A 19. század végén, a kiegyezés után fellendült a gazdasági élet és azon belül a szolgáltatóipar és a vendéglátás is. Francia cukrászok és szakácsok érkeztek Magyarországra, és a magyarok is útra keltek, hogy világot lássanak...
A kávéházak városa, Budapest egy idő után a cukrászdák fővárosa is lett, ahová azonban csak a gazdag hölgyek járhattak. Kugler Henrik, Dobos C. József majd Gerbeaud Emil új költeményei - a vajkrémes és párizsi krémes torták, sütemények, a mignon, a konyakosmeggy, a Dobos-torta, a házilag készített bonbonok, dobozban szállítható sütemények és csokoládék - egy új, tipikusan magyar specialitásnak számító üzlettípusban voltak kaphatók, a cukrászdákban.
Sikerüknek kedvezett a tehetős polgárság fizetőképessége, valamint a szecesszió művészete, amely a számoló cédulától a menülapokig és a székek lábáig virágindákkal borította be a kávéillatú helyiségeket, no meg az engedékenyebb társasági élet, amely a cukrászdák esetében már a nők számára is lehetővé tette, hogy akár férfiember nélkül betegyék a lábukat egy nyilvános helyiségbe.
Ez az az időszak, amikor első virágkorát éli a most 150 éves jubileumát ünneplő Gerbeaud, majd nyit az akkor még Kerepesi útnak nevezett Rákóczi úton a Hauer - amely ma már nem működik - az intim, várbéli Ruszwurm, a krisztinavárosi Auguszt, vidéken a gyulai Százéves cukrászda vagy Miskolcon a Rorárius.
A magyar cukrászok akkor még többnyire francia mesterektől tanultak, majd kialakították a tipikusan magyar sütemény-, fagylalt és italkínálatot és ezzel megteremtették a mára hungaricummá vált cukrászda fogalmát. Külföldön léteznek teázók, kávézók, fagylaltszalonok, cafék, csokoládészalonok és süteményboltok, de mindezek speciális együttese csak Magyarországon ismert.
Kugler Henrik, egy soproni cukrászcsalád harmadik nemzedékének képviselője 1858-ban alapította meg cukrászatát a mai József Nádor-téren, amely akkor még kisebb volt, mint a mai üzlet. Az előkelő társaságok az ízléses szalonban teát, süteményeket, cukorbonbonokat, mignonokat, fagylaltot fogyasztottak. Az alapító neve fogalom lett, kugler nevét már kis betűkkel írta József Attila, mint az elérhetetlen gazdagság édes szimbólumát.
A genfi születésű Gerbeaud Emil 1884-ben vette át az üzletet és számos újítást vezetett be. A segédek számát 10-ről 60-ra emelte, 18-20 elárusítónőt, 20 csomagolónőt és 5 szállítót alkalmazott. Szigorúan ügyelt a minőségre: ha a puncsos mignonok színárnyalata nem volt megfelelő, saját kezével roncsolta szét azokat - számol be róla a legtekintélyesebb magyar cukrászda krónikása.
A specialitások között a leghíresebb a Gerbeaud-szelet lett, amely mintha unokatestvére lenne a bécsi Sacher-tortának, csak annál szaftosabb, omlósabb, ízesebb. Kevésbé ismert különlegesség a Vöröskereszt-mignon, amely marcipánból, tojásfehérjéből, kristály- és porcukorból, valamint sima lisztből készül. A fehér marcipán bevonat tetejére kandírozott piros félcseresznyék kerültek, amelyekből a vöröskereszt emblémát kialakították.
Jelenkori arculatát a Vörösmarty téri épület az 1910. évi nagy felújítás után nyerte el. Ma egy német üzletember tulajdona a Gerbeaud-ház. 1997-ben egy teljes évig tartó rekonstrukcióval újította fel a neves cukrászdát és sörözővel, étteremmel egészítette ki szolgáltatásait.
A XXI. században már nemcsak az édes nyalánkságok miatt nyitnak ide be: világhírű turistalátványossággá vált a Gerbeaud, látogatói között világsztárok, királynők, hercegnők, trónörökösök, államférfiak és világsztárok egyaránt megtalálhatók, amint azt a vendégkönyv is tanúsítja.
Családi nyalakodás-sokan a pénztárnál csábulnak el
Csokival könnyebb lehet a terhesség
Hiperaktivitást okoznak az ételszínezékek?
MTI
Átalakítja a személyes értékesítési hálózatát a Kincstár. 
