Vajon meglesz-e Orbánnak az egymillió új munkahely?

A lap emlékeztet: a Nemzetgazdasági Minisztérium több egyeztetésen megfogalmazott egy részletesebb menetrendet is. Eszerint 2014 végéig 300 ezer, 2015 végéig 400 ezer új munkahely jöhet létre. A régi összetételű Költségvetési Tanács (KT) utolsó elemzése azonban úgy találta, hogy az eddigi kormányzati intézkedések éppen hogy ellentétesek a munkahelyteremtési szándékkal. Az elemzés szerint egyébként nincs is egymillió, a munkaerőpiacon ma még nem hasznosuló, de abba bevonható állampolgár.

A Figyelő különböző területek szakértőivel folytatott beszélgetései is alátámasztják a KT decemberi megállapítását: a kormány eddigi lépései összességében inkább a foglalkoztatás csökkenése irányába hatottak. Márpedig Magyarországon rettentően alacsony az aktivitási ráta és úgy tűnik, kevesen állnak készen arra, hogy belépjenek a munkaerőpiacra.

Épp az ellenkező irányba haladunk?

Az egykulcsos személyi jövedelemadó (szja) bevezetése, a munkavállalói nyugdíjjárulék emelése 9,5 százalékról 10 százalékra, az adójóváírások szűkítése, illetve a családi adókedvezmények a foglalkoztatás szempontjából összességében negatív hatásúak. A munkapiac keresleti oldalát érintetlenül hagyják, hiszen a munkáltató szempontjából irrelevánsak. A munkaerő kínálatára azonban negatívan hatnak, hiszen az alacsonyabb jövedelmi sávokban, ahol a foglalkoztatás legnagyobb tartaléka van, az adóintézkedés hatására a munkahelyek a potenciális munkavállalók számára kevésbé vonzóak.

Határozottan rontja a munkaerőpiac keresleti oldalának helyzetét a minimálbéremelés (ami az egykulcsos adórendszer negatív hatásait is enyhíteni hivatott). Elmaradottabb térségekben mindenképpen megszűnhetnek azért munkahelyek, mert a munkaerő valóban nem termeli ki a költségét.

A szülésről visszatérő nők közül európai összehasonlításban eddig is kevesen dolgoztak. Természetesen, ha a gyes+gyed két évről három évre nő, az csökkenti a munkaerő-kínálatukat. Hasonló hatású, hogy a gyes mellett immár tilos a nyolcórás munkavégzés. Annak munkaerőkínálati hatása, hogy a nők 40 év szolgálati idő után elmehetnek nyugdíjba, szintén egyértelműen negatív.

Vitatottabb elem, hogy a kormány újra engedélyezi a korengedményes, vagy korkedvezményes nyugdíj melletti munkavállalást. Amikor négy éve a Gyurcsány-kormány megtiltotta a korengedményesek párhuzamos munkavégzését, akkor – talán meglepő módon – szintén a foglalkoztatást szerette volna javítani. Sajátos magyar problematika ugyanis, hogy nagyon távol van egymástól a nyugdíjkorhatár és az átlagos nyugdíjba vonulás valódi életkora. A mostani intézkedés hatása nehezebben felbecsülhető. Annyi azonban bizonyos, hogy a társadalom szempontjából sem hatékonynak, sem méltányosnak nem mondható egyszerre fizetést és nyugdíjat adni aktív korú és dolgozó embereknek.

Nem mérhető, de biztosan negatív hangulati hatása van a munkaerőkínálatra a magánpénztárak kiiktatásának. Az állam folyamatosan azt sugallja, hogy nem kell az öngondoskodással, a felelősségvállalással törődni, majd az állam mindent megold. Ha a bajban majd úgyis gondoskodnak rólunk, akkor minek siessünk a munkaerőpiacra.

A konkrétumokra várnak

Hosszabb távon van remény a változásra, hiszen sok, a Széll Kálmán Tervben és más kormányzati programokban szereplő, még csak körvonalakban ismert intézkedési terv hathat pozitívan a munkaerőpiacra – amennyiben a kommunikált szándékok szerint valósulnak meg. Mindenesetre már érdemes lehet ezeket is modellezni. A korengedmények, korkedvezmények további szigorítása biztosan pozitívan hat a kínálatra.

Természetesen nem maradhat majd mindenki foglalkoztatott, hiszen az előnyugdíjasok egy része a munkanélküliséget kerüli el ezzel a lépéssel. Lehet pozitív hatása bizonyos szociális támogatások megnyirbálásának is, hiszen ezek között van olyan, amelyik megközelíti a minimálbért, de azért a legtöbb nem ilyen. A kevéske szociális ellátásukra nagyon rászorulók, még ha esetleg aktívvá is válnának, aligha kapnak munkát, mert nem nagyon tud mit kezdeni velük a munkaerőpiac. Ha ezek az emberek még kevesebbet kapnak, azzal könnyen megduplázódhat a mélyszegénységben élők 300–400 ezres létszáma. A rokkantnyugdíjasok szűrése, a rokkantnyugdíjak csökkentése a szociális ellátás csorbításánál talán kedvezőbben hat a munkaerőpiacra, de itt is kérdés, ilyen embereket keresnek-e majd az állásokra. Ha nem, akkor mindössze annyi történik, hogy ők kikerülnek a rokkantnyugdíjas kasztból és átkerülnek a szociális rendszerbe.

Hosszabb távon van remény a kedvező változásra

Erősen kétséges intézkedés a kötelező iskoláztatás felső korhatárának tervezett 15 évre csökkentése. Rövid távon ugyan valóban van annyi hatása, hogy egyesek korábban kerülnek ki a munkaerőpiacra, de a megszerzett képességekre nézve olyannyira negatív hatása lenne ennek a lépésnek, hogy borítékolható, ezek az emberek nem fognak nyugdíjas korukig boldogulni a piacon.

Az állam bürokrácia-csökkentéssel, az adminisztratív terhek mérséklésével is tud segíteni. E tekintetben vannak üdvözlendő kormányzati lépések, például a könyvvizsgálati, könyvvezetési szabályok egyszerűsítése, de az eddigi intézkedések eredője nem biztos, hogy pozitív. A fogalmakat sokféleképpen lehet használni, de ha az államadósság-csökkentés a Széll Kálmán Terv lényegi célja, akkor költségeket kell csökkenteni, ez pedig bizony megszorítás. A megszorítás ritkán jár együtt munkahelyteremtéssel. Abban lehet csupán bízni, hogy a rövid távon erőteljesen negatív hatások mellett, hosszabb távon az egyensúlyba kerülő költségvetés, az alacsonyabb adók, a kedvezmények kiiktatása, és nem utolsósorban az inaktívak visszakényszerítése az aktívak közé (első menetben várhatóan a munkanélküliek számát növelve) pozitív hatásokkal is jár majd.

Privátbankár, Figyelő