Kamala Harris demokrata elnökjelölt növelte előnyét republikánus riválisával, Donald Trumppal szemben egy friss felmérés szerint. Az Ipsos augusztus 2. és 7. között készült, csütörtökön közzétett felmérése szerint Harris 42 százalékkal vezet Trump előtt, aki 37 százalékon áll. A Reuters/Ipsos július 22-23. között készült közvélemény-kutatásában Harris 37 százalékkal vezet Trump előtt, aki 34 százalékon áll.
Mindannyian úgy tesznek, mintha a köznép képviselői lennének
Harris kampányának komoly hátszelet ad, hogy a népszerű minnesotai kormányzót választotta alelnök-jelöltjének. Maga Tim Walz, aki gyerekként szülei farmján dolgozott, 17 évesen belépett a Nemzeti Gárdába, 19 évesen elvesztette apját, csak egy katonai ösztöndíjnak köszönhetően tanulhatott, és több mint húsz évig tanított állami iskolában, hitelesen testesíti meg az átlagamerikait - és így központi és érzékeny ponton támadja az ellenzéki duót.
Fotó: EPA/SHAWN THEW
Walz valóban a sokat dicsért vidéki, konzervatív miliőből származik, és a republikánus alelnök-jelölttel ellentétben ő soha nem fordított hátat ennek a világnak. Nyilvánvalóan - Minnesotában elért népszerűségi mutatóit tekintve - ebben a közegben is sikerül többséget találnia baloldali ügyeinek. Pontosan ezeknek a szavazói csoportoknak udvarol Trump is.
Harc a cserbenhagyott fehér munkásokért
A középnyugati politikai életet az utóbbi években az alakította át, hogy a fehér, munkásosztálybeli és férfi szavazók döntő része a demokratákról a republikánusok felé fordult. Néhányan 2008-ban és 2012-ben még Barack Obama elnökre szavaztak, de 2016-ban Trump kulturális konzervativizmusa és populista, nacionalista gazdasági értékei megnyerték őket.
Walz képes lehet csökkenteni Trump előnyét azon a vidéken. Első beszédében támadta Trump republikánus elnökjelöltet is, azzal vádolva őt, hogy "káoszt és megosztottságot" szít.
"Donald Trump nem önökért, vagy a családjukért harcol. Soha nem ült olyan konyhaasztalnál, mint amilyen mellett én felnőttem, ahol azon gondolkodtunk, hogyan fogjuk kifizetni a számlákat. Ő a Mar-a-Lago-i countryklubjában ült, és kitalálta, hogyan csökkentheti az adókat a gazdag barátainak" - mondta.
Walz tehetséges abban, hogy néhány célzott mondattal lefegyverezze politikai ellenfeleit. A külseje is a javára válik: az amatőr vadász nem úgy néz ki, mint az állam ellensége, hanem mint egy átlagos amerikai férfi. A republikánusok azonban nem hagyják annyiban.
Walz, aki húsz éve hivatásos politikus, pályafutása során számos olyan döntést hozott, amelyek ma már vitatottak. Kezdetben óvatosan reagált a 2020 kora nyarán az afroamerikai George Floyd meggyilkolását követő erőszakos zavargásokra. Ez Minnesotában talán nem ártott neki, de az ország többi részén a republikánusok mindent megtesznek, hogy emiatt szocialistának vagy akár kommunistának bélyegezzék.
Harris nem annyira a választási aritmetikára támaszkodott Walz kiválasztásakor, hanem inkább az emberi tényezőre és a jelöltje érzelmi kisugárzására. Ha Walznak köszönhetően sikerül felkarolnia a tartományban a bajba jutott, meglehetősen konzervatív középosztályt - és sok minden utal arra, hogy a matematika bejön -, akkor meglepő és talán meglehetősen intuitív választása telitalálatnak bizonyulhat majd.
Csak közhelyekkel nem lehet választási kampányt nyerni
De előbb-utóbb Harris kénytelen lesz eltávolodni korábbi kampánybeli közhelyeitől ("Amerikai honfitársainkat szomszédoknak, soha nem ellenségeknek tekintjük"), és konkrétabbá válni. A politikai centrum szavazói - akiktől egy győztes demokrata elnökjelölt függ - tudni akarják, milyen politikát képviselnek a demokraták.
És akkor a dolgok bonyolulttá válhatnak Harris számára. Ugyanis a demokraták égisze alatt számos, egymásnak ellentmondó elképzelésekkel rendelkező politikus gyűlik össze. Az egyik legégetőbb kérdés jelenleg az, hogy az Egyesült Államok továbbra is támogassa-e Izraelt a Hamász elleni véres gázai háborúban.
Egyszerűen téves azt állítani, hogy minden demokrata antiszemita okokból fordított hátat a zsidó államnak. De az igaz, hogy a jelenlegi izraeli miniszterelnöknek kevés barátja van a demokraták soraiban. Benjamin Netanjahu Washingtonban is erősen polarizáló figura. A Demokrata Pártban azonban valóban vannak olyan prominens személyek, akik az antiszemitizmus kategóriájába is besorolható hangnemet ütnek meg.
A párt tisztában van ezzel. Éppen kedden például a képviselőház egyik tagja, Cori Bush veszítette el a párt belső előválasztásait, aki a demokraták progresszív balszárnyához igazodott. A képviselő nemrég azért került a címlapokra, mert nem volt hajlandó a Hamászt terrorszervezetnek nevezni.
Ki kell jönni a farbával
Harris azonban eddig nagyon visszafogottan viselkedett a nyilvánosság előtt, részben azért, mert hűségesen támogatta Biden elnök politikáját. Mostantól viszont el kell majd magyaráznia a választóknak, hogy mit akar elérni, nemcsak a külpolitikában - amely általában kevésbé fontos az amerikai választó számára -, hanem a belpolitikában is. Ez jó alkalom lenne egy enyhe irányváltásra a közép felé.
Harrisnak néhány stratégiai kiigazítást kell végrehajtania - írja a Le Figaro. "Ebben a megosztott Amerikában a választás annak a jelöltnek a javára fog eldőlni, akinek sikerül mozgósítani a szavazóbázisát, és megnyerni a centristákat a hét ingadozó szövetségi államban.
Ehhez Harrisnek, aki a párt kaliforniai progresszív bázisáról származik, ellen kell állnia a 2020-as kampányát kisiklató baloldali álláspontoknak, át kell alakítania retorikáját. El kell ismernie, hogy az infláció aggasztja az amerikaiakat, és keményebb hangot kell megütnie a bevándorlás és a bűnözés kérdésében".
Valóban, egy megnyerő fellépés és csillogó PR önmagában nem fog megnyerni egy amerikai elnökválasztást.
Bíztatóan indult 2026, de a január már nem volt ilyen rózsás. 
