Minél tovább húzza Putyin a háborút, annál nagyobb kárt okoz az oroszoknak

Vlagyimir Putyin és elvbarátai is sokáig joggal hihették, hogy Ukrajna megtámadásából az oroszok csak jól tudnak kijönni. A kezdeti katonai sikerek után – többek között a magyar kormány tagjaitól – is azt hallhattuk, hogy az idő az oroszoknak dolgozik, a szankciók hatástalanok és az orosz hadsereg legyőzhetetlen. Az elmúlt év azonban azt mutatta, hogy a nehézségeik ellenére az ukránok honvédő háborúja eredményes: az orosz hadsereg elképesztő ember- és anyagáldozatok ellenére sem tudott érdemi eredményt elérni.

Ráadásul a korábban rendelkezésre álló, látszólag korlátlan források fogyóban vannak: már nincs elég pénz és eszköz a háború korábban látott intenzitású folytatásához.

Ráadásul a kezdetben egyértelműen inkább Moszkva álláspontját elfogadó amerikai vezetés irányvonala is változott. Ugyan Donald Trump továbbra is meglehetősen ingatag álláspontot képvisel, de az elmúlt hónapokban ő is szembesült azzal, hogy Vlagyimir Putyin a háború folytatásában érdekelt és a tárgyalásai az időhúzásról szólnak.

Az amerikai elnök az egyik legrettegettebb rakétarendszer, a Tomahawk Kijevnek történő eladásától reméli az orosz álláspont megváltozását. Erről a fegyverről egyelőre nem sikerült megállapodni, de a hírek szerint ez is közrejátszhatott abban, hogy maga az orosz diktátor kezdeményezte az újabb tárgyalásokat.

Persze, ha az orosz hadsereg erőtől duzzadna és lenne elég pénz és fegyver a háború megnyerésére, egy – mégoly veszélyes fegyver – sem ingatná meg Putyint, így a szakértők szerint a budapesti megbeszélés azért is merült fel (bár a legutóbbi hírek szerint a közeljövőben mégsem kerül rá sor), mert a fronton és a hátországban is gondjai vannak moszkvai vezetésnek.

Óriási tartalékokkal kezdték a háborút

Oroszország hosszú évtizedek alatt felhalmozott fegyverkészlettel ugrott bele a néhány naposra tervezett háborúba, és az eltelt 3,5 év alatt számos fegyver esetén a készletek döntő részét elhasználta, illetve elvesztette. A nyílt forrásokból dolgozó kutatások szerint a páncélozott járművekből például az év végére kifogynak a készletek, a gyártás pedig csak a töredékét tudja biztosítani annak, amit az ukránok megsemmisítenek.

Hasonló a helyzet a különböző kaliberű lőszerekkel, hiszen ezeket a készleteket is ellőtték, és a szakértők szerint ha Észak-Korea és Irán nem biztosított volna utánpótlást, akkor már lezárulhattak volna a harcok. Az emberi utánpótlás az orosz félnek is egyre nagyobb kihívást okoz, igaz ezen a téren az ukránok is óriási nehézségekkel küzdenek.

Tetézi a bajokat, hogy az olaj- és gázbevételekből felhalmozott óriási tartalék (Nemzeti Vagyonalap) forrásai is vészesen fogynak. Az alapban 2022 februárjában nagyjából 180 milliárd dollárnak megfelelő érték volt, míg idén májusban már csak 35 milliárd dollárnyi.

Ebben a költségek mellett az alacsonyabb bevételek is szerepet játszanak, hiszen Donald Trump és az Öböl-menti országok megegyezése mentén növelt kitermelésnövelés folyamatosan alacsonyan tartja az olaj árát, ami az orosz költségvetés számára egyre fájdalmasabb.

Ráadásul nem csak az árak jelentenek nyomást, hanem a különböző szankciók is, amelyek az eladott orosz olaj mennyiségét is korlátozzák.

Emiatt idén az előrejelzések szerint Oroszország olaj- és gázbevételei 8,32 billió rubelt tehetnek ki az orosz pénzügyminisztérium legutóbbi adatai szerint, ami jelentősen elmarad az eredetileg prognosztizált 10,94 billió rubeles értékhez képest. Októberben 20 százalékot meghaladó lehet a visszaesés mértéke az egy évvel korábbi bevételhez képest.

Ebben az alacsonyabb árak mellett az ukrán dróncsapások miatt bekövetkezett olajtermék-export csökkenés is szerepet játszik. Ez egyébként fontos szerepet játszott már szeptemberben is abban, hogy akkor a bázishoz képest 13 százalékos volt a bevételek visszaesése. Ezek a kiesések egyrészt tovább növelik a költségvetés hiányát, másrészt apasztják a már emlegetett Nemzeti Vagyonalap tartalékait.

Egyre nagyobb nyomás a lakosságon

Az ukrán támadások egyébként nemcsak az exportbevételeket csökkentik, de országosan is ellátási problémákat okoznak. Független orosz források szerint a kirakatnak számító Moszvát leszámítva kisebb-nagyobb benzinhiány szinte minden régióban tapasztalható. Ráadásul a megrongálódott finomítók javítása sem megy egyik napról a másikra, többek között a szankciók miatti eszközök és alkatrészek hiánya miatt sem. Az országból kiszivárgó hírek megbízhatóságát fenntartásokkal kell kezelni, de állítólag a lakosság elégedetlensége érdemben nőtt a korábbiakhoz képest.

Persze nem a benzin az egyetlen hiánycikk, és már korábban is volt alapvető cikkek kapcsán hasonló probléma, tavaly például nagyon sok helyen eltűnt a vaj. A hírek szerint minél inkább periférián van egy régió, annál nagyobbak a bajok, igaz, a szovjet időket idéző általános áruhiány nem fenyeget.

Ugyanakkor a lakosság vásárlóereje érdemben csökkent az elmúlt években.

A hivatalos infláció ugyan nem volt kiugróan magas, ám jelzésértékű, hogy több kamatcsökkentés után is még mindig 17 százalék az alapkamat mértéke. Ráadásul az élelmiszerinfláció, amire az átlagember a legérzékenyebb, a hivatalos kimutatások szerint is meghaladja az alapmutató szintjét.

A nem hivatalos adatok szerint ugyanakkor az elmúlt három évben számos alaptermék ára megduplázodott.

Tovább növelheti az inflációt és a lakossági elégedetlenséget, hogy a jövő évi költségvetésben áfaemelést terveznek. 20 százalékról 22 százalékra emelnék 2026-tól kezdődően az áfakulcsot egy hároméves költségvetési terv részeként, amelynek célja a növekvő védelmi kiadások finanszírozása és a növekvő hiány megfékezése. Ez nyilvánvalóan rontani fogja az alacsony keresetűek életszínvonalát és a gazdasági növekedést is visszafoghatja.

Az átlagember az elmúlt években rosszabbul élt, hiszen az ukrajnai invázió komoly erőforrásokat vont el a lakosságtól.

Így számukra nem sokat jelent például, ha tankok vagy lőszerek gyártása miatt nagyobb növekedést mutatnak a statisztikák, az előállított javak ugyanis nem az embereket szolgálják, hanem a fronton végzik. Lakossági szempontból az is hátrányos, hogy a hadsereg és az őket kiszolgáló vállalatok minden szempontból prioritást élveznek, legyen szó alapanyagokról, hitelekről vagy munkaerőről. Az így elszívott erőforrások hiánya is a lakosság gyengébb ellátásában ölt testet. Arról nem beszélve, hogy az oktatás, az egészségügy és infrastruktúra „leépítése” tartósítja a gazdasági problémákat és még hosszú évek múlva is korlátozni fogja a potenciális növekedés mértékét.

Az áfaemelést egyébként kifejezetten bevételnövelő intézkedésként fogalmazták meg, hogy segítsék a biztonsági költségek fedezését és csökkentsék a későbbi „zavaró” intézkedések szükségességét. Hogy az orosz elnök mennyire „törekszik” békére, azt jelezheti a jövő évi költségvetés is, amelyben a védelmi, biztonsági és hadikiadások továbbra is nagyon nagy részét viszik el a kiadásoknak, összesen a GDP 8 százalékát emésztik fel ezek a tételek. Tehát a háború továbbra is a legfontosabb prioritásnak tűnik.

Összességében az látszik, hogy az orosz gazdaság egyre nehezebb helyzetben van, részben az energiahordozók viszonylag alacsony ára, részben a háború közvetlen és közvetett költségei miatt. Az uniós országok továbbra is határozottan kiállnak az ukránok honvédő háborúja mellett, ami biztonságpolitikai- és anyagi szempontból is teljesen logikus lépés.

Természetesen Oroszország képes arra, hogy visszafogottabb intenzitás mellett, de folytassa a háborút. Ugyanakkor minél tovább tartanak a harcok, azok az esetleges területi nyereségtől függetlenül egyre nagyobb árat követelnek Oroszországtól. Ráadásul egy esetleges fegyverszüneti megállapodást követően sem fognak rögtön megindulni a beruházások és felélénkülni a külkereskedelem, így Vlagyimir Putyin értelmetlen háborúja nem csak az ukránok, de az orosz nemzet számára is elképesztő áldozatokkal jár.