Simor és Bajnai is az Erste-vezér kívánságlistáján

Szemlélet- és vezércsere zajlik a hazai kereskedelmi bankoknál. A magyar csúcsbankárokat rendre külföldiek váltják, méghozzá úgy, hogy a kreatívnak és autonómnak ismert helyi vezetők utódjául afféle rendőri szerepkört betöltő, elődjüknél jóval kevésbé kockázatvállaló idegenlégiósok érkeznek. Kérdés, hogy a CIB és a Raiffeisen után az Erste és esetleg más bankok is beállnak-e ebbe a sorba – írja a Figyelő legfrissebb címlapsztorijában.

Andreas Treichl, az osztrák Erste Group elnök-vezérigazgatója mer nagyokat álmodni, és nem feltétlenül szívbajos akkor sem, ha politikai érdekkonfliktusokról van szó. Amint eldőlt, hogy a magyarországi Erste Bank topvezetői széke május végével megüresedik, nem kellett sokat várni, hogy izgalmas jelöltnévsor álljon össze. Erős János volt MFB-vezér, Simor András jelenlegi jegybankelnök, Bajnai Gordon ex-kormányfő és Farkas Ádám volt felügyeleti elnök is komolyabban szóba került Papp Edit távozó elnök-vezérigazgató lehetséges utódjaként. Ma már úgy tűnik, a felsoroltak egyike sem lesz a magyar leánybank első számú vezetője, jóllehet a Figyelő úgy tudja, az elmúlt hetekben e négyfős listáról legalább két jelölt felkérését hosszasabban fontolgatta az osztrák bankcsoport vezére.

A Treichl által – állítólag a közös vadászszenvedély okán is – jól ismert Erős János neve már a Papp Edit távozásának bejelentését követő napon felbukkant az Erste felső köreiben, ám hamarosan a bankon belülről és kívülről is olyan impulzusok érkeztek a vezérhez, hogy ez a személyi döntés végső soron nem lenne szerencsés. A történetet közelről figyelők meglátása szerint Treichl eleinte nagyon erősen „beleállt” az ötletébe, s úgy tűnt, még akkor is meghozza ezt a döntést, ha sokan támadják. A politikai szempont kifejezetten érdekes lett volna.

Mielőtt azonban elvesznénk Erős János kapcsolati hálójában, érdemes gyorsan leszögezni, hogy a Figyelő értesülései szerint ez az ötlet mára lekerült a napirendről. Az Erste magyar menedzsmentje erősen lobbizott e forgatókönyv ellen. Állítólag egy vaskos újságcikk-gyűjtemény is kikerült Bécsbe, alátámasztandó a jelölt negatív magyarországi megítélését. Sőt, a Figyelő forrásai szerint – informális csatornákon keresztül – még a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) is jelezte, hogy nem tartja jó ötletnek ezt a megoldást.

Egyre több a külföldi csúcsbankár

Papp Edit megüresedő széke miatt jelenleg is több fejvadász „köröz” a piacon. Elvileg válogathatnának házon belülről is, mégsem valószínű, hogy a távozó vezérigazgató jelenlegi helyettesei közül kerüljön ki a befutó. A zászló most leginkább egy idegenlégiósnak áll, aki az anyabanknál vagy más nemzetközi színtéren már bizonyított. Ha így lesz, az Erste is beáll azoknak a pénzintézeteknek a sorába, amelyek a gazdasági válság begyűrűzése óta szorosabbra fogták a gyeplőt a leánybankjaiknál, s a nagyobb kontroll konkrét vezércserékben – méghozzá „magyar helyett külföldit” típusú váltásban – is testet öltött.

A nagybankok közül elsőként az olasz Intesa lépett erre az útra, amikor 2009 tavaszán leváltotta Török Lászlót, s helyére a cseh származású Thomas Spurnyt ültet te a CIB vezérigazgatói székébe. A hároméves mandátummal Magyarországra küldött bankár feladata – kifelé nem kommunikált módon, de egyértelműen – a rendteremtés volt. Vagyis a korábbi, üzlet- és piacszerző topvezetői mentalitást új korszak váltotta fel a CIB-nél: az új vezérnek a kockázatokat a végsőkig redukáló szemlélete érvényesül. Hasonló folyamatok zajlottak le a múlt év végén a Raiffeisen háza táján is. A bankot 21 éven át irányító Felcsuti Péter távozása ugyan tervezett volt, ám a vezércserére ez esetben is igaz, hogy egy emblematikus magyar vezető utódja – öt éves időtartamra szóló megbízatással – egy egészen más habitusú bankár lett, méghozzá az anyaországbeli központból, és nem a saját „akolból”.

A hazai bankszektor vezetői pozícióiban tehát éppen jönnek a külföldiek, és mennek a magyarok. Mindebből persze még nem következik, hogy az Ersténél is szükségképpen külföldi lesz az új vezér.

Ki ad majd a magyar kkv-szektornak hitelt?

„A jó menedzserek nemzetiségüktől függetlenül azok, s nem az állampolgárságon múlik, kiből lesz vezérigazgató” – válaszolták a Figyelő kérdésére az Erste Bank bécsi központjából. Ezt a véleményt természetesen a hazai szakemberek is osztják, de azt is megállapítják, hogy a jelenlegi klíma a külföldieknek kedvez. A kérdés ugyanis a legtöbb banknál úgy merül fel, hogy mi a központ célja: üzletet szervezzen-e az új ember, avagy „rendőr” legyen? A válságot megelőző években egyértelműen az előbbi feladat állt szinte minden bankcsoport üzletpolitikájának a fókuszában, s ehhez a beágyazott helyi vezetők képességeire volt inkább szükség. Ahogyan a Figyelő informátorai megfogalmazták, üzletfejlesztésre az „expatok” nem képesek, hiszen ahhoz elengedhetetlen az itteni viszonyok (a lobbik, a nagypolitika, az önkormányzatok, az állami cégek vagy a PPP-programok) alapos ismerete, s a legtöbb esetben nem kielégítő a magyarországi üzleti kapcsolatrendszerük és érdekérvényesítő képességük.

Magyar hangja: nincsen A magyar gazdaság 40%-át külföldről kell finanszírozni jelenleg, miközben a bankszektorunk alig 15%-a van magyar kézben - mondta korábban lapunk munkatársának Demján Sándor, üzletember, friss banktulajdonos. "Egyetlen olyan országot sem ismerek, főleg a feltörekvők közül, ahol a bankszektor ilyen torz tulajdonosi hátterével sikerült volna domináns növekedést elérni. A válságban a legtöbb honi bank az anyabankja érdekei szerint működött, a hitelezés befagyasztásával rengeteg hazai kis- és közepes vállalkozás került az ellehetetlenülés szélére" - szögezte le Demján. Részletek >>>

A magyar leánybankok korábbi nagy önállóságáról is megoszlanak a vélemények. Az Erste Bankot belülről ismerő források szerint például még Kisbenedek Péter – Papp Edit elődje – sem volt annyira független és önálló, mint amennyire ez kifelé általában látszott. A szintén roppant autonómnak tartott Felcsuti Péter maga is árnyalta a róla kialakult képet. Az itteni Raiffeisen korábbi vezérigazgatója szerint ugyanis valójában a hazai bankok már a krízis előtti években sem voltak túlságosan önállóak. „Nem feltétlenül a válság, hanem a Bázel II. szabályoknak történő megfeleltetés hozott változást. Részben központi döntésekkel lett centralizáltabb a kockázatkezelés, részben pedig azzal, hogy bár helyszíni maradt a döntéshozatal, az meghatározott központi paraméterek alapján történt” – emlékeztetett Felcsuti. Vagyis az üzletben nem volt érdemi eltérés a hazai és a külföldi szándékok között. Az, ha egy itteni szereplőnél a korábbi kockázatéhesebb főnököt unalmasabb bankár váltja, nem magyar versus külföldi problematika, hanem egyszerűen most mást kell csinálni.

S hogy az új helyzetnek mi lesz a következménye? A Figyelőnek megszólalók szerint nem sok jóra lehet számítani. A legsúlyosabb káros következmény ugyanis az, hogy nem lesz annyi hitel, amennyi a gazdaság növekedéséhez kellene. Felcsuti azt érzékeli, kicsit olyan a piac, mint húsz éve volt. „A legjobb ügyfelekért, a nagy multikért már versenyeznek a bankok, de a kis- és középvállalkozások nem kapnak hitelt, a lakosság pedig nem is kér.” A külföldi bankárok jellemzően azért kevésbé kockázatéhesek, mert folyton cserélődnek. Érdekeltségi rendszerük inkább az anyacég igényeinek kielégítéséhez kötődik, ebből fakadóan inkább banktisztviselők, mint kreatív, színes üzletépítők.

Privátbankár, Figyelő