Nem lesz vízlépcső
Orosz Sándor azt mondta, nem is tud olyan elképzelésekről, amely egy hajdanvolt beruházást tervezne megvalósítani. Hozzátette: komolyan kellene venni a hágai ítélet végrehajtását. Pozsony szándékairól Orosz Sándor elmondta, véleménye szerint a mostani állapot tökéletesen megfelel a szlovák félnek.
A Magyar Hírlap című napilap a bős-nagymarosi vízlépcső közös megépítéséről 1977. szeptember 16-án kötött megállapodás évfordulóján készített interjút Illés Zoltánnal. A fideszes politikus azt mondta, az MSZP-hez tartozó gazdasági körök arra spekulálnak, hogy esetleg megépítenék Nagymarosnál az elmaradt gátat, majd Adonynál és Fajsznál a régi tervek szerint még kettőt.
1977. szeptember 16-án Magyarország és Csehszlovákia megkötötte az államközi szerződést a Bős-Nagymarosi vízlépcső megvalósításáról és üzemeltetéséről. A vízlépcsőrendszer megvalósítása kezdetben egyik országban sem ütközött ellenállásba, de az 1980-as évek elején felerősödtek a kételkedő hangok. Magyarország 1989-ben felfüggesztette a munkálatokat, 1992-ben pedig felmondta az államközi szerződést, majd a két állam a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult.
A bíróság 1997. szeptember 25-én hirdetett ítéletet az ügyben. Eszerint a folyó elterelése Szlovákia részéről és a vízlépcsőszerződés felmondása Magyarország részéről egyaránt jogtalan cselekmény volt.
Az ítélettel Szlovákiának tudomásul kellett vennie, hogy a nagymarosi vízlépcső már nem épül meg, Magyarországnak pedig azt, hogy a bősi erőmű továbbra is működik. Mindkét félnek kártérítést kellene fizetnie a másiknak, az indoklásban azonban annak lehetőségét sugallták, hogy a két ország alkalmazzon "nullamegoldást", azaz mondjon le a másikkal szembeni követeléseiről.
Végre napirenden a bősi vízlépcső
MTI