Magyarországon 2025 márciusában új inflációellenes intézkedést vezetett be a kormány: harminc alapvető élelmiszer esetében hatóságilag maximalizálták az árrést. Hogy mennyit ér az árrésstop, azt a Privátbankár áprilisi Árkosár-felmérése mutatta meg: a 30 termékből álló kosárban 12 árrésstopos tétel szerepelt, ezek ára egy hónap alatt átlagosan 16,9 százalékkal csökkent. Ez közel áll a Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter által jelzett 18,1 százalékhoz.
A diszkontláncokat vizsgáló Diszkont Árkosár felmérésünk szintén az alapvető élelmiszerek árváltozását követi nyomon, de legutóbb meglepő eredményre jutott: a kosár egészének 2,5 százalékos drágulását szinte kizárólag egyetlen termék több mint 11 százalékos áremelkedése okozta. Enélkül az árak gyakorlatilag nem változtak, sőt több termék, például a tej, az alma és a krumpli olcsóbb lett áprilisban.
2025. márciusban a fogyasztói árak átlagosan 4,7 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbiakat: egy hónap alatt átlagban nem változtak a fogyasztói árak, ezen belül az élelmiszereké sem a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján.
A vásárlók megélhetési terhei azonban nemcsak Magyarországon okoznak feszültséget. A világ egyik leggazdagabb államaként ismert Svájcban is sokan szívják a fogukat az árak miatt, sokan pedig – ahogyan egyre több magyar is – inkább a határ túloldalán veszik meg, amit lehet. Németországban, a határmenti városokban, például Lauchringenben és Jestettenben, külön gazdasági ökoszisztéma épült a svájci fogyasztók igényeire.
„Másoknak ez vásárlás. Nekem ez inkább sport” – mondta a Neue Zürcher Zeitungnak Hansjürg Buholzer, aki felesége bevásárlólistája alapján rendszeresen jár át Németországba beszerezni azt, amit otthon túl drágának tartanak. Havonta körülbelül háromszor ruccannak át, a vásárlások közös családi programmá váltak. „Amikor csak lehet, jönnek a lányaink is. Ez szép is, meg praktikus is” – mondta felesége, arra utalva, hogy személyenként 150 frankig vámmentesen lehet árut behozni. Ha hárman ülnek az autóban, ez már 450 frank, mai árfolyamon mintegy 194 ezer forint. Buholzer úgy érzi, nem csak a boltokban kell számolnia. „A termelőt támogatjuk adóval, a kasszánál pedig újra fizetnünk kell. Ez engem idegesít.” Ugyanakkor hozzáteszi: „Mi nem keresünk rajta sokat. Ha minden költséget belekalkulálnánk – benzin, autóamortizáció, éttermi ebéd –, még az is lehet, hogy meglepődnék, milyen kevés a megtakarítás.”
155 ezer forint egyetlen terméken
Jeanine Rutz kisgyermekes anyuka, így svájci életszínvonal ide vagy oda, okosan kell vásárolnia. A határ túloldalán lévő DM drogériában elsősorban babaápolási termékeket keres: „Mióta gyerekeink vannak, tudatosabban vásárolunk. Megnézzük az összetevőket, utánanézünk a gyártóknak, és minden terméknél megkérdezzük magunktól: tényleg kell a márkás, vagy elég a no-name?”
Rutz úgy számol, hogy „csak a babaápolási termékeken havonta annyit spórolunk, mint amennyibe egy heti nagybevásárlás kerülne Svájcban.” Sosem jár egyedül, mindig szervez valakit maga mellé, hogy az utazási költségeket is megoszthassa. Ezúttal az édesanyja, Brigitte tartott vele, aki takarítócéget vezet. Ő tíz flakon súrolószert vett 1,95 eurós áron – ez flakononként nagyjából 844 forintot jelent. Ugyanez Svájcban 4,95 frankba kerül, azaz 2141 forint körül kell fizetni érte.
A különbség termékenként 1297 forint, vagyis tíz flakon vásárlása esetén a havi megtakarítás 12 970 forint, évente pedig több mint 155 ezer forint – csupán egyetlen háztartási terméken.
„Ez itt nem is annyira bevásárlás, mint inkább matematika” – mondja Rutz. A polcoknál sokan számolgatnak, egyes termékeket – például a nedves törlőkendőket, pelenkákat, babaételeket – úgy elkapkodják, hogy teljes sorok maradnak üresen. A DM a lapnak megerősítette, hogy a svájci vásárlók főleg higiéniás cikkeket, kozmetikumokat és babaápolási termékeket vesznek nagy tételben.
A svájci árak valóban kirívóak. Mathias Binswanger közgazdászprofesszor kutatásai szerint például a testápolási termékek 57, a naptejek 81, a babatápszerek 45 százalékkal drágábbak, mint Németországban. A professzor szerint „egy 20 százalékos svájci felár még elfogadható, minden, ami efölött van, az lehúzás.” Ugyanakkor hozzátette:
„Svájcban sokan megengedhetik maguknak a magasabb árakat. Aki többet keres, attól többet is kérnek el.”
A kiskereskedők ezzel nem értenek egyet. A Migros és a Coop – Svájc két legnagyobb szupermarketlánca – szerint a „lehúzás” vádja alaptalan. A Migros közleménye szerint „ekkora versenyhelyzetben nem is tudnánk irreálisan magas haszonkulcsot alkalmazni.” A Coop (aminek nincsen köze a magyar üzletláchoz) azzal érvelt, hogy „egy franknyi forgalomból mindössze 1,7 rappen nyereség marad”, azaz kicsit több, mint 7 forint. A gyártókra mutogatás azonban nem új jelenség: a Migros például pert indított a Niveát gyártó Beiersdorf ellen, amiért állítólag sokkal drágábban adja a termékeit Svájcnak, mint Németországnak. A német gyártó szerint „az árakat tisztességesen és piaci alapon állapítottuk meg”, és arról, hogy keresetet nyújtottak be ellenük, „csak a sajtóból szereztünk tudomást”.
Buholzer nemcsak termékeket vásárol, hanem rendszeresen rendel is német webshopokból. A csomagokat a határ túloldalán működő postafiókba kéri, ahonnan saját maga hozza el őket.
„Van egy argentin bor, amit egy svájci művész, Dieter Meier pincészete forgalmaz. Németországban akciósan 153 euróért kaptam 12 palackkal (körülbelül 66 249 forint). Ha levonom a német áfát, az 121 frank (52 345 forint). Ugyanez otthon 237 frank lenne(102 526 forint). Majdnem a duplája.”
A német oldalon a kereskedők kifejezetten célozzák a svájciakat, plakátokon hirdetik: „Közösen vásárolni, közösen spórolni.” Jestetten és Lottstetten lakossága összesen alig 8000 fő, mégis három DM, több Lidl, Aldi, Edeka, Fristo és újonnan épülő üzletközpont várja őket. A polgármester szerint „ez a kínálat biztosan túlméretezett lenne, ha csak a helyieknek szólna”.
A bevásárlóturizmus megítélése azonban nem egységes. Aki spórol, az nyilván jól jár, de más szempontokat is beemeltek a közbeszédbe. A Swiss Retail Federation, a svájci kiskereskedők országos érdekvédelmi szervezete igazgatója, Dagmar Jenni úgy fogalmazott:
„Ha mindig a legolcsóbb külföldi lehetőséget választjuk a svájci bérünkkel, csak idő kérdése, hogy a munkahelyeket is oda vigyük át. Akkor majd Németországban vagy Kínában kell állást keresnünk a gyerekeinknek.” Bár elismeri, hogy a megfogalmazás túlzó, a veszélyt valósnak látja: a vásárlóturizmus szerinte hosszú távon a svájci életszínvonalat veszélyezteti.
Jeanine Rutz ezzel nem ért egyet. „Mi, fogyasztók úgyis a leggyengébb láncszem vagyunk. Nem a bolti eladó keres többet attól, ha otthon vásárolok.” A családban azonban nem volt mindig ilyen egyértelmű a helyzet. „Apu mindig azt mondta: »A németekhez vásárolni? Azt nem lehet!« Aztán egyszer ő is ott vett Ricola cukorkát. Amikor meglátta az árát, csak ennyit mondott: »A svájci cukorkám Németországban olcsóbb?« Na, onnantól már ő is áldását adta az egészre.”
A nap végén Rutz is beállt a sorba a vámnál: a német áfa visszaigényléséhez le kell pecsételtetni a blokkot. Az EU-n kívül élő vásárlók ugyanis visszakaphatják a 19 százalékos német általános forgalmi adót, ha az árut kiviszik az országból. Ehhez a boltban kérni kell egy külön nyomtatványt, amit a határon a német vámosok lebélyegeznek. Ezt aztán vissza lehet vinni a boltba vagy postán elküldeni, és így az áfát visszautalják, vagy levonják a következő vásárlás árából. 2023-ban csaknem 7,8 millió ilyen nyomtatványt pecsételtek le, ez a visszatérítés sokak számára a határ menti bevásárlás egyik legfontosabb vonzereje.
Csupa nagybetűvel posztolt saját közösségi médiájában arról, hogy sikerült valamit elérni. 
