Szétrohadó infrastruktúra, egészségügy és oktatás, döcögő gazdaság, elégedetlen szövetségesek? Sok minden lehet ismerős abból, ami Kubában történik. Az országban talán helyreállt az áramszolgáltatás, de ez csak időleges lehet, alapvető reformok nélkül.
Október 18-án gyakorlatilag leállt az áramszolgáltatás egész Kuba területén. Milliók maradtak napokra áram nélkül. A kórházak és az élelmiszereket gyártó üzemek kivételével központilag bezárásra ítéltek minden intézményt, szolgáltatást és vállalkozást, amelynek áramra van szüksége, felfüggesztették a kulturális és más eseményeket is. Bezártak az iskolák is, vészhelyzetet hirdettek, felálltak a rend fenntartására hivatott Védelmi Tanácsok országszerte. Az állami cégek dolgozóit kényszerszabadságra küldték.
Az azóta eltelt bő egy hétben is csak időnként és bizonyos területeken sikerült helyreállítani az áramszolgáltatást. Ráadásul a szigetország keleti felére lecsapott az Oscar hurrikán, hatalmas pusztítást okozva: hidak dőltek össze, több ezer épület szenvedett súlyos károkat, a mezőgazdaságban, illetve az egyébként is halódó energiainfrastruktúrában is hatalmas károk keletkeztek. Az utolsó hivatalos adatok szerint csupán 7 halálos áldozatot követelt a vihar, valójában azonban legalább száz embert kerestek még csütörtökön-pénteken is, egyes területeket elvágtak az áradások a külvilágtól. A vihartól sújtott területeken a mobilszolgáltatást is csak a helyiek által összetákolt szükségantennák biztosítják – már annak, akinek sikerül még feltöltenie a telefonját.
Cuba has been entirely without electricity for 72 hours.
The nationwide blackout is a direct consequence of the U.S.’s 60-year blockade, which has sabotaged the island’s power grid by restricting access to fuel and critical materials needed for repairs. pic.twitter.com/HJcKyCTWMO
A mostani helyzet több tényező együttállásából kialakult „tökéletes vihar”, amelyet egy nagyon is valóságos vihar tetézett. Az igazán rossz hír viszont az a kubaiaknak, hogy még ha a következő napokban-hetekben többé-kevésbé vissza is sikerül állítani a normálishoz közeli működést az országban, valójában csak a hurrikán vonult el, minden más tényező továbbra is fennáll ahhoz, hogy egy újabb hasonló összeomlás bekövetkezzen. És az alapvető problémák megoldására nincs gyors eszköz.
Alapvető bajok
De mik is ezek a tényezők? Kuba alapvető problémáinak egy része a nemzetközi elszigeteltségből adódik. Az Egyesült Államok által kivetett szankciók évtizedek óta fojtogatják Kubát, azonban Donald Trump elnöksége alatt még egy kicsit feljebb is csavarták ezeket.
A szankciók és a többi probléma is azonban alapvetően a kubai politikai rendszer következménye. A kubaiak által „létező szocializmusként” propagált rendszerben nagyon kis tere nyílik a magántulajdonú vállalkozásoknak, az állami irányítású gazdaságban pedig a vezetők kinevezésénél a hozzáértés jelentősége eltörpül a megfelelő kapcsolatok és a feltétlen lojalitás mellett. A kubai gazdaságot sokáig a baráti Szovjetunió és a szocialista országok tömbje tartotta víz felett, így aztán az 1990-es évek hatalmas visszaesést hozott.
Csapás csapás után: A Milton hurrikán előidézte árvíz által elöntött házában egy férfi a kubai Batabanóban 2024. október 9-én. A forgószél a mérsékelt áradások mellett több mint tízórás áramszünetet okozott a szigetországban Fotó: MTI/EPA/EFE/Ernesto
A Covid-világjárvány újabb hatalmas pofont adott a kubai gazdaságnak: a turizmus, a külföldi valutabevételek fontos forrása egy időre megszűnt, és azóta sem állt vissza a korábbi szintre, jellemző, hogy a korábban fontos exportcikknek számító cukorból immár nemhogy kivitelre nem jut, de importra is szorul belőle az ország. Hasonló a helyzet a kávéval vagy a rizzsel is. Az ország élelmiszerszükségleteinek immár 80 százalékát kénytelen behozatalból fedezni – ez is folyamatosan viszi a pénzt, ráadásul az egyébként is szűkös valutakészleteket is apasztja.
Hatalmas problémákat okoz a kivándorlás is. Az ilyen-olyan módon főleg az Egyesült Államokba távozó főként fiatal, munkaképes emberek ugyan rengeteg pénzt küldenek haza hozzátartozóiknak, ám a gazdaságban és a társadalomban is hatalmas űrt hagynak maguk után. A válság súlyosbodásával a kivándorlás is elképesztő mértéket öltött: a kubai hivatalos számok szerint 2022 és 2023 között több mint egymillió kubai emigrált az országból, a lakosság közel 10 százaléka. A folyamat idén is folytatódhat, a becslések szerint a néhány évvel ezelőtti 11 milliós népesség mára 9 millió alá csökkent, elszomorítóak a halálozási és termékenységi adatok is.
A Kubából helyzetjelentéseket közlő Kubai kisokos még az áramszünet előtt közölt összefoglalót arról, hogyan is áll a helyzet:
„Egy kis összegzés arról, hogy is áll jelenleg Kuba (spoiler: nagyon-nagyon rosszul), milyen gazdasági és társadalmi folyamatok zajlanak
Pár éve Kuba lakossága meghaladta a 11 millió főt. Az elmúlt 2 év tömeges kivándorlásának köszönhetően mára csak körülbelül 8,5-8,8 millóan maradtak.
A telefonos lefedettség és a megfelelő eszközök (okostelefon) hiánya miatt a nyugdíjakhoz és állami fizetésekhez nehéz hozzájutni, mert nagyon kevés készpénz van forgalomban, így a mobil nélküli polgárok (főleg vidéken és az idősebbek) nem tudnak online vásárlásokat eszközölni, kénytelenek beállni a bankautomaták előtti hosszú sorokba, remélve, hogy mire sorra kerülnek, nem fogy ki a pénz.
Az oktatás romokban, habár több tízezren végeznek évente az orvosi egyetemeken, az általános iskolákban alig van tanár. Valószínűleg a 2,5 millió kivándorolt között kell keresni őket.
A tudományos kutatások terén még tartják a frontot, világszerte elismert kubai szakemberek dolgoznak nehéz körülmények között.
Az egészségügy is romokban, a napokban hosszabbították meg a magánúton behozható gyógyszerek vámmentességét, ezzel pótolva az állam tehetetlensége miatti hiányt. Ha kórházba kerül valaki, a feketepiacon vehet infúziós szetteket, tűket, fecskendőket, gézt, mert a kórházban nincs (egy ismerősöm elesett a motorjával, bevitték a kórházba, megröntgenezték, és egyből el is engedték. Nekem kellett a sebet popsitörlővel megtisztogatni, mert a kórházban nem volt sem fertőtlenítő, sem kötöző anyag.)
A gazdaság már-már reménytelen állapotban van, augusztusban az infláció 30 százalék körül tanyázott, de az élelmiszerárak növekedése a duplája volt.
A 11 288 kis- és középvállalkozásból (kkv) körülbelül 220 állami, de ez nem azt jelenti, hogy a többi valódi magáncég, nem: a vezetői elithez köthető baráti, rokoni szálak jelentenek biztosítékot az állami megrendelésekre és úgy általában a nyereséges működésre. […]
Az ideológiai megkötöttség miatt szinte lehetetlen valódi hatást elérő gazdasági reformokat bevezetni, az államnak azonban nem a társadalom elszegényesítése a célja, hanem a lassan kialakuló polgárság társadalmi erejének kordában tartása. Ezért nem elképzelhető Kubában a vietnámi vagy a kínai gazdasági modell bevezetése még középtávon sem, bár egy elégedett társadalmat könnyebb uralni, mint egy, a nélkülözések miatt tüntetgető embert hazazavarni az utcáról.
Az általános hiány pedig egyre erősödik, már a jegyre kapható élelmiszerek sem mindig érkeznek meg, sőt a zsemle 80 grammos súlyát 60 grammosra csökkentették, hogy mindenkinek jusson.”
Olajra építve
Az ország energiaellátását szinte kizárólag fosszilis tüzelőanyag égetéséből fedezik, de a még szovjet technológiával épült nagy hőerőművek karbantartásai elmaradoznak, ezért folyamatosak az üzemzavarok. Kuba saját kitermelésű olajának ráadásul nagyon magas a kén- és fémtartalma, ennek használata nagyon megterheli az egyébként is haldokló erőműveket. A cserealkatrészek beszerzését a pénzhiány és a szankciók is nehezítik.
Egy időszakban Kuba rengeteg hatalmas dízelgenerátort szerzett be, ezekhez viszont dízelolaj kell – amely a nagy kereslet miatt megdrágult. Az ország Törökországtól lízingelt továbbá úszó erőműveket is. Ezek elméletben az összes áramszükséglet 20 százalékát lennének képesek fedezni, ám működésükhöz szintén olaj kell.
Kuba nagyjából napi 40 ezer hordó olajat termel, szükséglete azonban ennek a háromszorosa, napi 120 ezer hordó. A különbséget korábban főként erősen nyomott áru venezuelai szállítmányok fedezték, ám a dél-amerikai ország saját problémái miatt a botrányos elnökválasztás után jelentősen csökkentette a szállításokat a nyáron – piaci áron pedig a pénzhiány miatt nem tud Kuba olajat vásárolni. A másik nagy szállító, Mexikó a saját elnökválasztása után szintén visszafogta a szállításokat.
A probléma hosszú távú megoldása a fosszilis energiatermelés megújulókra való egyre nagyobb mértékű átállítása lehetne. A Nemzetközi Energia Ügynökség adatai szerint Kuba áramának 83,5 százaléka nyersolaj elégetéséből származik, ami rendkívül szennyező, és nem is túl hatékony áramtermelési módszer. 12,5 százalékot adnak gázerőművek, ami együtt 15 ezer gigawattórát (GWh) jelent. Emellé mindössze 600 GWh jön együttesen víz-, szél-, nap- és biomassza-erőművekből. Viszont az utóbbi években óriási napelemparkok építésébe fogott az állam, kínai segítséggel: a tervek szerint 31 ilyen létesítményt adnak át jövőre.
Cuba has been entirely without electricity for 72 hours.
The nationwide blackout is a direct consequence of the U.S.’s 60-year blockade, which has sabotaged the island’s power grid by restricting access to fuel and critical materials needed for repairs. pic.twitter.com/HJcKyCTWMO
A kubai kormányzat korábbi ambiciózus tervei szerint 2030-ra már jelentős szeletet fognak képviselni a megújulók – főleg a napenergia – az ország energiaellátásában, azonban a valóságban nem sok minden történt. „A kubai teljes befektetések 38,9 százaléka ment el szállodafejlesztésre, miközben a turizmus teljesítménye messze elmarad a Covid előtti szinttől. Az energiarendszer fejlesztésére elköltött összeg 9,4 százalék” – írja megint csak a Kubai kisokos.
Vonakodó szövetségesek
Kínai segítségre várni pedig balgaság lenne. Az elvileg fennálló ideológiai közelség ellenére Kína inkább csak a szavak szintjén áll ki a kubai rezsim mellett. Ahogy egy amerikai elemző fogalmazott: „Kína nem akar Kuba ’sugar daddy’-je lenni”, azaz folyamatosan pénzt pumpálni a kubai gazdaságba. Peking az elmúlt években fontos pozíciókat szerzett és erős gazdasági kapcsolatokat épített ki szerte Latin-Amerikában, ezért Kuba stratégiai jelentősége csökkent – és ezzel a hajlandóság is, hogy a felszínen tartsák a rendszert. A kínai vezetés a háttérben a kínai vagy vietnámi modellhez hasonló, a magáncégek megerősödését lehetővé tevő reformok bevezetését sürgeti Kubában, azonban erre eddig a kubai rezsim nem mutatott hajlandóságot, ezek nélkül azonban komolyabb külföldi tőke érkezése sem várható.
Kuba másik hagyományos szövetségese, a néhai Szovjetunió helyét átvevő Oroszország sem igazán tud vagy akar komoly gazdasági segítséget nyújtani. Az ország a BRICS+ szövetséghez való csatlakozástól reméli, hogy további források nyílhatnak meg előtte, ám ezek várhatóan nem segélyek vagy támogatások, hanem hitelek és befektetések formájában érkezhetnének, azonban gazdasági reformok nélkül előbbiek visszafizetésére, utóbbiak megtérülésére nincs túl sok esély.
„Lassan választani kell, mi a fontosabb: az ideológia vagy a megélhetés”
– zárja legfrissebb bejegyzését a Kubai kisokos.
In Cuba, crowds have flooded the streets, banging pots and pans in a loud protest against widespread blackouts, crippling poverty, and severe shortages of food and water. pic.twitter.com/HdNy0gFTVN
Az országból egyébként egyelőre nem érkeztek hírek komolyabb tüntetésekről vagy zavargásokról. Az országban mindenesetre mintegy előzetes óvintézkedésként aktiválták a helyi Védelmi Tanácsokat, és a kormányzat több felhívást is kiadott arra vonatkozóan, hogy a lakosság őrizze meg nyugalmát, és „viselje méltóságteljesen” a megpróbáltatásokat. A kubai vezetés az Egyesült Államok ármánykodását és az időjárást igyekszik okolni a kialakult helyzetért, azonban a fentiekből is jól látható, hogy a bajok sokkal mélyebben gyökereznek, és a megoldásuk nem igazán képzelhető el valamiféle átalakulás nélkül, legyen ez felülről irányított vagy alulról kikényszerített. Kérdés azonban, hogy a fiatal, vállalkozó szellemű kubaiaknak van-e még kedve egyáltalán próbálkozni, vagy újabb százezrek, milliók kerekedhetnek fel, hogy máshol keressék a boldogulást.
Privátbankár-vélemény
Ugyan a kommunista Kubát és az Európai Unió, illetve a NATO szövetségi rendszerébe tartozó, papíron mindenképpen demokratikus piacgazdaságként működő Magyarországot természetesen nem lehet igazán összehasonlítani – mégis furcsa érzés keríti hatalmába az embert, amikor a kubai helyzetről olvas.
Állami, de legalábbis baráti kézbe vett vagy adott alapvető infrastrukturális rendszerek, amelyek karbantartása nem megfelelő? Pipa.
Egykor bőven exportra termelő mezőgazdaság, amely mára az elavult termelési módszerek miatt a korábban büszkeségnek számított termékekből is behozatalra szorul? Pipa. (Nézzünk körül egy zöldségesnél vagy egy szupermarket húspultjánál.)
Beugrott tapasztalatokat cserélni? Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter és Bruno Rodríguez Parrilla kubai külügyminiszter (b) közös sajtótájékoztatót tart a megbeszélésüket követően a Külgazdasági és Külügyminisztériumban 2024. október 25-én Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Egy, a kitettséget fokozó gazdasági ágazat erőltetése hatalmas, de kétséges megtérülésű beruházásokkal? Pipa. (Kubában a turizmus, hazánkban az akkumulátorgyártás.)
Katasztrofális állapotban lévő egészségügy és oktatás? Pipa.
Valós tudás helyett személyes kapcsolatok és a feltétlen lojalitás alapján osztogatott pozíciók és megrendelések? Pipa.
A belső bajokért külső tényezőket okoló kormányzat? Pipa.
A saját szövetségeseink által is sürgetett reformok látszólag ideológiai alapon (de valójában a kontroll elvesztésétől való félelemből fakadó) elutasítása? Pipa.
És talán még sorolhatnánk. Szerencsére a magyarországi állapotok azért még nagyon messze vannak a kubaiaktól, de talán azért még így sem elég messzire.
Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá
havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is,
a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk!
Legyen Ön is előfizetőnk!
Szergej Polunyin balettművész eddig az orosz elnök elkötelezett hívének számított, még az arcképét is a testén hordja. Most azonban ő is búcsút int az országnak.
Két héttel az Aszad-rezsim bukása után a szíriai menekültek levelet kaptak az osztrák bevándorlási hivataltól, amelyben közlik, hogy eljárást kezdeményeztek a menedékjoguk visszavonására.
Robert Fico kemény vádat fogalmazott meg Ukrajna elnökével szemben, mely szerint Volodimir Zelenszkij megpróbálta megvesztegetni 500 millió euróval, ha támogatja Kijev NATO-tagságát.
Az elmúlt órában Olaf Scholz német kancellár belügyminiszterével, Nancy Faeserrel megérkezett Magdeburgba. Mindketten beszéltek a piactéren megtartott sajtótájékozatójukon.
Az ígéretekkel szemben nem csatlakozott szombatig a hálózatra Franciaország legerősebb atomreaktora, az északnyugat-franciaországi Flamanville-ben lévő nyomottvizes reaktor – közölte a francia állami tulajdonú EDF közműszolgáltató.
Trump visszavenné a Panama-csatornát a magas használati díjak miatt. 
