„A migráció az, te hülye! Ezt ordítja a szászországi és türingiai választás kimenetele Olaf Scholz kormánya arcába”, írta az egyik legpatinásabb német lap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung egyik kiadója, Berthold Kohler a vasárnapi választás másnapján, felhasználva Bill Clinton egykori kampánytanácsadójának, Jim Carville-nek a híres mondását (A gazdaság az, te hülye!).

Megbüntették Berlint

Szerinte „annyira kegyetlenül, kollektíven még soha nem büntették meg” a választók a német szövetségi kormányt, mint tették azt most a szociáldemokrata-liberális-zöld kormánykoalícióval (hozzátéve ugyanakkor az AfD radikalizmusára utalva azt is, hogy „az eredmény minden demokrata számára figyelmeztetés kell hogy legyen.”)  

És valóban: a három kormányzó párt iszonyatos pofont kapott a keletnémet választóktól.

A szociáldemokratákra Türingiában a választók mindössze 6,1 százaléka szavazott, a Zöldek és a liberálisok pedig be sem kerültek (!) a tartományi parlamentbe 3,2, illetve 1,1 százalékos eredményükkel.

Árnyalatnyival jobban, de összességében szintén tragikusan szerepelt a kormánykoalíció Szászországban, ahol a szociáldemokraták (7,3 százalék) mellett még a Zöldek (5,2 százalék) vitték át az 5 százalékos bejutási küszöböt. A liberálisoknak (0,9 százalék) erre esélyük sem volt.

A választás két nagy nyertese – a Kereszténydemokrata Unió (CDU) mellett – a politikai spektrum ellentétes végén található, de részben azonos üzeneteket hangoztató AfD és a BSW lett.

Az AfD Türingiában a voksok harmadát begyűjtve toronymagasan nyerte a választást – a II. világháború óta most először győzött egy olyan párt tartományi választáson, amelyet elemzők általában a populista, radikális vagy szélsőjobboldali jelzővel illetnek. (A párt viszont liberális-konzervatív, valódi alternatívát kínáló, demokrata és patrióta politikai erőként definiálja magát.)

Szászországban a szavazók szintén csaknem harmada (30,8) szavazott rá, amivel mindössze 1,3 százalékponttal szorult a CDU mögé.

Komoly sikert ért el a BSW is, amelyet bő egy éve alapított az egykor a radikális baloldalhoz sorolt Sahra Wagenknecht. A BSW Türingiában és Szászországban is a harmadik helyet szerezte meg 15,8,  illetve 11,8 százalékkal.

Az AfD valószínűleg egyik tartományban sem fog hatalomra kerülni, mivel előzetesen az összes parlamenti párt kizárta az együttműködést vele. A BSW ugyanakkor királycsináló szerepbe kerülhet, és ennek szövetségi szinten is megkérheti a politikai árát.

Wagenknecht előzetesen már jelezte, hogy az együttműködés feltétele többek között az ukrajnai német fegyverszállítások korlátozása, valamint az amerikai középhatótávolságú rakéták németországi telepítésének megtiltása.    

De miért fontos ez a két választás Németország – sőt akár egész Európa – szempontjából? Azért, mert a polgárok nem szimplán tartományi kormányt választanak, hanem közvetve a szövetségi kormány munkáját is értékelik – ha úgy tetszik, üzennek Berlinnek. Most az egyik fő üzenet pedig – ne szépítsük – egyértelmű: elég volt a(z illegális) migrációból!

Migráció és bűnözés – mit mutatnak a számok?  

Azt, hogy ez a téma döntötte el a választásokat, nem csak a FAZ kiadója írta, hanem ezt állapította meg például a Forschungsgruppe Wahlen nevű elemzőintézet kutatása is. A közhangulatra pedig rányomta a bélyegét a másfél hete történt solingeni mészárlás: az észak-rajna-vesztfáliai városban egy szír menedékkérő három embert késelt halálra a „Sokszínűség ünnepén”, minden ok nélkül.

Persze ez nem jelenti azt, hogy itt az idő teli szájjal "migránsozni", ahogy a migránsokat szinte külön fajként kezelő magyar kormány teszi évek óta. Nyilván nem lehet általánosítani, és egyes emberek bűne miatt egy egész csoportot büntetni. És lehet érvelni amellett is, hogy a keretek közé szorított bevándorlásnak vannak előnyei is.         

Ugyanakkor ideje szembenézni azzal a ténnyel, hogy Németországnak igenis komoly problémát okoz az illegális migráció, amelyet – minden ígérete ellenére – a jelenlegi kormánykoalíció sem tud érdemben kezelni.      

A solingeni vérengzés ugyanis korántsem egyedi eset. „Az elmúlt hónapokban késes támadások egész sorozata történt, amelyeknek számos áldozata volt Németországban. (…) A solingeni terrorcselekmény óta abszolút nyilvánvaló: nem a kések jelentik a problémát, hanem azok az emberek, akik azzal szaladgálnak. Az esetek többségében menekültekről van szó, és többnyire iszlamista indíték áll a háttérben” – írta például Friedrich Merz, a CDU elnöke éleshangú üzenetében.

A statisztikák lesújtóak: arról már múlt héten írtunk a Német Szövetségi Bűnügyi Hivatal adataira hivatkozva, hogy Németországban tavaly a bűnelkövetéssel gyanúsítottak 41 százaléka nem német állampolgár volt.

A gyilkossággal és emberöléssel gyanúsítottak 44,  a nemi erőszakkal és más szexuális jellegű bűncselekménnyel gyanúsítottak 37, a rablással gyanúsítottak 46 százaléka volt külföldi állampolgár tavaly országos szinten. A bűnelkövetők között 2-3-szor nagyobb a külföldiek aránya, mint a társadalom egészében.

Ha pedig csak Észak-Rajna-Vesztfáliát nézzük, ebben a tartományban 2023-ban több mint 40 százalékkal 3500 fölé nőtt a közterületen elkövetett késelések száma. A gyanúsítottak 45 százaléka külföldi.         

„Mivel Nyugat-Németországból jövünk, ismerjük az érme másik oldalát is. Ott most is rengeteg a bűnözés, az erőszak”, mondta lapcsoportunk „Az utca embere” műsorában nemrég egy német turista, aki kvázi megvédte a magyar migrációellenes politikát.

A magyar kormány végletekig lebutított migránsozása és teljes bezárkózása nyilván nem lehet példa, de a tömeges, szinte kontrollálatlan migráció megakadályozása logikus lépés, a problémákat pedig kár lenne tagadni.

Fordul a közhangulat 

Most Németországban is fordulni látszik a hajó: a tartományi választásokon három olyan párt – CDU, AfD, BSW – tarolt, amelyek különböző módon és hangsúlyokkal, de a migráció érdemi visszaszorítását és a menedékjoggal való visszaélés megszüntetését pártolják. Országosan már szintén a CDU és az AfD a legerősebb politikai erő – ez pedig ha nem is kizárólagosan, de jelentős részben a migrációs politikájuknak köszönhető.

Annak a pártnak tehát, amely sikeres akar lenni – és ez nem csak Németországra igaz –, nevén kell neveznie a problémát, és érdemi lépéseket kell tennie annak kezelésére, az emberek aggályainak csökkentésére.

A nagy kérdés, hogy felismerik-e ezt a mainstream politikai erők, vagy a probléma szőnyeg alá söprésével megágyaznak a radikálisabb pártok további térnyerésének.

A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.