Rendszerváltás 22 év távlatából: a jólétet és a létbiztonságot hiányoljuk

A közép-európai térség lakói számára az 1989 után létrejött demokratikus berendezkedésben biztosított szabadságjogok, úgy mint a szabad választás és a szólás szabadsága, nagyra értékelt vívmányok, de a rendszerrel igazán csak akkor lennének elégedettek az emberek, ha a korábbi rezsimre jellemző viszonylagos jólét és létbiztonság is érvényesülne – állapította meg a GfK Hungária és az ICDT közös felmérése.

A kutatás során 1.000-1.000 embert kérdeztek meg Magyarországon, Szlovákiában és Lengyelországban. Az eredményeket összehasonlították a ’90-es évek elején ugyanezekben az országokban mért adatokkal, valamint egy 2009-es ausztriai vizsgálat eredményeivel. A felmérés eredményeiről elsőként az ICDT által szervezett nemzetközi konferencián adott tájékoztatást a GfK Hungária július végén.

Sokat számítanak a demokratikus alapjogok

Az elemzés alapján kirajzolódik, hogy a demokratikus rendszerektől elválaszthatatlan politikai szabadságjogok a közép-európai “új demokráciák” lakóinak szemében éppoly fontos értékek, mint a nyugat-európai országok polgárainak. Például azzal a kijelentéssel, hogy “minden állampolgárnak joga van tüntetni a meggyőződéséért, ha szükséges”, Magyarországon a megkérdezettek 89 százaléka, Lengyelországban 87 százaléka, Szlovákiában 85 százaléka értett egyet, miközben a megfelelő érték Ausztriában csak 82 százalék volt.

A demokratikus értékek melletti elkötelezettség nem feltétlenül jár együtt ugyanakkor a működő demokratikus rendszer elfogadásával. Míg Ausztriában a válaszadók háromnegyede elégedett a demokrácia működésével, Lengyelországban csak felük, Szlovákiában harmaduk, Magyarországon pedig csak minden negyedik ember.
 
Jóléti problémák

Sok a hasonlóság a három kelet-közép-európai ország polgárainak felfogásában akkor is, ha azt vizsgáljuk, hogy milyen érzelmeket vált ki belőlük a politika. Míg a vizsgált három visegrádi országban csak minden tizedik emberben ébreszt pozitív érzéseket a politika (például érdeklődést és rokonszenvet), viszont kétharmadukban negatívat (például dühöt vagy bizalmatlanságot), addig Ausztriában jóval kiegyenlítettebbek az arányok: 35 százalék pozitívan viszonyul a témához és 52 százalék negatívan, a többiek pedig közömbösek.

Kozák Ákos, a GfK Hungária ügyvezető igazgatója szerint amikor arra kerestük a választ, hogy mi lehet az oka annak, hogy noha a demokratikus alapértékeket lényegében mindenki elfogadja, a demokratikus rendszer támogatottsága gyenge, azt találtuk, hogy ennek hátterében jóléti kérdések állnak. Hangsúlyozta: „megdöbbentőek a különbségek a romló és a javuló anyagi helyzetű rétegek demokrácia-felfogása között”.

Szlovákiában például a helyzetük romlására számítóknak alig negyede volt elégedett a demokrácia működésével, a javulást váróknak viszont 60 százaléka, és ugyanez a tendencia érvényesült a másik két vizsgált országban is.

Mivel 1989 után párhuzamosan ment végbe a demokratikus rendszer megszilárdulása és a sokakat súlyosan érintő gazdasági átalakulás, a legtöbben a demokráciát okolják lecsúszásukért. Ebből következően a rendszer támogatásának erősödése nem is várható ezekben az országokban mindaddig, amíg tömeges marad az egzisztenciális félelem.

Privátbankár