Egy ötletet sikerre vinni, együtt nőni vele alapítóként úgy, hogy közben másokat is beengedsz nagyon kemény meló - mondja Simó György, aki a Day One Capital egyik alapítójaként arra készül, hogy kezdő fázisban lévő vállalkozásokba fektessen és olyan üzleti kultúrát honosítson meg, ami nemzetközi szinten is pályára állíthatja a magyar cégeket. Mindezt persze úgy, hogy a befektetések megsokszorozódjanak.
- A Day One Capital június elején bejelentett indulása és a jelentős részben EU-s pénzeket is magába foglaló Jeremie-alapok működése azt jelzi, hogy a magyar kockázati tőkepiaci szektorban most van pénz, de vajon sikerül-e ezeket az összegeket jól befektetni a közeljövőben (a Jeremie-alapok 2013-ig elköltendő 45 milliárd forintjából 2009 óta 5,6 milliárdot sikerült befektetni)?
- Sok pénz van, ami ebben a szektorban nem feltétlenül baj. A Jeremie-alapok, mint a legtöbb kockázati tőke befektető társaság, inkább 100 millió forint fölött fektet be, mi viszont azt látjuk, hogy van igény 30-50-70 milliós befektetésekre is. Mi ezen a területen szeretnénk a hiányt pótolni, nem állami pénzből, hanem tisztán magánbefektetőiből összeálló alappal, úgy, hogy a vállalkozásokat az induló pillanatban kezdjük támogatni. Az említettek mellett is rengeteg pénz jelent meg például induló kkv-k támogatására, de azok nem feltétlenül nemzetközi ambíciójú, nagy növekedésű cégeket akarnak támogatni, hanem inkább a családi, kisebb rádiusszal dolgozó helyi vállalkozásokat.
Azt gondolom, hogy ötlet és képesség Magyarországon is van annyi, mint máshol, az üzleti kultúra viszont lényegesen fejletlenebb, mint Európának azon területein (Németország, Nagy Britannia), ahol az innováció alapú vállalkozásélénkítést magas szinten művelik. Nem az a kérdés tehát, hogy van-e pénz, vagy van-e ötlet, és tudunk-e befektetni. Sokkal fontosabb, hogy kialakul-e egy olyan üzleti kultúra, intenzív kapcsolatrendszer, hálózat, ami ezeket a vállalkozásokat katapultálni tudja a nemzetközi piacra és ezzel gyors növekedési pályára állíthatja.
- Milyen távlatban lehet gondolkodni az üzleti kultúra meghonosodása kapcsán, egyáltalán mennyire fontos ez a befektetések szempontjából?
- Ha ezt nézzük, egy évtized alatt itt hatalmas változások mehetnének végbe, gazdaság és versenyképesség-élénkítő, kitörési ágazatokat helyzetbe hozó programokat lehetne csinálni. A kockázati tőke, és különösen az innovációt középpontba helyező, kísérletező tőke kedveli az ilyen inkubációs központokat. Sajnos eddig ilyen átfogó programot én nem láttam. Mi tesszük a saját dolgunkat és amennyiben a vállalkozói réteg, a Jeremie és más típusú tőke - a magyar vagyonos polgárságnak az ilyen befektetések iránt érdeklődő potenciális angyal része – vevő lesz rá, akkor együtt sok mindent elérhetünk. Ha nem, akkor még nagyobb hangsúllyal fog megjelenni a 2-3 évvel későbbi működésünkben a nemzetközi jelenlét. Arra felé fogunk menni, ahol "forr a víz".
- A cég bemutatkozásakor azt mondta, több céggel már előrehaladott tárgyalásokat folytatnak, hogy találták őket és hogyan kell elképzelni egy ilyen folyamatot?
- Spontán módon, azzal a hírrel, hogy elindítjuk az alapot és a személyes kapcsolatok segítségével, közel 30 cég jutott el hozzánk. Szerencsére élénkül a piac, vannak start-up versenyek, alakulnak az információs hálózatok, ahol a tudás, az ötletek, a vállalkozások és a befektetőik egymásra találhatnak.
Ami a folyamatot illeti, általában kezdő fázisban lévő, vagy szerencsés esetben már prototípussal rendelkező cégekre kell gondolni, akiknek azért van elképzelésük a továbblépésről is. Ezekben a beszélgetésben először azt tisztázzuk, hogy mi is az ötlet, a propozíció, miből gondolják, hogy az újdonságot hoz, illetve milyen valós ügyféligényt tud majd kielégíteni. Emellett elemezzük, milyen szinten van az üzleti tervük, és mennyire reális. Arra koncentrálunk, hogy az ötlet milyen növekedési potenciálra tehet szert, mert – nagy kockázatú befektetésekről lévén szó - magasak az elvárásaink. Sok elképzelés, ami önmagában ugyan érdekes, csak akkor fogja hozni az elvárt növekedést, ha ki tud lépni a nemzetközi piacokra.
Az ötlet és az üzleti terv mellett számunkra a csapatot minősége a legfontosabb. Ideális esetben 2-3 fős, nyitott szemléletű, nagyon elkötelezett társaságról van szó. Nagyon kockázatos lenne csak magányos alapítókkal társulni, mert a sikeres üzlethez a végrehajtási képességek legalább annyira fontosak, mint a szakértelem és az innováció, ebben pedig már nem előny, ha valaki egyedül van.
- Milyen jellegű elképzelésekre nyitottak, miben látják a jövőt, van célterület, vagy csak az számít, hogy a befektetés sikeres legyen?
- Nem szeretnénk megkötni a saját kezünket, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ahova a technológiai forradalom, különösen a kommunikáció, a hálózatos gondolkodás, az internet, a miniatürizáció, a komputerizáció elér, ott nagyobb számban alakulnak számunkra izgalmas lehetőségek. Az energiaiparban is jelentősek az átalakulások, pl. az alternatív energiák terén, de itt az induló tőkeigény valamivel nagyobb, mint amivel mi be akarunk szállni a vállalkozásokba. A számítástechnika fejlődése viszont töretlen, a belépési küszöbök radikálisan csökkennek és a változás érinti pl. orvostechnológiát is, amiben hatalmas lehetőségek vannak Magyarországon. Persze a hiány is mindig lehetőség, technológiai újítás nélkül is: annak idején az állateledel gyártás nem tűnt különösebben fantáziadús dolognak, de valaki észrevette, hogy kisállat több van, mint gyerek, ehhez képest intézményrendszere, gyártási technológiája nincs, vagy csak 1-2 külföldi cég csinálja, és ezt a piaci rést kihasználta. Nem szabad tehát kizárni a kevésbé divatos területeket sem.
- Ha valaki egy nagyon jó ötlettel áll elő, de azon kívül semmit sem tud felmutatni, tehát nincs meg a kereskedelmi, üzleti véna, segítenek, vagy ez inkább a "magányos tudós" kategória, csak több emberre bontva?
- Ha olyan csapatok lennének, ahol az üzleti képesség, az ötlet, és a tudás is egyszerre megvan, akkor nem lenne szükség semmilyen segítségre. A kulcs az, hogy legyenek többen, képességeik alapján pedig különfélék legyenek: legyen, aki a szervezésben, a kereskedelemben, vagy éppen a kutatásban erősebb. A mi dolgunk pont az, hogy megnézzük, mire képesek, segítsünk a szakemberek kiválasztásában, a csapatépítésben, tehát, hogy egy fenntartható, stabil vállalkozás jöjjön létre. Amikor elkezdünk beszélgetni, az egyik legfontosabb szempont, hogy a jövendőbeli partnereink mennyire nyitottak, miként tudnak együttműködni, mennyire képesek befogadni a számukra ismeretlen tudást.
Névjegy: Simó György 1967-ben született, 1997-ben végzett az ELTE szociológia-történelem szakán. A Tilos Rádió egyik alapítója, 1992-1996 között a Magyar Narancs munkatársa. Több mint egy évtizeden át volt a Magyar Telekom felsővezetője: a T-Online és a T-Com vezérigazgatója, majd a Telekom üzletfejlesztésért felelős vezérigazgató-helyettese. Nevéhez fűződik az [origo] portál megalapítása, valamint számos meghatározó internetes start-up (e-kereskedelem, Iwiw, stb.) felvásárlása. |
Egy személyes példával tudnám ezt illusztrálni: amikor a Magyar Telekomhoz kerültem, 10 éve újságíró voltam. Délelőtt flippereztem a kocsmában, délután elmentem anyagot felvenni, éjjel megírtam a cikkemet. A munkakultúrám egyáltalán nem emlékeztetett a multinál tapasztalható munkakultúrához. Ezt követően ért el a feladat, hogy a multinacionális telefonvállalat, a MATÁV számára tartalomszolgáltatásokat tervezzünk. Az első naptól kezdve világos volt, hogy a legfontosabb hogy milyen módon tudunk együttműködni ezzel a nagyon eltérő gondolkodásmóddal és munkakultúrával, illetve hogy a műszaki és a média kultúra ütközőzónájában, ki lehet-e alakítani egymást erősítő együttműködéseket, vagy sem. Akkor, ott sikerült, hiszen az Origót bejuttattuk a Telekom szövetébe és nagyon hamar piacvezetővé vált (ma is az).
Ha mi, lényegében start-up vállalkozóként nem lettünk volna nyitottak a párbeszédre, akkor a javaslatainkkal együtt mentünk volna tovább az ablakon és nyalogathattuk volna a sebeinket, hogy minket nem értettek meg. A másik, a befektetői oldalról a tolerancia, az újnak és idegenszerűnek az elfogadása és bátorítása volt lényeges. Szerencsére engem sokszor találtak meg ilyen emberek, nem utolsó sorban Straub Elek (a Day One Capitalban Simó György egyik társa - a szerk.), aki a munkatársaival együtt végtelen nagyvonalúsággal engedte ezt a kísérletet kibontakozni.
- Ha megtalálják a csapatot és tegyük fel a valószínűbbet, a csapatnak nincs pénze, a támogatást milyen kontrollhoz kötik, mennyire szólnak bele a döntésekbe?
- A lényeges kérdésekben jellemzően irányítói jogosítványokat kérünk, hiszen butaság volna beletenni valamibe úgy pénzt, hogy nem tudunk beleszólni a fejlődésbe, de nem szükségszerű ehhez, hogy gazdasági többségben is legyünk. A mi korai tőkeinjekciónk értelemszerűen nem elég ahhoz, hogy a vállalkozás végigmenjen a sokéves növekedési szakaszon, továbbiakra is lehet szükség. Hogy ezeket a szempontokat miként ültetjük át a gyakorlatba, milyen százalékkal kezdünk, milyen kontrollokat kötünk ki, hogyan tervezzük meg a további belépők helyét, vagy a végén az exitet, az már a tárgyalásoktól függ és cégenként változik.
- Amikor olyan területre fektetnek, ami nem a szakterületük, a tanácsadók bevonása vs. ösztönösségnek milyen az aránya?
- Nyilván óvatosabbak vagyunk ilyenkor és számítunk a hozzánk hasonló menedzsmenttapasztalattal, vállalkozói tapasztalattal rendelkező befektetőkre. Ha úgy érezzük, hogy ez nem elég, akkor olyan szakértőket keresünk, akinek a véleményében megbízunk. Minél inkább ismeretlen terepen mozgunk, annál alaposabban kell körüljárni a szakmai részeket. Persze, mindig van ösztönösség is a korai fázisú befektetésekben, de elsősorban az emberismereti részében. Ezen az a fél évszázadnyi tapasztalat, amit a Day One Capital csapat együttesen képvisel, sokat segíthet.
- Egy jó ötlet és a meglévő üzleti véna mellett megbukhat a befektetés a humán részén?
- Hogy egy aktuális példát hozzak, ha Roberto Carlos nem fog passzolni Dzsudzsáknak, akkor - hiába remek és drága focista mindkettő - az a bal szárny semmire sem lesz képes. Kell, hogy legyen kémia közöttünk, de ez nem jelentheti azt, hogy csupa olyan embert választunk ki, akik olyanok, mint mi. Egy ötletet, vállalkozást sikerre vinni, együtt nőni vele alapítóként úgy, hogy közben másokat is beengedsz, nagyon kemény meló. Meg kell hagyni az emberek egyéniségét és önállóságát, hogy ahol csak érdemes, önmaguk maradhassanak. Ebben a szektorban sokszor találkozik az ember nehéz, öntörvényű emberekkel, ezért is fontos, hogy ne alakuljanak ki mozdíthatatlan vagy érzelmileg túlterhelt helyzetek, hanem lehessen játszani. Persze lehet olyan helyzet, amikor úgy néz ki, hogy minden klappol, aztán mégsem lesz deal, de ez ritka. A Day One Capital-nél négyen vagyunk alapítók, de van körülöttünk egy csapat, ott vannak a befektetői körben megszólítható emberek, tehát ha jó az ötlet és jó a csapat, akkor meg kell találni megoldást.
- A négy alapító döntései mindig egyhangúak lesznek?
- Igen, akkor fektetünk be, ha mind a négyen egyetértünk a dologban.
- Tehát egy ember is meg tud akadályozni egy befektetést?
- A jelenlegi állás szerint igen. Azért álltunk össze, mert bízunk egymásban. Ha hárman úgy gondoljuk valamiről, hogy jó és egyikünk kitart az ellenvéleménye mellett, akkor annak nagyon komoly érvei kell legyenek, amire érdemes figyelni. Nagyon üzleties szemléletű csapat vagyunk, és ezt a szó legjobb értelmében mondom. Számomra az üzlet azért volt mindig vonzó, mert neutrális a logikája. Ebben az országban minden politika, a tények át vannak színezve, minden arról szól, hogy ki mondta és nem arról, hogy mit mondott. Ezzel szemben a jó értelemben vett üzleties kultúra érvekre, meggyőzésre, vitákra, konszenzusteremtésre, racionális együttgondolkodásra alapul. És ez ebben a csapatban megvan.
- Fontos az, hogy egy támogatandónak ítélt vállalkozás teljesen új technológiát fejleszt ki, vagy már meglévő dolgokra építi a vízióját?
- Az számít, hogy kiszolgál-e valódi ügyféligényt, vagy nem. Nem kell feltétlenül, hogy újdonság legyen. Ha például a felmérések azt mutatják, hogy az emberek egy bizonyos terméket a személyes, házhoz jövő tanácsadóktól szívesebben vásárolnak, akkor ilyen hálózatba kell invesztálni és nem új termékbe. Ez is innováció. Az amazon.com nem másfajta könyveket árult az elején, hanem más modellel dolgozott. Ami nem felülírható, az a növekedési elvárás, ennek az alapnak ugyanis ez van a természetébe kódolva. Az emberek azért bízzák ránk a pénzüket, hogy megsokszorozzuk, lehetőség szerint értékteremtéssel.
- Ha lenne egy csapatom, akik olyan szoftveren dolgoznának, ami a mostani beszélgetésünket rögzítő diktafon felvételét egy szöveges fájlba transzformálná - jelentősen megkönnyítve az én későbbi munkámat -, adna rá pénzt?
- Biztos, hogy nagyon komolyan foglalkoznánk vele, hiszen a hangfelismerő szoftvereken 20-30 éve dolgoznak és nagyon komoly lehetőség van bennük Sokszor egy-egy újítás az időzítésről szól: a nagy, hatalmas kutatóbázissal rendelkező cégek azért is vásárolnak cégeket és technológiákat, mert ez gyorsabb, mint kifejleszteni őket. Ebben a folyamatban egy üzleti angyal nagyon sokat tud segíteni. A nagyvállalatok eredményességét sokszor azzal demonstrálják, hogy milyen hosszú a fejlesztési ciklusuk az ötlettől a piacra vitelig. Sok helyütt, ahol ezt néhány évről néhány hónapra csökkentik, sokszor ez a siker és a a versenyképesség kulcsa. A magyar ötletek sikertelenségét, gyakran ennek tudhatjuk be. Ha a rendelkezésre álló idő (6-12 hónap) első fele tárgyalásokkal és toporgással telik, könnyű kicsúszni az időből. Így hamar ott találjuk magunkat a „meg nem értett magyar feltalálók” fejezetnél: ugyan magyar ember talált fel valamit először, de a világ nem hozzá köti, mert nem ő vitte piacra. Mivel a Day One Capital-nél a vállalkozások elejétől benne vagyunk a folyamatban, erre a hibalehetőségre figyelni tudunk. Mellénk már könnyebb befektetni, könnyebben fogadja a cég a további tőkét, ami által lerövidülnek a tárgyalási ciklusok, az egész gyorsabbá és versenyképesebbé válik.
- Egy 2006-os interjúban a Magyar Narancsban beszélt az öt évvel ezelőtti killer app-ekről, mik lehetnek 2011 és a következő évek killerjei?
- Akkor azt mondtam, hamarosan eljön az idő, amikor nemcsak minden ember, de minden dologba is beépített kommunikációs képességgel, sim-kártyával vagy mással lesz ellátva. Az „Internet of things” ma már széles körben használt fogalom és a folyamat jelenleg is zajlik. Autók, szívbillentyűk, intelligens mérőrendszerek, épületek kommunikálnak egymással. A közösségi média és a hálózatokon keresztül megosztott emberi és erőforrásokban még rengeteg lehetőség van, mint ezt a Groupon vagy a cloud computing is bizonyítja.
Általánosabb értelemben szerintem a következő 30-50 évet az ember-természet és az ember –gép kapcsolat újradefiniálása fogja dominálni. Előbbiről látjuk, hogy a mai módon nem fenntartható, ha nem találunk ki valamit, az önpusztításhoz vezethet. Ezzel párhuzamosan egyre több kérdést vet fel a hálózatba kapcsolt, intelligens gépek önállósága és irányíthatósága, hiszen ma már látjuk, hogy a jelenlegi kapcsolatunk nem fenntartható. De utána lesz egy olyan pont is, amikor a gépek önállósága lesz a probléma forrása, a velük való együttélés kérdései válnak meghatározóvá. Mindez rengeteg killer app-et is eredményezni fog.
Privátbankár - Acsai N. Ferenc