Miért félünk a bevándorlóktól?

Az elöregedő népesség és az ennek nyomán fellépő munkaerőpiaci kényszerek miatt a bevándorlásnak egyre nagyobb szerepe van Kelet-Közép-Európa országaiban is - állapítja meg a Political Capital friss elemzése.

Az elöregedő népesség és az ennek nyomán fellépő munkaerőpiaci kényszerek miatt a bevándorlásnak egyre nagyobb szerepe van Kelet-Közép-Európa országaiban is. A kérdés súlya növekszik mind gazdasági, mind politikai szempontból. Rövidtávon tömeges bevándorlásra nem kell számítani, de a régió országainak többsége – a II. világháború utáni időszak Nyugat-, majd Dél-Európájához hasonlóan – egyre inkább migrációs célponttá válik - számol be róla a Politica Capital friss, szerkesztőségünkhöz is eljuttatott elemzése.  

Az Eurostat adatai alapján Románia, Bulgária és Lengyelország kivételével a térség államai már jelenleg is szerény migrációs többletet produkálnak, a külföldiek részaránya a teljes népességben azonban messze elmarad a nyugat-európai befogadó országok hasonló mutatójához képest. A bevándorlókkal szemben érzett előítéletesség és jóléti sovinizmus ugyanakkor magasnak mondható. A Political Capital Jobboldali Extremizmus Indexe (DEREX) szerint Lengyelország és Szlovénia kivételével a térségi országok mindegyikében 30 százalék feletti a bevándorlást ellenzők aránya, a legelutasítóbb állam Magyarország (52%).

A régióban a bevándorlás-ellenesség nem a migránsokkal való együttélésen, hanem elsősorban az ismeretlentől való félelmen alapul. A bevándorlók társadalmi megítélését feltehetően erősen befolyásolják azok a hírek is, amelyek a nagy nyugat-európai befogadó országokba érkező bevándorlók integrációs problémáiról és az ennek kapcsán kialakuló etnikai, kulturális ellentétekről szólnak.

A migrációs folyamatok változásából fakadó politikai kockázatot emeli, hogy a kormányok eddig nem ismerték fel: a bevándorlás mértéke nem kizárólag migrációs szabályok szigorításától függ. A jelek szerint azonban a térségi kormányok egyelőre nem foglalkoznak a bevándorlás-ellenesség kezelésével, hanem inkább megfelelni próbálnak annak.

Magyarország csak a bevándorlással tudja ellensúlyozni népességvesztését

Csökkenő népesség: csak 4 ezer kell a 10 millióhoz

Bár a gazdasági válság valamelyest visszavetette a nemzetközi vándorlást, demográfiai okok miatt a kelet-közép-európai régió egy része, különösen az EU-tagállamok a jövőben befogadóvá válhatnak. Az elöregedő népességű országokban a strukturális munkaerőhiányt és az eltartási teher növekedését rövidtávon csak a bevándorlás képes enyhíteni, ami azonban hosszú távon kockázatot is jelenthet. A bevándorlás ugyanis – a társadalom felkészületlensége esetén – éppúgy etnikai és kulturális konfliktusokat eredményezhet, mint azokban nyugat- és dél-európai országokban, amelyek a 20. század második felében váltak kibocsátókból migrációs célországgá.

A változást az is jelzi, hogy a migráció témája egyre inkább a politika napirendjére kerül a kelet-közép-európai országokban is. Az új szlovák kormány belügyminisztere úgy nyilatkozott, hogy szigorítani fogják a bevándorlási szabályokat, az ősz folyamán erre készül az új magyar kormány is, de a bevándorlási kérdés kampánytémaként is felmerült idén, a csehországi választás során. Egyelőre úgy tűnik, a térség kormányai nem ismerték fel, hogy a demográfia kényszerek fennállása esetén egy ország bevándorlási politikája legjobb esetben is csak befolyásolni képes a migrációs folyamatokat. A kizárólag a bevándorlás korlátozását célzó, az előítéletesség enyhítésére és az integráció előkészítésére nem törekvő politika azonban könnyen kudarcba fulladhat. Ebből a szempontból Magyarország, Horvátország, Ukrajna, Románia és Bulgária áll a legnagyobb kihívás előtt, mivel rövidtávon csak bevándorlással képesek pótolni népességveszteségüket.

Nem mindegy, hogy ki jön

A migránsokkal kapcsolatos társadalmi attitűdök részletes mutatóit1 tekintve megállapítható, hogy különbség van a befogadó országgal azonos nemzetiségűek, illetve a tőlük eltérő nemzetiségűek bevándorlásának megítélésében. Az elutasítás mind a nyolc vizsgált régiós országban a nem többségi etnikummal szemben volt magasabb. Az eltérés mértéke Magyarország esetében kiugróan magas: a négyfokú skálán a nem magyar nemzetiségű bevándorlás elutasítottságának átlaga majdnem 1-gyel nagyobb, mint a magyar migránsoké. Ez azt jelenti, hogy a magyar válaszadók a magyar bevándorlók közül „jónéhánynak”, míg a nem magyarok közül csak „keveseknek” engednék meg a letelepedést.

A külföldiek mekkora részének engedné meg a betelepülést?

Az eltérő etnikumú bevándorlókat Magyarországon látják a legkevésbé szívesen, a felnőtt (15+) lakosság harmada egyáltalán nem engedné őket letelepedni, de erősen elutasító a cseh társadalom is. A legnyitottabbak a horvát, a lengyel és a bolgár válaszadók voltak.

Mitől félünk?

A bevándorlók befogadásának ellenzésében fontos szerepet játszanak egyfelől gazdasági aggodalmak, elsősorban a munkahelyek féltése, másfelől a kulturális hatásoktól való félelmek, a más kultúrájú, vallású csoportok megjelenésétől való idegenkedés. Ezeket tekintve a kelet-közép-európai országokra összességében sokkal inkább az a jellemző, hogy a gazdasági félelmek motiválják a bevándorlókkal szembeni előítéleteket. Hangsúlyozottan félelmekről van szó, hiszen a bevándorlók alacsony száma miatt ezekben az országokban aligha lehet szó a migránsokkal kapcsolatos tényleges tapasztalatokról.

A régióban a lengyelek, a románok és a bolgárok vélekednek inkább pozitívan a migránsok gazdaságra és kultúrára gyakorolt hatásáról. Ez összefügghet azzal a ténnyel, hogy éppen ezekből az országokból sokan vállalnak külföldön munkát, így a gazdasági és kulturális félelmeken alapuló előítéleteknek maguk is szenvedő alanyai lehettek Nyugat- és Dél-Európa egyes országaiban.

A cseh társadalom mind gazdasági, mind kulturális szempontból inkább negatívan ítéli meg a bevándorlás hatását. A régió egészében Csehországot jellemzi leginkább a migránsoktól való kulturális idegenkedés.

Magyarországon hagyományosan erős a munkanélküliségtől való félelem, ezért nem meglepő, hogy a magyarok a migránsok gazdaságra gyakorolt hatását is sokkal károsabbnak ítélik meg, mint azok befolyását az ország kulturális életére. A térség államai közül Magyarországon a legerősebbek a migrációval kapcsolatos gazdasági félelmek.

Erős a jóléti sovinizmus

A külföldről érkező munkaerő – amennyiben a foglalkoztatásuk legális – után fizetett adók és járulékok a befogadó ország költségvetését gazdagítják, így migránsokat elvben hasonló állami szolgáltatások és szociális juttatások illetik meg, mint a hazai munkavállaló társaikat. A gyakorlatban azonban a befogadó országok nem könnyen adják meg ezeket a jogosultságokat. Az államok ezen magatartását a társadalmak jóléti sovinizmusa alapozza meg, amely azt jelenti, hogy a többség egyes kisebbségi csoportokat – így például a bevándorlókat – igyekszik kizárni az állami újraelosztás rendszeréből.

Magyarország estében az egyetemi végzettségűek kivételével minden kategóriában magasabb az Európán kívüli szegény országokból érkező bevándorlók elutasítottsága, mint a régió többi államában. Míg tehát a magyarok körében a diplomások a legbefogadóbbak, addig Csehországban és Lengyelországban a csoporton belül magasabb a bevándorlás-ellenesség, mint az alacsonyabb végzettségűek körében. A térség egészében a többi ország diplomásaihoz képest a cseh diplomások a legelutasítóbbak a bevándorlókkal szemben.

A kelet-közép-európai régió egészét erős jóléti sovinizmus jellemzi. Magyarországon a felnőtt lakosság hatvan százaléka szerint a bevándorlók egyáltalán nem, vagy csak az állampolgárság megszerzése után kaphatnák meg a honi munkavállalókat megillető jogokat, de kiemelkedően erős a jóléti sovinizmus Csehországban és Szlovéniában is.

Jól mutatja a jóléti sovinizmus erősségét az is, hogy a több országban a lakosság jelentős része úgy véli: a bevándorlók már eleve túl sok szociális juttatásban részesülnek. Ebben a vonatkozásban a régióban a legszélsőségesebb álláspont Magyarországra jellemző, mivel a magyar válaszadók közel tíz (9,7) százaléka szerint a bevándorlók sokkal több szociális juttatásban részesülnek, mint amennyi adóval hozzájárulnak a közös kiadásokhoz. Ha azonban mindazokat a válaszadókat nézzük, akik szerint inkább többet kapnak, mint amennyit befizetnek (a 0-4 válaszok összege), akkor Csehország (50,9%) és Szlovákia (49,3%) esetében nevezhetjük a legerősebbnek a jóléti sovinizmust. A legnyitottabb országnak ebből a szempontból Románia nevezhető.

Amennyiben megvizsgáljuk a bevándorlók gazdaságra gyakorolt hatását firtató kérdésre és a migránsok jogainak-kötelességeinek egyenlegét vizsgáló kérdésre adott válaszok kapcsolatát, akkor a vizsgált országok mindegyikében kismértékű pozitív korrelációt mérhetünk, azaz erős gazdasági félelmek általában erős jóléti sovinizmussal járnak együtt. Ennek az összefüggésnek a mértéke Bulgáriában (0,357), Csehországban (0,363) és Magyarországon (0,350) a legerősebb.

Privátbankár - Zsiborás Gergő