Nem ördögtől való gondolat az újabb IMF-hitelkeret

Nem biztos, hogy egy újabb IMF-program annyira megkötné a gazdaságirányítás kezét, mint sokan gondolják. Persze csak ha végre belátják itthon is, hogy az ortodoxiával való szakítás nem azonos a kiszámíthatatlan gazdaságpolitikával - véli Orbán Gábor, az Aegon Magyarország Befektetési Alapkezelő Zrt. kötvény üzletágának vezetője.

Ahhoz képest, hogy tavaly ilyenkor a magyar kormány viszonylag nagy csinnadratta közepette „küldte haza” a Nemzetközi Valutaalap delegációját, elég sokat hallani mostanában az IMF magyarországi jelenlétéről. A 2008 őszén elindított készenléti hitelprogram eleve nem is záródhatott le, hiszen kilencmilliárd euróval tartozunk nekik, a rendszeres, hitelfolyósításhoz kapcsolódó felülvizsgálatoknak azonban vége, így az IMF gazdaságpolitikai tanácsainak követése szigorúan önkéntes jellegű. Ennek ára, hogy a készenléti hitelkeretből fennmaradó három és fél milliárd eurót már nem tudtuk lehívni, így az adósság refinanszírozásához teljes egészében a piaci szereplők bizalmára szorulunk.

Magyarország és az IMF kapcsolata részben „londoni elemzők” (Merrill Lynch, Unicredit és mások) nyomán került vissza mostanában a napirendre, akik ügyfeleiknek jelezték: esély van rá, hogy újabb megállapodás születik Magyarország és az IMF között, amellyel az ország sérülékenysége érdemben csökkenne. (A Bank of America-Merrill Lynch szakértői úgy fogalmaztak: "igen kívánatos lenne" Magyarország számára egy elővigyázatossági IMF-program.) A londoniak számára feltehetőleg nem volt egyértelmű, hogy az IMF-program megszakítása a nemzeti szuverenitás visszaszerzésének komoly fegyvertényeként van nekünk itthon eladva, így politikailag most akkor sem vállalható, ha történetesen lenne értelme. Sőt, elméletüket igazolva látták Járai Zsigmond nyilatkozata után, amelyben nem zárta ki egy újabb megállapodás lehetőségét ("Előállhat olyan helyzet, amikor Magyarország újra IMF-hitelre szorulhat" - mondta Járai).

Az utóbbi napokban viszont olyannyira igyekeznek elhatárolódni a helyi erők a Valutaalaptól, hogy véletlenül azt is letagadták, hogy az utóbbi hetekben folytatott technikai konzultációkra a magyar kormány kérte volna az IMF szakértőit. Ennek fényében nem sok esélye van egy második IMF-programnak - véli Orbán Gábor.

Pedig ha a hazai gazdaságpolitika hajlandó lenne rendszeres felügyelet alá vetni magát egy újabb standby keretében, az önmagában képes lenne csökkenteni adósbesorolásunk rontásának valószínűségét, így olcsóbbá tenné az adósság piaci finanszírozását, még ha éppen nem is hívunk le további hitelrészletet. A befektetők, amint azt Románia példája jól mutatja, általában elfogadnak egy alacsonyabb kamatot cserébe azért a koherensebb, átláthatóbb és kiszámíthatóbb gazdaságpolitikáért, amelyet az IMF jelenléte biztosít.

Politikusaink szemében az IMF nagyobb szerepvállalása a gazdaság gyengeségének jele volna, emellett pedig tartanak attól, hogy kísérletező kedvüket elvenné a Valutaalap vélelmezett szélsőséges közgazdasági konzervativizmusa. Tény, hogy a magas adósságszint, a gyenge növekedési potenciál és a hitelességi deficit miatt nem felelnénk meg olyan rugalmasabb programoknak, mint amilyet például Lengyelország kapott. Ezek ugyanis feltételek nélkül, egy meghatározott díjért cserébe adnak szükség esetén devizaforrásokhoz való hozzáférést. Egy a 2008-ashoz hasonló készenléti hitel-megállapodásra azonban minden bizonnyal nyitottságot mutatna az IMF, mégpedig különösebben szigorú feltételrendszer nélkül is.

Novemberben megint jönnek Az IMF küldöttsége november 9-21. között tartja az alapokmánya IV. cikkelye szerinti konzultációt és utólagos program-felülvizsgálatát Magyarországon. A Nemzetközi Valutaalap szakértői legutóbb tavaly októberben jártak hazánkban.

Orbán Gábor szerint az elmúlt tíz-tizenöt évben az IMF is sokat változott: a „washingtoni konszenzus” szellemében legyártott, széles spektrumú gazdaságpolitikai egységcsomagok már a régmúlthoz tartoznak. A programokban már jó ideje nem kötnek ki „strukturális reformokat”, nem erőltetnek egy bizonyos nyugdíjparadigmát, nem ragaszkodnak a tőkeáramlás teljes liberalizációjához, és nem tekintik ördögtől valónak a csőd intézményét sem. Az adósságcsökkentés és a munkapiaci aktivitás emelése pedig éppúgy a két legfontosabb cél lehetne egy ilyen programban, mint ahogy a hazai gazdaságirányítás számára is elvileg az. Ha nem csak az ortodoxiával, de a kiszámíthatatlansággal is szakítanának a magyar politikusok, abban akár az IMF is partner lehetne. A kamatkiadások csökkenése talán meg is érne ennyit.

Magyarország és az IMF

2008 őszén hagyta jóvá az IMF igazgatósága Magyarország számára az EU-val és a Világbankkal közösen összeállított, 26,2 milliárd dollár értékű készenléti hitelt tartalmazó programot. A Világbank által biztosított hitelkerethez végül nem nyúlt hozzá az ország, az IMF-től és az EU-tól lehívott hitelek törlesztése 2011. negyedik negyedévében megkezdődött.

Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter 2011 májusában úgy fogalmazott: Magyarország gazdasági szabadságharcot folytat, amelynek első lépése az volt, hogy 2010 folyamán a kormány „kipaterolta” az IMF-et az országból. Szeptemberben pedig a bankadóval, a magánnyugdíj-pénztári rendszer reformjával és a válságadóval kapcsolatban fogalmazott úgy, hogy az IMF rúgdosott minket a víz alatt.

Fellegi Tamás májusi bejelentése szerint a kormány az IMF-hitel lehívott, de fel nem használt részéből fedezte az 1,88 milliárd összértékű Mol-részvénypakett felvásárlását.

Privátbankár