„Mindig támogattuk az Ukrajna és Magyarország közötti barátságot. És most a Barátság (így hívják a Magyarországra Oroszországból Ukrajnán keresztül kőolajat szállító vezetéket) létezése Magyarország álláspontjától függ” – ezzel a kijelentésével kavart óriási vihart Volodimir Zelenszkij nemrég magyar kormányzati körökben.
Kölcsönös fenyegetések
Az ukrán elnök augusztus 24-én válaszolta ezt Kijevben a Mark Carney kanadai kormányfővel tartott közös sajtótájékoztatóján arra a kérdésre, hogy Kijevnek „lett-e a nagyobb befolyása” Orbán Viktor miniszterelnökre a Barátság-kőolajvezeték elleni újabb támadások nyomán, illetve kérte-e Donald Trump amerikai elnök segítségét annak érdekében, hogy Magyarország ejtse az Ukrajna tervezett EU-csatlakozásával kapcsolatos vétóját.
Zelenszkij tehát arra utalt, hogy a kőolajvezeték elleni ukrán támadások folytatódása a (jövőbeni) magyar vétó visszavonásától függ. A közelmúltban az ukrán hadsereg háromszor is támadta a vezetéket, legutóbb múlt csütörtök éjjel. Emiatt a javítások miatt többször is szünetelt a szállítás, amely jelenleg is áll.
Fotó: MTI/AP/Jevhen Maloletka
A támadások és az ukrán elnök nyilatkozata nyomán a magyar kormány éles kritikákkal illette Kijevet, amelyek beleillettek az elmúlt hónapok Ukrajna elleni erőteljes kampányába.
Szijjártó Péter például kedd reggel a Harcosok Órája podcastban arról beszélt, hogy Zelenszkij „nyíltan, durván és szégyentelen módon megfenyegette” Magyarországot.
A külgazdasági és külügyminiszter szerint a Barátság-kőolajvezeték „nem Oroszországnak árt, hanem nekünk, magyaroknak, meg a szlovákoknak”, ugyanis e két ország energiaellátása szempontjából kulcsfontosságú.
Felidézte, hogy Magyarországra két irányból érkezhet a kőolaj: a Barátságon, valamint Horvátországból az Adria vezetéken keresztül, utóbbi kapacitása azonban elégtelen. A magyar kormány már kezdeményezte az utóbbi vezeték kapacitásának bővítését Horvátországnál, majd az Európai Bizottsághoz is fordult az ügyben, egyik esetben sem járt eredménnyel.
Sőt, tájékoztatása szerint a horvát hatóságok bővítés helyett jelentősen felemelték a tranzitdíjat.
Végezetül Szijjártó Péter „visszafenyegette” Zelenszkijt az Ukrajnába irányuló magyar villamosenergia-szállítások csökkentésével vagy leállításával, amely az ukrán import 30-40 százalékát adja. Mint fogalmazott, a kormány olyan nehézségeket tudna okozni a szomszédos országnak, hogy „a fal adná a másikat.”
Megéreznénk a hiányát
Ennyi a történet dióhéjban – de hol van az igazság? Természetesen ennek a történetnek is több olvasata van.
Ami a gazdasági összefüggéseket illeti, Bendarzsevszkij Anton, a posztszovjet térség szakértője közösségi oldalán azt írta: a támadás nagy károkat okozhat több európai uniós országnak, elsősorban Magyarországnak és Szlovákiának. „Ezt most még nem érezzük, de ha a támadások folytatódnak, akkor térjünk majd vissza rá november környékén”.
Az Oeconomus Gazdaságkutató Intézet igazgatója szerint a leválás az orosz kőolajról nem lehetetlen, több éve folyamatban is van, de nem menne azonnal. A százhalombattai és a pozsonyi finomító jelenleg 30-40 százalék arányban tud nem orosz nyersolajat feldolgozni, és csak jövő év végére érheti el a 100 százalékos szintet.
A finomítók átállása után az alternatíva az Adria-vezetéken érkező kőolaj lehet, ez azonban jelentősen drágább az orosz kőolajnál, azaz „erős megterhelést” jelentene „az egyébként sem túl jó passzban lévő magyar gazdaságnak”.
Egy további alternatívát jelenthet az ukrajnai Odessza-Brodi tengeri kikötő, ami nem-orosz forrásokat (elsősorban kazah vagy azeri kőolajat) hozhatna be csővezetékes kapcsolaton át. „Ugyanakkor háborús időszakban egy nem megbízható forrásról áttérni egy másik, még kevésbé megbízható forrásra, nem túl racionális dolog”.
Bendarzsevszkij szerint egyébként tavaly Ausztria gázimportjának 82 százaléka származott Oroszországból. Miért?„Mert jóval olcsóbb volt, mint ha máshonnan vennék”.
Változó ukrán politika
Ami a politikai vonatkozásokat illeti, a szakértő emlékeztetett: Ukrajna az orosz agresszió ellenére is üzletel Oroszországgal, azaz pénzt szed a gáz- és kőolajtranzitból. Sőt, az Oroszországból érkező földgázt Magyarországról, Szlovákiából vagy Lengyelországból még éveken keresztül megvette, hogy fedezze a saját szükségleteit.
„Az energiaforrásra való igény felülírta akkor azt az elvet, hogy az agresszorral nem üzletelünk”.
Szerinte Ukrajna az elmúlt 3,5 évben azért nem vagy csak alig támadta a vezetéket, mert eddig nem volt érdeke a konfrontáció az EU-val. Ez persze most sem érdeke, mégis változtatott a gyakorlatán. Washington ugyanis most lényegében hallgat az ügyben (de legalábbis nem tesz érdemi lépéseket Kijev ellen), és az EU sem szól ellene, „miközben mégis csak két EU-tagország energiaellátásáról van szó”.
A szakértő úgy véli, hogy a támadással Ukrajna háttérmegállapodásokat is megszegett. Kijev 2025 elején ugyanis a gáztranzit leállítása után a kőolajtranzit leállításával is fenyegetett, de végül elállt ettől, cserében Magyarország februárban ejtette a vétóját az Oroszországgal szembeni szankciók meghosszabbításával kapcsolatban. Most Kijev mégis elkezdte támadni a vezetéket.
Ez csak mellékhatás?
Persze vannak más szempontok is. „Ukrajna az orosz olajszektor elleni hadműveletek részeként támadja a Barátság vezetéket. Az, hogy a magyar olajellátás is akadozik emiatt, csak mellékhatás”, hívta fel a figyelmet Rácz András közösségi oldalán.
Az Oroszország-szakértő szerint a támadásokkal Ukrajnának három fő célja van: az olajexportból és feldolgozásból származó orosz bevételek csökkentése, üzemanyaghiány okozása, valamint annak tudatosítása az orosz lakosságban, hogy a háború „nem valami távoli dolog”.
Ennek keretében többször is megtámadnak egy-egy finomítót, illetve olajtárolót, és a Barátság-vezeték elleni támadások is ebbe a logikába illeszkednek. Ráadásul ezeket – a tavasziakkal ellentétben – Washington már nem gátolja.
Rácz András szerint az ukránok a Barátság-vezetéket „nem azért támadják, hogy a magyar és a szlovák olajellátásnak ártsanak”. Hanem azért, mert a megtámadott unyecsai nyomóállomás egy kulcsfontosságú csomópont, ahonnan északi irányba és Fehéroroszország felé is van leágazás. Megbénításával az ukránok el akarják vágni vagy gyengíteni akarják az orosz tengeri olajexportot, valamint hátráltatni szeretnék a Fehéroroszországból érkező orosz olajtermék-importot is.
Nehéz idők jöhetnek
A szakértő úgy véli, hogy Unyecsa annyira fontos célpont, hogy valószínűleg továbbra is támadni fogják, nemcsak drónokkal, hanem annál pusztítóbb fegyverekkel, robotrepülőgéppel vagy akár ballisztikus rakétákkal is.
Rácz András kiemelte: ha Kijev célzottan a magyar és szlovák olajellátás szabotálására törekedne, azt egyszerűbben és kevésbé átláthatóan is megtehetné: például a vezeték ukrán szakaszában robbantanának egy lyukat, és ráfognák az oroszokra. De ezt nem tették meg, valószínűleg részben politikai, részben gazdasági okból – azaz szükségük volt a tranzitbevételre.
Most ugyanakkor elérkezett az a pillanat, hogy „ukrán szempontból a katonai szükségszerűségek felülírják a gazdaságiakat.”
Szerinte az ukrán diplomácia most „felül erre a vonatra”, és ha már úgyis megszakadnak a szállítások, igyekszik ebből még plusz kül- és belpolitikai profitot is bezsebelni. (Ezen logika szerint ez állhat Zelenszkij fenyegetése mögött.)
Rácz András végezetül megjegyzi: Magyarországnak nincs olyan lobbiereje, hogy le tudja állítani vagy meg tudja akadályozni a támadásokat. Emiatt a Barátság-vezetéken történő szállítások legalább mindaddig erősen bizonytalanok lesznek, ameddig a háború tart.
Emiatt szerinte minden lehetséges eszközzel, időt és erőforrást nem kímélve fel kellene gyorsítani az olajimport diverzifikációját. „Kevésbé bonyolultan fogalmazva: le kell végre válni az orosz olajról.” A legfontosabb a horvát vezetékes import lehetőségének fejlesztése, mégha ennek magasabb is a tranzitdíja.
A szakértő arra is kitér, hogy eddig nem csak a magyar állam keresett nagyon sok pénzt az orosz olajimporton, hanem a közvetítő cégek is, például a Normeston. Szerinte ez is az egyik oka annak, hogy a magyar kormány nem akar leválni az orosz olajról.
Összegezve: az biztos, hogy a Barátság-kőolajvezeték támadása hosszabb távon komoly károkat okozhat Magyarországnak. Az, hogy a támadások direkt minket céloznak, vagy „csak” egy nagyobb stratégia „mellékhatásai”, a végeredményt tekintve szinte mindegy.
Mivel megjósolhatatlan, hogy mit lép a jövőben Ukrajna és tesz-e érdemi politikai lépéseket Magyarország érdekében Washington és Brüsszel, ezért a kormánynak minden lehetséges módon fel kellene készülnie a nehezebb időkre – a két ország közötti feszültség további növelése helyett pedig inkább annak csillapításán kellene dolgoznia.
A Nagyító többi cikkét itt olvashatják. A témával laptársunk, a szintén a Klasszis médiához tartozó Mfor is foglalkozott.
Sajtóértesülés szerint megegyeztek a felek. 
