Nyugdíjtörvény: Brüsszel felboríthat még mindent

Több hazai szakember kiemeli, hogy a magánynugdíjpénztárak működése igenis drága volt. Sőt, egy annyira eladósodott ország, mint Magyarország "nem is engedheti" meg magának a pénztárak fenntartását. Az is igaz, hogy a kormány jogalkotási folyamata több jogász szerint is minimum aggályos. Úgy tűnik, a labda már az Unió térfelén pattog - minden eddig elképzelést felrúghat, ha Brüsszel mégis úgy dönt, rugalmasan kezeli a magánpénztárak ügyét - derül ki a Figyelő holnap megjelenő több oldalas összeállításából.

Arrogáns és egyben cinikus módszert választott a kormány a magánnyugdíjpénztári felhalmozások elvételére – írja holnap megjelenő számában a Figyelő.

"A szabad választás látszata mellett, az önkéntesség álarca mögött szinte valamennyi magánpénztártagot az állami nyugdíjpillérbe terel, és felszámolja az egyetlen strukturális reformot, amelyet Magyarország a rendszerváltás óta véghezvitt. A pénztártagok sokat kockáztatnak azzal, ha dacolni mernek, de a kormány lépése sem mentes a rizikótól" - értékeli a kialakult helyzetet kritikus szemmel a hetilap, amely szerint az így a költségvetésbe áramló milliárdok sorsába még beleszólhat az Európai Unió.


Mire számíthat az, aki átlép az állami nyugdíjpillérbe, illetve aki kitart a magánpénztár mellett? Neves szakemberek nyilatkoznak az újságnak a témában. Kérdések, válaszok, érvek, ellenérvek, brüsszeli aggályok.

"Szükség van a választás szabadságára"

„Szigorúan költséghatékonysági szempontból egyértelmű, hogy egyetlen nagy állami kassza fenntartása olcsóbb lenne a sokszereplős magánpénztári rendszernél, amely az elmúlt években nemzetközi viszonylatban is túl drágán működött” – mutat rá Heim Péter, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. igazgatósági elnöke a Figyelőben. Ugyanakkor látni kell, hogy bármilyen formájú nyugdíjrendszer megítéléséhez kevés egy-másfél évtized, legalább 25– 30 évre volna szükség. A szakember a Századvég korábbi javaslatainak nagyjából a felét látja viszont a kormányzat nyugdíjrendszerrel kapcsolatos elképzelései között. Szerinte önmagában a nyugdíjpénztári vagyon visszacsatornázása nem lenne baj, ám a szabad választás valós lehetőségét meg kell adni. Szintén fontos, hogy az államhoz visszakerülő vagyont még középtávon sem célszerű folyó kiadásokra költeni, annak teljes egészében az államadósság vagy az állami vállalatok adósságának csökkentését kell szolgálnia. Emellett a kormánynak ragaszkodnia kell a szigorú fiskális politikához.

"Nem engedhetjük meg magunknak a pénztári rendszert"

Barcza György, a K&H Bank vezető elemzője szintén támogatja a magánnyugdíjpénztári vagyon államhoz kerülését. Legfőbb indoka a magas államadósság; ez szerinte azt is megmagyarázza, hogy az előző Fidesz-kormány miért nem mozdult el ebbe az irányba: akkor 55 százalék körül volt, most 80 körül van az államadósság a GDP-hez viszonyítva. „Egy ennyire eladósodott ország egyszerűen nem engedheti meg magának a jelenlegi magánnyugdíjpénztári rendszer fenntartását” – szögezi le, hozzátéve hogy, ha csak a szokásos megszorításokra kerül sor a hiánycél tartása mellett, akkor az ország nem tud kitörni az emelkedő adósságpálya csapdájából.

Nem pontos tanulmányra hivatkozott Selmeczi? A Stabilitás Pénztárszövetség megütközéssel fogadta a kormányhoz közelállónak tartott Századvég által sajtóközlemény és újságcikk formájában nyilvánosságra hozott állításokat, amelyek szakmailag hibás, a közvélemény félretájékoztatására alkalmas információkat tartalmaztak - tájékoztatta szerkesztőségünket a Stabilitás. A kutatóintézet magát a számítás metodikáját, az annak alapját képző adatokat valamint azok forrását nem hozta nyilvánosságra, így csak vélelmezni lehet, hogy a számítás alapját a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) adatsorai képezték. Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi miniszterelnöki megbízott többek között a Századvég kimutatása alapján nyilatkozta azt tegnap, hogy a kormány megvizsgálja, nem hiányzik-e 500 milliárd forint a pénztárak kasszájából. Miért rossz a Századvég számítása? Mint közismert - írja a pénztárszövetség -, 2009 végéig törvény adott lehetőséget arra, hogy a 2008 decemberéig 52. évüket betöltött, s a 2009. végéig tb öregségi nyugellátási megállapítást kapott (volt) magán-nyugdíjpénztári tagok – összesen 122 ezer állampolgár – visszaléphessen a tisztán állami tb rendszerbe, illetve módosítsák nyugellátásukat. A PSZÁF kimutatása szerint 2009. július 9. és 2010. március 31. közötti időszakban összesen 64 804 visszalépési kérelem, és 1 386 nyugellátás módosítására irányuló kérelem érkezett be a magán-nyugdíjpénztárakhoz, amelyből 2010. március 31-ig 62 059, illetőleg 1 264 kérelmet fogadtak és számoltak el. A megjelölt időszakban elfogadott visszalépési kérelmet benyújtott pénztártagok egyéni számlájának piaci értéke 89,7 milliárd volt, melyből összesen 88,8 milliárd forintot adtak át a magyar állam részére (a különbözet a tagdíj-kiegészítés összege, amely a pénztártagot illeti meg). A pénztárak képviseleti szerve szerint azt, hogy az államháztartás milyen viszonyban áll a magán-nyugdíjpénztári rendszerrel, nem az állampapír-piaci hozamok és a nyugdíjpénztári hozamok összehasonlításával, hanem a felhalmozáskori államadósság finanszírozása, illetve a nyugdíjrendszer implicit adósságának kamatterhe különbözeteként lehet meghatározni. Erről semmiféle érdemi megállapítást nem tartalmaz a Századvég közleménye. Pusztán azt próbálja hibás adatokból kiszámolni, hogy az eddigi hozamokkal a pénztártagok mennyire jártak jól, és ebben kimutat több teljesen értelmetlen számot, ami leginkább azért az, mert a pénztárak nem zártak még le portfóliókat és el sem jutottak a szolgáltatási időszakig.

A kifogások listájának tetejére mindenképpen a jogi aggályok kívánkoznak. Ezekkel kapcsolatban a Figyelő által megkeresett alkotmányjogi szakértők nem kívántak névvel nyilatkozni, háttérben azonban elmondták: hazai és nemzetközi jogi normák egész sorát sérti a kormány.

Aggályos jogalkotási folyamat?

„A jogbiztonság megingott, a naponta változó kormányzati bejelentések miatt az emberek nem tudják, mire számíthatnak az államtól” – szögezik le jogi szakértők, akik szerint az elmúlt fél évben történt jogalkotási metódus különösen riasztó. A folyamat „legújabb ékköve” az október végén elfogadott – sokak szerint címében is cinikus hangvételű – „szabad pénztárválasztásról” szóló törvény, amely még 2011. december 31-ét jelölte meg az állami pillérbe történő visszalépés határidejeként - írja a hetilap. A Fidesz maga írta, maga terjesztette a parlament elé, maga fogadta el, majd alig négy héttel később a gazdasági miniszter felülírta, és egy igen szűk, s már csak ezért is aggályos, 2011. január 31-i határidőt szabott a váltásra. „Szinte a szerint változnak a jogszabályok, hogy éppen melyik politikus hogyan ébred; itt tartunk” – fogalmaztak a Figyelőnek jogászi körökben.


Fontos szempont az is, mit szól a pénztári vagyon elvonásához az EU. „Magyarország ugyan nem az első tagállam, amely a nyugdíjreform visszafordítására szánta el magát, de kétségkívül a legradikálisabban lépett, és a volument tekintve eddig nem látott módszert választott” – kommentálták a pénzügyminiszter múlt heti bejelentését név nélkül nyilatkozó európai bizottsági források.

Léphet-e az EU?

Olli Rehn, az unió gazdasági és pénzügyi biztosa ennél nyíltabban bírálta a magyar kormány eljárását, amikor szóvivője útján aggodalmának adott hangot, s négy konkrét pontban kifogásolta a kormány intézkedéseit . A kérdés az, hogy az „ejnye-bejnyén” túl tehet-e, tesz-e valamit az Európai Bizottság. Például sérelmezi-e a módszert, amelyet a Fidesz-kormány választott a magánnyugdíjpénztári tagok áttessékelésére? „Sok mindent meg kell még vizsgálnunk, ha a magyar helyzetből indulunk ki. Naponta jelennek meg sajtóhírek, s azokból ugyan kirajzolódik egy kép, de az apparátus még nem tudta megvizsgálni, hogy a törvényjavaslat szövege ütközik-e az uniós joggal. Ha megállapítjuk, hogy valahol sérült az európai jog, akkor természetesen közbelépünk” – közölte általános érvényű megállapításként a Figyelő kérdésére Andor László, aki a foglalkoztatási és szociális portfólió gazdájaként egyike a nyugdíjkérdésekben illetékes biztosoknak.

Orbán Viktort és Matolcsy Györgyöt azonban vélhetően nem ez aggasztja most a legjobban. A legnagyobb tétje annak van, mit engedélyez az unió a magyar kormánynak "a hirtelen ölébe hulló 2800–3000 milliárd forinttal".

Brüsszel mégis rugalmas lesz?

Kínos politikai pofont kapna a kabinet - fogalmaz a Figyelő - , ha az EU nem hajlandó beszámítani ezt az összeget az államháztartási hiányba. Erről az EU már hozott amúgy döntést, több kelet-európai tagállam szerette volna ugyanis elérni, hogy a befizetésekkel "lejjebb szoríthassák a hiányt ", Brüsszeltől azonban nemleges választ kaptak. Londoni elemzők is kiemelték a döntés után, hogy az Unió "rugalmatlansága" is közrejátszhatott abban, hogy a magyar nyugdíjtörvényt ebben a formában akarja elfogadni az Orbán-kormány. 

Figyelő úgy értesült, hogy erről a kérdésről napi szinten, forró drót üzemmódban folynak a tárgyalások Brüsszel és a magyar hatóságok között. A tét nagy; ha az EU Magyarország számára kedvezőtlen döntést hoz, akkor hiába jut az államkassza irdatlan egyszeri bevételhez, a nemzetközi befektetői megítélés szempontjából kulcsfontosságú GDP-arányos államháztartási deficit siralmas helyzetet – 5–6 százalékos mínuszt – mutat majd 2011-ben - a Figyelőnél legalább is így kalkulálnak.

MTI, Privátbankár