.jpg)
És ugyancsak tegnap volt, hogy kinyitottam egy e-mailt, amelyben valamely környezetvédelmi tárgyú kiáltványt kaptam - hihetetlen mennyiségű aláíróval. Vagy harminc különféle rendű és rangú civil szervezet, egyesület sorakozott fel büszkén a tiltakozás mögé, bevallom őszintén, nem is az épp kifogásolt beruházás ragadott meg, hanem az ellenzésnek ez a rendkívüli társadalmi támogatottsága - az én kis földemre hajított csokipapír és az aznap látott kupacok összefüggésében.
Mert ha ilyen sok szervezet védi a környezetet, ennyire széleskörű a szociális háttere ennek a mozgalomnak, ha ennyire felelősek vagyunk úgy általában egy erőmű, egy külföldről érkező szállítmány, ne adj isten egy zöldmezős beruházás kapcsán, ha ilyen sokan vannak a környezetvédők, akkor hogy a szöszbe lehetnek ilyen sokan a környezetkárosítók is? Én értem, hogy egy civil szervezet elsősorban a kormány és a hatóságok társadalmi ellenőreként lép fel, node ha valóban szélesen értelmezett környezetet szélesen értelmezett módon véd, akkor miért nem akar nemcsak a kormány vagy a beruházók, hanem az emberek ellen is fellépni, ha szemetelnek?
Egyetértek abban, hogy a legcsúnyább sebeket az állam vagy a nagytőke képes ejteni a tájon, az viszont, hogy a táj amúgy is koszos legyen, az sajnos nem az állam és a beruházók miatt, hanem miattunk természetes. Természetvédelmet nem lehet csakcsupán intézmények ellen folytatni.
És amitől félek, az az átfedések esélye, tehát hogy a nagy számok törvénye és a környezetvédő szervezetek nagy száma alapján nagyonis elképzelhető, hogy akad, aki elmegy tüntetni valami szennyező vagy annak vélt beruházás ellen, majd netán egy héttel később az országút szélére dobja a maga szemeteszsákját. Az ilyen átfedésre bizony van esély, kis ország vagyunk, de kevesen is tudunk sok kárt okozni. Én mindenesetre a Föld napján is elsősorban magunk miatt szégyenkeztem, a mi kupacaink és csokipapírjaink miatt.
Márványi Péter jegyzete
Korábbi jegyzetek:
Rövid távú gyógyír - hosszú távú bajok
Kés volt a hátában, de legalább buszozhatott!
BKV-s Altató: sztrájkolj csak szépen, kis Balázs
Vagy reform, vagy bársonyszőnyeg a semmibe
Felülről lefelé, kívülről befelé pusztít a stressz
Végre beengednek Romániába egy magyar mozdonyt