűsítette, hogy a víz sókioldása által a bányászattal kialakított üregek mellett a mélyben új üregrendszer is létrejöhetett. Elmondta: a parajdi sódiapír (a felszín felé nyomuló hatalmas sótest) egy kavicsteraszhoz kapcsolódik, amelyen keresztül folyamatos a talajvíz beáramlása. Közölte: a bányán átfolyó víz útját vízfestéssel és a robottechnika alkalmazásával lehetne tisztázni. A szakértő azt is problémásnak tartotta, hogy a Hargita megyei településen a só mellett metángáz is van a mélyben.
Fotó: MTI
A meghívott az ukrajnai Aknaszlatina (Szolotvino) elárasztott sóbányáját hozta fel példaként, ahol kiderült: meg lehet állítani a vízbeszivárgást, valamint elkészültek a műszaki és technológiai tervek arra, hogy hermetikusan elzárják a sóréteget a Tiszától. Parajdon ellenben egyelőre nem ismerik a földtani adottságokat – mondta.
Gerhard Winters holland hidrogeológus, aki az Európai Unió polgári védelmi szakértői csoportjának tagjaként járt a helyszínen a bánya május végi elárasztása után, megállapította: Parajdon katasztrófa történt, mely veszélybe sodorta a térség ökológiai egyensúlyát, és egyszerre sújtotta a helyi gazdaság két alappillérét, a bányászatot és a turizmust. Megjegyezte: ez a katasztrófa nem kizárólag természeti alapú, kialakulását az extrém időjárás mellett az emberi tényező is befolyásolta.
Úgy vélte, hogy
a székelyföldi településen vége a sóbányászatnak, de a turizmus újraélesztése nem reménytelen. Megvalósíthatónak tartotta, hogy vízszint feletti üregekben hozzanak létre új látogatási szintet Parajdon.
A román állami tulajdonban lévő parajdi sóbányába májusban tört be ismét a felette folyó Korond-patak vize. Az áradat néhány nap alatt teljesen elöntötte a bánya valamennyi részét. A sóbánya Székelyföld egyik leglátogatottabb turisztikai látványossága, amelyet korábban évente százezrek kerestek fel, és amelytől nemcsak az ott dolgozó bányászok, hanem a településen és a környékén létrejött több száz vendéglátóhely üzemeltetőinek és alkalmazottainak a megélhetése is függ.
A magyar tőzsde felett van ez a teljesítmény. 
