Svájc 2021 januárjában még csak 26 751 magyar állampolgárt tartott nyilván, 2025 januárjára ez a szám 32 438-ra nőtt. Ez négy év alatt 5 687 fős növekedést jelent, vagyis a magyar állampolgárok száma több mint 21 százalékkal emelkedett a Svájci Migrációs Államtitkárság (SEM) adatai szerint. Csak összehasonlításként: nagyjából annyi magyar él Svájcban, mint Ózd teljes lakossága.
Idén januárban a nemek megoszlása szerint 16 186 magyar férfi és 14 994 magyar nő élt, dolgozott Svájcban. A legtöbben tartózkodási engedéllyel éltek az országban – ez az engedély hosszabb távú maradást tesz lehetővé –, ilyen jogcímen 23 379 fő szerepelt a nyilvántartásban. Letelepedési joggal 7 397-en, ideiglenes tartózkodási engedéllyel pedig 404-en rendelkeztek. A nem állandó lakosként nyilvántartott magyarok száma 1 258 fő volt.
A 2024 februárja és 2025 januárja közötti 12 hónapban 3222 magyar állampolgár érkezett Svájcba.
Fotó: Pexels
A kantonok közül Zürich fogadta a legtöbb magyart: ide egy év alatt 591-en költöztek. A második helyen St. Gallen állt 451 fővel, majd Aargau következett 338-cal. Bern kantonba 323, míg Thurgau-ba 299 magyar érkezett. Ezek a területek elsősorban német nyelvűek, erős a gazdaság és sok a munkalehetőség – ez magyarázhatja a népszerűségüket a magyar munkavállalók körében.
Miért éppen Svájc?
Bár Svájc nem tagja sem az Európai Uniónak, sem az eurózónának, az Eurostat adatai alapján egyértelműen látszik, hogy a közép- és kelet-európai országokból érkező munkavállalók számára továbbra is vonzó célpont marad. A 2022-re vonatkozó adatok szerint Svájcban a bruttó medián órabér 37,5 euró volt, amely az összes vizsgált európai ország közül a második legmagasabb értéknek számított. Ennél magasabb medián órabért csak Norvégia ért el, 38 euróval.
A vásárlóerő-paritáson számított medián órabéreket tekintve azonban Svájc került az első helyre: 141-es indexe azt jelenti, hogy a svájci medián órabér vásárlóereje 41 százalékkal meghaladta az Európai Unió átlagát. A második helyen Norvégia végzett (139), majd Hollandia (124), Luxemburg (123) és Belgium (119) következtek.
nem nagy meglepetés, hogy a leggyengébb eredményeket keletebbre találjuk: Bulgáriában a vásárlóerő-paritáson számított medián órabér indexe 59 volt, Magyarországon 66, Romániában pedig 67. Ezekben az országokban a medián órabérek jóval kisebb vásárlóerőt biztosítanak, sőt, jelentősen elmaradnak az uniós átlagtól.
A bérek szintjéhez az is hozzájárul, hogy Svájcban alacsonyabbak az adók, mint az OECD-országok többségében: míg máshol átlagosan a bruttó jövedelem 24,9 százalékát vonják le, Svájcban ez csak 18,6 százalék, így a dolgozók több mint 81 százalékát vihetik haza a keresetüknek – szemben a 75 százalékos OECD-átlaggal.
A gyermekes családok esetében ez az arány még kedvezőbb: egy házas munkavállaló két gyermekkel átlagosan mindössze 6 százaléknyi jövedelemadót fizet, szemben a 14 százalékos OECD-átlaggal. Svájc gazdaságát erős pénzügyi szektor is támogatja. A svájci bankokban elhelyezett betétek összege 2023 tavaszán meghaladta az 1,8 milliárd eurót, ami tovább fokozza a keresletet a képzett pénzügyi szakemberek iránt. Ennek is köszönhető, hogy az átlagos kereset meghaladhatja a 100 ezer eurót évente.
Az idei évre vonatkozó, hónapokra lebontott adatok közül egyelőre csak a januári statisztika elérhető. Magyarországról két különböző szám is szerepel: az egyik forrás 236 főt, a másik 257 főt említ. Ez elsőre ellentmondásnak tűnhet, de valójában csak arról van szó, hogy a két adat mást mér.
A kisebb szám azoknak a mozgását mutatja, akik ténylegesen megérkeztek Svájcba – köztük lehetnek olyanok is, akik csak ideiglenesen maradnak, például szezonmunkások vagy más rövid távon tartózkodók. A 257 fő azoknak a magyar állampolgároknak a száma, akik januárban tartózkodási engedélyt kaptak Svájcban – ez a jogcím hosszabb távú ott-tartózkodást tesz lehetővé, akár végleges letelepedés céljából is. Közülük a legtöbben, összesen 200 fő, munkavállalási céllal érkeztek, 44-en pedig családegyesítés miatt települtek ki. Hárman tanulás vagy továbbképzés miatt, tízen pedig munkavégzés nélküli tartózkodásra kaptak engedélyt – például nyugdíjasként vagy más egyéni élethelyzet miatt.
A szomszédos országok közül Romániából érkeztek a legtöbben: 604-en vándoroltak be Svájcba 2025 januárjában. Őket követte Ausztria 247, Horvátország 334, Ukrajna 51, Szerbia 83 és Szlovénia 45 fővel. A legtöbb bevándorló januárban Olaszországból érkezett (1 519 fő), majd Németország (2 222 fő) és Eritrea (154 fő) következett.
Bár évente több ezer magyar állampolgár vándorol be Svájcba, ezek a számok nem jelennek meg egy az egyben a nyilvántartott összlétszámban. Ennek oka, hogy sokan időközben elhagyják az országot, visszaköltöznek Magyarországra vagy másik célországba, illetve elveszítik a tartózkodási jogukat. Emellett természetes fogyás és adminisztratív okból történő törlés is előfordulhat. Így a teljes létszám alakulása mindig a bevándorlás és a kivándorlás egyenlegeként értelmezhető.
Az elmúlt négy év adatai alapján egyértelmű növekedés látszik:
- 2021 januárjában 26 751 főt tartottak nyilván, és az azt megelőző évben 2752 magyar érkezett az országba.
- Egy évvel később, 2022 januárjában már 27 848 magyar szerepelt a nyilvántartásban, a megelőző 12 hónapban pedig 2850-en vándoroltak be. A növekedés ekkor még visszafogott, de egyértelmű volt.
- 2023 januárjára a nyilvántartott magyar állampolgárok száma 28 047-re nőtt, az azt megelőző év során pedig 3389 fő érkezett. A legnagyobb ugrás 2024 januárjára következett be: ekkor már 30 195 magyar élt Svájcban, és a bevándorlók száma 4120 fő volt.
Mindez eltörpül az ausztriai munkavállalás mellett, ami nem csoda. Sok magyar ingázik, míg Svájc esetében ez reálisan kivitelezhetetlen. 2025 januárjában 129 802 magyar állampolgár dolgozott Ausztriában, ami az előző hónaphoz képest 2593 fős növekedést jelent. A részletekről korábbi cikkünkben olvashat:
A természetes népmozgalom is segít
Svájc részletes adatokat közöl a külföldi állampolgárságú, de az ország határai között élő személyekről. 2025 januárjára Svájcban összesen 2 374 929 külföldi állampolgárt tartottak nyilván, ami egy év alatt több mint 55 ezer fős növekedést jelent. Ezek hatalmas számoknak tűnnek, Svájc lakosságának több mint negyedét külföldiek adják, ez azonban egyáltalán nem új jelenség.
Svájc történelmileg mindig is vonzotta a külföldi munkavállalókat a gazdasági lehetőségek, a stabil munkaerőpiac, a kiugróan magas bérek miatt, ráadásul az ország többnyelvű. Évtizedek óta fogadnak külföldieket, a növekedés pedig 2002 óta indult be még erőteljesebben. Svájc ekkor írta alá az Európai Unióval a szabad mozgásról szóló megállapodást, amely lehetővé tette az EU és EFTA-országok állampolgárai számára, hogy szabadon munkát vállaljanak és letelepedjenek.
A Svájcban élő külföldiek növekvő aránya – a bérdömping miatt – elégedetlenséget váltott ki a szakszervezetekből, a jobboldali pártok pedig a svájci nemzeti identitás gyengülésétől tartanak. 2014-ben a választók támogatták a Svájci Néppárt bevándorlást korlátozó javaslatát, amely máig rendezetlen feszültséget okozott az EU-val. Hat évvel később egy hasonló, az EU-ból érkező bevándorlást korlátozó kezdeményezést viszont már elutasítottak, de a bevándorlásról szóló heves vita még mindig nem ült el a Swissinfo korábbi cikke szerint.
Az elmúlt tizenkét hónapban 169 932 külföldi állampolgár érkezett az országba, de nem mindenki maradt tartósan. Azok száma, akik hosszabb távú tartózkodási jogot kaptak – vagyis ténylegesen Svájcban telepedtek le –, 133 521 fő volt. A kivándorlás és egyéb csökkenést okozó tényezők (például halálozás, státuszváltás) figyelembevételével a külföldi népesség nettó növekedése 82 561 fő volt.
További 11 292 olyan személy is megjelent a statisztikákban, akik korábban menedékkérőként tartózkodtak Svájcban, de az év során más tartózkodási jogcímet kaptak – például munkavállalóként, családegyesítés révén vagy letelepedettként maradhattak az országban.
A Svájcban élő külföldi állampolgárok körében a természetes népmozgalom – vagyis a születések és halálozások különbsége – szintén növelte a létszámot: 20 933 születést és 8 701 halálozást regisztráltak, így ez az egyenleg is több mint 12 ezer fős bővülést eredményezett.
