.jpg)
Viszont a szociális szolidaritás nálam élesen elválik a politikai érdekektől. Aki politikai érdek mentén szolidarít, az épp a szolidarítás erejéből veszít, a politikai egység sosem szolidaritás, hanem érdekközösség, a szolidaritás viszont számomra azt jelenti, hogy annak az érdekeit is képes vagyok elfogadni, akinek az érdeke nem esik egybe az enyémmel. Ilyet politikus sosem tesz, inkább megpróbálja elhitetni, hogy mindenki érdeke benne találkozik.
Nem vállalok szolidaritást azokkal a mindkét táborbeli politikusokkal, akik egymást és az egész országot kergették bele egy őrülten veszélyes helyzetbe, amelyben senki nem látott tisztán, amelyről csak később derült ki, hogy mindenkinek veszélyes, de különösen nem szolidarítok bárkivel, aki azzal áltatja az embereket, hogy most néhány vagány döntéssel meg lehet oldani mindent. És ezzel az ámítással még tovább odázza a tisztánlátás esélyét.
De nem tudok szolidaritást érezni azzal, aki meglovagolja, hogy sokunknak nehezebb, és pláne nem azzal, aki az ország egyik felének szolidaritását a másik fele ellen fordítja. Nem tudok azzal vállalni szolidáris közösséget, aki engem csakcsupán azért zárna ki a szolidaritás nemzeti közösségéből, mert nem értek egyet vele.
Szolidaritást vállalok a családommal, különösen a négy gyerekemmel, ami azt jelenti, inkább most nekem menjen rosszabbul, mint nekik öt, tíz, vagy akárhány év múlva. És én úgy gondolom, hogy ha a gyerekeimmel vagyok szolidáris, akkor most nem az utcával vagyok szolidáris. Szeretném, ha ehhez a véleményemhez ugyanúgy jogom lenne, mint ahogy a vélemény jogáról beszélnek azok, akik a véleményüket a tüntetéseken kiabálják.
Egyébként egyszerűen nehezemre esne bárkivel szolidarítani, aki bármilyen embertársáról mocskos szavakkal beszél, de azokkal még veszélyesebb szolidarítani, akik erre bátorítják a mocskos szavak mondóit. És mélységesen megvonom a szolidaritásom azoktól, akik megpróbálták kiirtani ebből az országból az elemi, feltételek nélküli, politikamentes szolidaritást.
Márványi Péter