Útnak indult hétfőn az első olyan hajó, amely a Földközi-tengerből kimentett illegális bevándorlókat szállítja a múlt héten megnyílt albániai befogadóközpontokba. A migránsok Schengjin kikötőjében érnek majd partot várhatóan szerda reggel, ahonnan Gjaderba, egy korábbi albán légibázis helyén lévő táborba viszik majd őket.
Célállomás: Olaszország helyett Albánia
A hajó fedélzetén összesen 16 menedékkérő férfi tartózkodik: 10 Bangladesből, 6 pedig Egyiptomból érkezett az olasz belügyminisztériumnak a The Guardian által idézett tájékoztatása szerint. Mindannyian Líbiából indultak útnak, és az olasz parti őrség mentette ki nemzetközi vizeken.
Mindez egy új éra kezdetét jelzi vagy jelezheti a földközi-tengeri illegális migráció elleni küzdelemben: az érkezők egy jelentős része ugyanis – az eddigi gyakorlattal ellentétben – nem jut be automatikusan Olaszországba (azaz egy EU-tagállamba), hanem egy EU-n kívüli országban kell megvárnia a menekültkérelmének elbírálását.
Fotó: MTI/EPA/EFE/Alberto Valdés
Az "egy jelentős része" kitétel azért fontos, mert az új szabályozás az úgymond egészséges férfiakra vonatkozik. A gyerekek, a nők és a védelemre szoruló férfiak – akik betegséggel küzdenek vagy bántalmazottak – továbbra is Olaszországban szállhatnak partra.
Emellett feltétel az is, hogy az adott személy egy, az olasz kormány által biztonságosnak minősített országból származzon. A listán szereplő országok számát nemrég bővítették ki 16-ról 21-re, és olyan államok szerepelnek rajta, mint Egyiptom, Tunézia, Elefántcsontpart vagy éppen Banglades. A biztonságos országokból csak tavaly 56,5 ezren érkeztek illegálisan Olaszországba.
Az elrettentés eszköze
Az új rendszer célja nemcsak az, hogy az illegális bevándorlók ne léphessenek be Olaszországba, hanem az is, hogy eleve ne keljenek útnak – hiszen miért kockáztatnák az életüket, ha nincs ott mögötte (vagy csak nagyon halványan) a bejutás ígérete a „Paradicsomba”?
„A leghasznosabb eleme ennek a projektnek, hogy különleges eszközként szolgálhat az Európát elérni kívánó illegális migránsok elrettentésére” – mondta Giorgia Meloni még júniusban.
Az olasz miniszterelnök úgy véli, hogy a modellt számos más ország is átveheti, és akár az „EU strukturális megoldásának a részévé” válhat a migrációs krízissel kapcsolatban.
Meloni tavaly novemberben kötött megállapodást a táborok létrehozásáról Edi Rama albán miniszterelnökkel. Az olasz kormány magára vállalta a működtetési költségeket: öt év alatt 670 millió euróba kerül neki a projekt. Az olasz miniszterelnök pedig ígéretet tett arra, hogy minden tőle telhetőt megtesz majd Albánia EU-csatlakozásának elősegítése érdekében.
Talán nem véletlen, hogy az EU épp ma nyitotta meg a csatlakozási tárgyalások első fejezetét a balkáni országgal.
Meloni – aki a szélsőjobbos gyökerekkel rendelkező, de az elmúlt években középre húzó Olaszország Fivérei párt elnöke is egyben – már hosszú ideje szorgalmazza, hogy meg kell állítani a Földközi-tengeren embercsempészek közreműködésével zajló migrációt.
Régebben – még jóval a hatalomra kerülése előtt – arról beszélt, hogy Olaszországnak vissza kellene telepítenie a migránsokat a származási országukba, és aztán „el kellene süllyesztenie a hajókat, amelyek megmentették őket”, valamint tengeri blokádra hívott fel Észak-Afrikával szemben.
A 2010-es évek közepén-végén egyébként nemcsak Meloni javasolt ilyen vagy hasonló megoldásokat (az Európába igyekvők visszafuvarozását Észak-Afrikába és elhelyezésüket ottani táborokban), hanem például Sebastian Kurz egykori osztrák külügyminiszter (később kancellár) vagy éppen Orbán Viktor is.
Felsült migrációs politika
Az „albán megoldás” félúton van az akkori követelések és az eddigi gyakorlat között. Az érkezőket nem viszik vissza Észak-Afrikába, ugyanakkor egy jelentős részüket nem engedik be az EU-ba. Előzetes jelzések szerint havonta maximum 3 ezer bevándorlót szállíthatnak Albániába.
Hogy mi lesz velük, az attól függ, hogy miként bírálják el menedékkérelmüket az olasz hatóságok. Ha elfogadják, akkor bebocsátást nyernek Olaszországba, ha elutasítják – túlnyomó többségükre ez a sors vár, hiszen biztonságos államból érkeznek –, akkor őrizetbe veszik őket, és valószínűleg visszaküldik őket a származási országba.
Emberjogi szervezetek mindenesetre bírálták a megállapodást arra hivatkozva, hogy sérülnek a menedékkérők jogai. Az EU ugyanakkor hallgatólagosan beleegyezett a dealbe.
Az mindenesetre tény, hogy az eddigi módszerekkel – egyezmények észak-afrikai országokkal az embercsempészek feltartóztatására, támogatások juttatása – sem Olaszország, sem az EU nem tudta kezelni az illegális migrációt.
Az Európai Bizottság statisztikái szerint 2020 és 2023 között folyamatosan nőtt az így Európába érkezők száma, amely csak idén mutat ismét csökkenést.
Kőkemény ausztrálok
Az emberi jogokra hivatkozó uniós migrációs politika egyébként még mindig feltűnően nagyvonalú – mondhatnánk azt is, hogy naiv –, például a hagyományosan szigorú japán vagy éppen ausztrál bevándorláspolitikához képest.
Ausztrália 2013-ban hirdette meg az emberi jogi szervezetek által szintén kritizált, de jelenleg is érvényben lévő és sikeres Szuverén Határok Műveletet: ennek értelmében mindenkit – férfiakat, nőket és gyerekeket –, aki illegális vízi úton próbál bejutni az országba, visszaküldenek a kiindulási pontra, a származási országába vagy egy Ausztrálián kívüli migránstáborba.
Az ausztrálok szerint náluk „nulla esélye van az illegális migrációnak”.
Vagy ahogy anno a művelet akkori vezetője, Angus Campbell tábornok mondta az elhíresült (és szintén vitatott) videójában: „Ha vízum nélkül, csónakon próbálsz bejutni, Ausztrália soha nem lesz az otthonod.”
A Nagyító további cikkeit itt olvashatják.
Csak ugyanazt teszik, mint a „barátságtalan” nyugati országok, állítják. 
