Júliusban átlagosan 0,7 százalékkal, júniusban 0,1 százalékkal voltak alacsonyabbak az árak, mint egy évvel azelőtt.
A válság közepette májusban szűnt meg a tizenkét havi infláció az euróövezetben, akkor az egy évvel korábbival azonos fogyasztói árszintet mértek. A defláció - vagy ahogyan az Európai Központi Bankban óvatosabban nevezni szeretik: a negatív infláció - nem nagy öröm, mert nem csak a tavalyihoz képest fele annyiba kerülő kőolaj és a csökkent élelmiszerárak következménye, hanem azt is jelzi, hogy a vállalatok értékesítési nehézségei nőnek, mert a fogyasztók nem tudnak, illetve esetleg további áresésre spekulálva nem is akarnak vásárolni.
Ez viszont ördögi kör: a fogyasztók egyszersmind dolgozók is, akiket a veszteséges vagy csődbe menő cégektől elbocsátanak, majd a növekvő munkanélküliség tovább ronthatja a fogyasztói hangulatot. Tizenkét havi árcsökkenés még sohasem volt eddig a közös statisztika 1997-es kezdése óta.
Az EU statisztikai hivatalának utolsó adatait szerint első félévben minden hónapban, 2-4 százalék közötti arányban, kisebb volt az euróövezetben a kiskereskedelmi forgalom, mint egy évvel korábban, és áprilist kivéve minden hónapban csökkent az előző hónaphoz képest is, 0,2-0,4 százalék közötti ütemben.
Hamarosan újra lehet rendes inflációja az euróövezetnek |
Elemzők arra számítanak, hogy a következő hónapokban ismét emelkedésnek indulhatnak az árak. Erre reményt ad, hogy az euróövezet legnagyobb gazdaságaiban, Németországban és Franciaországban a második negyedévben elkezdődött a fellendülés az első negyedhez viszonyítva, és augusztusban Németországban már megszűnt a defláció éves összehasonlításban: a szövetségi statisztikai hivatal előzetes becslése a tavaly augusztusival azonos átlagos fogyasztói árszintet jelzett, miután júliusban még 0,5 százalékos tizenkét havi árcsökkenés volt.
A negatív infláció fenntartja az Európai Központi Bank (EKB) szándékát, hogy a likviditás további növelésével - a rendkívüli repóárverésekkel és a fedezett, elsőrendű euróövezeti kötvények vásárlásával - folytassa a küzdelmet a gazdasági visszaeséssel. Ilyen módon akarja lefelé terelni a piaci kamatokat - és valóban: az euróövezeti bankközi kamatok hónapok óta szinte minden nap új és új mélységi rekordot döntenek -, de a maga részéről további alapkamat-csökkentésre az EKB-nak belátható időre szemlátomást nincs módja.
Az EKB folyamatos célja évi 2 százalék alatt tartani az inflációt, de el akarja kerülni a deflációt is. Ez utóbbi fogalmát az euróövezet jegybankja az árak tartós és széles körű csökkenésében, illetve a további áresésekkel kapcsolatos fogyasztói várakozásokban határozza meg. Ehhez képest nevezi a mostani fejleményeket inkább negatív inflációnak, és hivatkozik arra, hogy már korábban valószínűsítette: idén az év közepén néhány hónapig csökkennek a fogyasztói árak a tavalyi, rekord magas bázis hatására, de a bázishatás múltával vissza fog térni az infláció.
Uniós GDP: már a stagnálás is jó hír?
Eurózóna: koppanásig zuhantak az árak
Átfordultak a németek: növekedés 1 év után
MTI